Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. zeti tulajdon országos pártolás alá vétetik. \ Azonban már ezt megelőzően majdnem egy fél évszázadon keresztül az 1790/91-iki országgyűléstől kezdődőieg az 1807., 1808., 1811/12., 1825/27. és 1832/36. évi országgyűléseken az alsó tábla és a kerületi ülések is igen gyakran tárgyalták a magyar játékszín megteremtésének ügyét. Nem akarok most kitérni a színház felépítését megelőző küzdelmekre; (Halljuk! Halljuk! — Zaj. — Az elnök csenget.) nem kívánok beszélni arról a nemes versengésről sem, amely Pest vármegye szilárd jellemű alispánja és a »legnagyobb magyar« köpött foiyt a felépítendő színház helyének kijelölése körül és amely majdnem a vármegye és az országgyűlés közötti harccá szélesedett; még kevésbbé akarom eldönteni, hogy kinek volt éhben igazja. ^Részletesen ismerteti mindezeket a tervezgetéseket és küzdelmeket u centenáriumra, kér szülő és rövidesen megjelenő az a terjedelmes és kitűnő könyv, amelyet a képviselőháznak egyik érdemes tisztviselője, dr. Bory István írt meg és amelyben a törvényhozás és a Nemzeti Színház eddig még feldolgozatlan — majdnem másfél évszázados — kapcsolatainak megírásával állít emléket e jelentős évfordulónak. T. Képviselőház ! Ezekre most nem óhajtok kitérni, (Halljuk! Halljuk!) csupán a színház megnyitása óta eltelt 100 esztendőnek azokra a jelentős eseményeire szeretnék egyegy röpke pillantást vetni... Elnök: Figyelmeztetem az előadó urat, hogy a tanácskozásra szánt idő már közel 20 perce letelt. Szinyei Merse Jenő előadó: Még csak öt percig szeretnék beszélni. ... amelyek felkeltették a képviselőház érdeklődését és okot adtak nézetének nyilvánítására, vagy pedig a Ház közbelépésére. Ilyen helyzet állott elő, amikor iaz országgyűlés a színházat a megnyitását követő évek kedvezőtlen helyzetéből kiemelni óhajtotta és az említett 1840:XLIV. törvénycikkel országos intézetté tette és a nemesekre rótt kivetésekből 400.000 forintos színházi alapot létesített. Ugyanekkor választmányt küldött ki a színház vezetésére, azonban tárgyilagosan be kell ismernünk, hogy ennek a választmánynak vezetése a színház szempontjából nem volt túlságosan szerencsés, mert a színház művészi színvonalának erős hanyatlása következett be és eza körülmény természetesen a közönség részvétlenségét vonta maga után. Hogy ez a részvétlenség milyen mérvű lehetett, azt elénk tárja a pénztárnapló két elszomorító adata: hétköznapokon 40, ünnepnapokon pedig 80 forint volt a maximális bevétel. így azután nem lehet csodálni, hogy rövid két esztendő leforgása alatt a színház mérlegében 28.000 forint deficit jelentkezett, ami arra késztette a képviselőházat, hogy a színházat bérbeadja. A bérlet ideje alatt nemcsak az előadások művészi színvonala emelkedett, hanem a németes bohózatok kiszorításával és mind több és több eredeti darab bemutatásával a színház nemzeti jellege is jobban kidomborodott és erősödött, ami a német nyelven beszélő és német színházat látogató fővárosban igen jelentős dolog volt. A két esztendeig tartó bérleti idő alatt az anyagi eredmény is teljesen megváltozott és a két esztendő ugyanannyi tiszta nyereséggel zárult, mint amennyi az előző két év hiánya volt, azaz 28.000 forinttal. ülése 1937 május H-én, péntekén. 283 A bérlő azonban magánügyei miatt visszalépvén, 1845-hen Ráday Gedeon gróf lett az országgyűlés óhajára színházi főigazgató és az ő vezetése mellett következtek a színház legszerencsésebb évei. Azonban a szabadságharc kitörése, majd a Világos után jelentkező általános csüggedés, lemondás és reménytelenség természetesen nem kedvezhetett a színház fejlődésének és rövidesen megkezdődött a komoly bajok sorozata. 1853-ban már 25.000 forintos kölcsönt kellett felvenni a színház céljaira, ami a művészi teljesítmények értékének bekövetkezett állandó hanyatlása mellett katasztrófával fenyegetett. A katasztrófa elhárítására az akkori vezető politikai tényezők semmit sem tettek, sőt a társadalmi úton megindított gyűjtést is betiltották. 1859-ben a színház kénytelen volt újabb 24.000 forintos kölcsönt felvenni és e két kölcsönnel és az időközben felszaporodott deficittel együtt 101.000 forint adósság nehezedett a színházra. A fenyegető bajok láttára 1861-ben a képviselőház erélyes lépésre határozta el magát és egy héttagú vizsgálóbizottságot választott, amelynek kötelességévé tette, hogy a színház ügyeit a legalaposabban vizsgálja meg, erről tegyen a Háznak jelentést és egyben jelölje meg a segítés módozatait is.. A kiküldött (bizottság a vizsgálatot le is folytatta, annak előadója Jókai Mór, kimerítő és alapos jelentést terjesztett a Ház elé, mielőtt azonban a jelentést napirendre tűzhették volna, a Ház feloszlott. Alkotmányos életünk helyreálltával a Nemzeti Színház nyomban rendszeres állami támogatást kapott és már az 1868. évi költségvetésben szerepel a színház szubvenciója 50.000 forinttal, és szerepel azóta is, előbb^ a belügyi, majd 1908 óta a kultusztárca előirányzatában. 1884-ben az Operaház felépülvén, megszűntek a képviselőházban is azok a viták, amelyeket az operai és drámai előadások egy színpadon történt bemutatása váltott ki. 1908-ban pedig, éppen akkor, midőn hosszú parlamenti viták, interpellációk és határozati javaslatok után az állami színházak ügyei a belügyi tárcától a kultusztárcához kerültek, akkor bontották le a 76 évig állott régi színházépületet és a vele kapcsolatos bérházat, hogy helyére felépüljön a hatalmas és rendeltetésének minden tekintetben megfelelő új színházpalota. A teljesen kész és költségvetésileg is előkészített terv kivitelére felhatalmazást adó törvényjavaslatot két héttel a háború kitörése előtt, 1914 júliusában terjesztette a képviselőház elé Jankovich Béla akkori kultuszminiszter. A közoktatásügyi bizottság a törvényjavaslatot le is tárgyalta és jelentését a Háznak .benyújtotta. A törvényjavaslat rendelkezései által szintén érintett pénzügyi bizottság azonban már nem foglalkozhatott vele és a plénum még kevésbbé. Ami azután történt, az már előttünk játszódott le. A színház, — nehezen bár — de átvészelte a súlyos időket. A kormány a nemzetgyűlés, majd az országgyűlés szilárdan állottak mögötte. Es, íme, a Nemzeti Színház árvíz, tűzvész, szabadságharc, Hentzi bombái, az önkényuralom rendeletei, az elnyomatás korának spiclirendszere, épületének lebontása és idegen hajlékban töltött évtizedek, világháború, forradalmak, soha nem sejtett gazdasági válságok után és ellenére lis, él, virágzik és