Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

266 Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1937 május 14-én, pénteken. jon el keresztény irányban ez a harc, mert akiii j békesség-, jóság, szeretet és megértés uralkodnék és óhajtanám azt is, hogy nemzeti irányban is dőljön el végre a harc, mert akkor itt a férfiasság erénye volna az erény, a becsületes régi magyar szellemű felfogás volna a közszellem, amely kizárná a szélsőséges, idegen gondolatokat, merénylő mozdulásokat, a Deák Ferencek és Kossuthok lelke volna a leikunk, (Boczonádi Szabó Imre: Ne bántsa Kossutho't! — Meizler Károly: Ne kompromittálja okét!) akkor nem kellene harcolnunk az önök közbeszólásaiban is megnyilatkozó demagógia ellen sem, (Hertelendy Miklós: Szélmalmok ellen harcol!) amely a vallási üldözések átkos korszakát és emlékét idézi fel. Mi végigmentünk már a XVI.—XVII. és XVIII. században szomorú vallásüldözéseken, végigmentünk a protestánsok üldözésén, szenvedésein. Vissza lehet és kell emlékezni rá, hogy milyen szörnyű korszak volt az, míg aztán az 1796. évi törvényhozás ennek véget vetett. Amilyen visszautasítással és ellenszenvvel gondolunk ezekre a szomorú emlékű vallási harcokra, az akkori vallási kisebbségek kegyetlen üldözésére, ugyanazzal a lélekkel kell ma gondolnunk szintén annak a szegény vallási kisebbségnek, a zsidóságnak üldözésére, (Boczonádi Szabó Imre: Hogyan lehet ilyet beszélni? — Nagyi zaj a jobboldalon és a középen) amely homlokterében áll ma a hasonló demagógiának és szerencsére csak némileg hasonló támadásoknak. (Br. Berg Miksa: Az ilyen demagóg beszédek kárt tesznek az országnak! — Meizler Károly: Beszéljen a kisebbségek helyzetéről a megszállott területeken!) Elnök: Meizler képviselő urat ismételten felkérem, tartózkodjék az állandó közbeszólásoktól. (Br. Berg Miksa: Én inkább tőle vonnám meg a szót!) Rupert Rezső: Hangsúlyoznom kell, hogy a nemzet nagy problémák előtt áll, veszélyes időben nagy feladatok elé juthat a közeli időkben. A magyar nemzet még mindig abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nagyon is rászorul a civilizált világ testvéri rokonszenvére is és éppen ebből a szempontból is, hogy a művelt világ testvéri rokonszenve tőlünk el ne forduljon, szükséges, hogy idebent — a régi magyar nemes hagyományoknak, a régi magyar nemes szellemnek,, a becsületes, férfias igazságnak, az igazi nemzeti érzésnek és az igazi keresztény hitnek megfelelően —: ezeket a kérdéseket végre vonjuk ki a napi problémák és a gyűlölködés teréről (Boczonádi Szabó Imre: Akkor ne beszéljen róla!) különösen pedig álljanak oda a mi államférfiaink, hasonlóan, mint a múltban a Kossuthok, Deákok és Tisza Istvánok és a többiek és ne beszéljenek zsidókérdésről és semmiféle ilyen kisebbségi kérdésről, csak a magyar egységről, amelyen belül különbség nincs. (Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Mert nem igaz, hogy van svábkérdés vagy zsidókérdés is, hanem van mesterségesen felszított demagógia (Boczonádi Szabó Imre: Akkor ne piszkálja!) és ez a demagógia árt ennek a nemzetnek, árt a becsületének,, árt az anyagi érdekeinek, (Hertelendy Miklós: Ez a beszéd sem használ!) belső és külső rendjének és árt azoknak a nemzetvédelmi szempontoknak is, amelyek az én előttem szóló t. Tóth András barátomat is megihlették beszédében. Hiszem, hogy a miniszterelnök úr megmagyarázza szavait, eloszlatja á nyugtalanságot, éppen azért is, mert itt a Házban is látszik, bogy íme, mennyire viharosan honorálni akarják félremagyarázott értelemben a t.

r miniszterelnök úrnak a félremagyarázható értelemben tett kielentéseit. íme, méltóztatik látni, hogy milyen lelkes gyűlölködéssel keltek ellenem, amikor pedig semmi más célom nem volt, mint az, hogy a miniszterelnök úrnak, az ő becsületes magyar lelkének és bizonyára a múltba is visszatekintő szellemének módot adjak arra, hogy a felvetett kérdéseket úgy, ahogyan azt becsületes magyar szívvel és ésszel lehet, a félreértésektől és következményeitől megóvja a nemzet érdekében is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. —- Zaj a jobboldalon és a balközépen. — Meizler Károly: Rosszul fogta meg! — Temple Rezső: Elfogadja a tárca költségvetését?) El, mert korrekt feleletet várok. Elnök: Pintér László képviselő urat illeti a szó. Pintér László: Igen t. Képviselőház! Ügy látom, hogy ha a házszabályokat nem tartják be, akkor a Ház reagál erre a leginkább, mert szerintem Rupert Rezső barátom ott hibázta el, amikor itt új általános költségvetési vitát kezdett. Tartani akarom magamat a házszabályokhoz és kizárólag azokkal a tételekkel akarok foglalkozni, amelyek szorosan f a, miniszterelnöki tárca részletes költségvetéséhez tartoznak. (Helyeslés jobbfelől.) örömmel látom, hogy a miniszterelnök úr előrelátása, már a jelen költségvetésbe is beiktatott egy tételt; a jövőévi Szerit István jubileumi esztendőről. Szent István a keresztény és nemzeti gondolat reprezentánsaként él a magyar történelemben. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A miniszterelnök úr az ő programjának tengelyébe állította oda a keresztény és nemzeti gondolatot. Erről a gondolatról a múltban is sokszor hallottunk virágos szavakat, azonban nem láttuk, hogy a gyakorlati politika cselekedeteivel a keresztény állam eszményét az álom és délibáb világából a gyakorlati életbe ültették volna át. A miniszterelnök úr érdeme éppen abban áll, hagy az ő szavai és cselekedetei egybevágók. (Ügy van! középen.) A mai zűrzavaros világban európaszerte azt látjuk, hogy a népek sokszor a régi politikai módszerekben csalódva nem mindig helyes,^ sőt gyakorta téves utakon keresik új boldogulásukat. Mivel az én világnézeti felfogásom szerint a világon nincs véletlen, az sem véletlen, hogy éppen a mai politikai hullám verésben ünnepeljük mi Szent István halálának ^kilcncszázados évforduló ját, amely idevetíti elénk a nagy király alakját, az ő politikai elgondolásainak körvonalait. Szent István politikája politikai örökségként szállott ránk. Ez az örökség a kormányra, a nemzetre, a magyar társadalomra is kötelességeket ró. A Szentírásban van egy r mondat, amelyet joggal citálhatok, a szentistváni örökségből folyó egyik kötelességünk jellemzésére. Azt mondja ez az idézet, hogy: »Száradjon el a kezem, ha én elfeledkezem rólad, Jeruzsálem.« Ugyanez áll a magyarságra is a határokon túl élő kisebbségeinkkel szemben. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a jobboldalon.) A magyar kormánynak és társadalomnak kötelessége, hogy kisebbségeinknek sorsát állandóan napirenden tartsa. (Meizler Károly: Rupertnek is erről kellett volna beszélnie. — Rupert Rezső: En már sokszor és régen beszéltem erről, előbb, mint ön, — Zaj. — Farkas István — Meizler Károly