Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

246 Az országgyűlés képviselőházának 2 újabb kategóriákat kívánok, nemcsak, hogy mindenben hozzájárulok Cseh-Szombathy László t. képviselőtársam fejtegetéseihez és határozati javaslataihoz, hanem igenis, kívánom a hadirokkantsegélyek felemelését. (Arvátíalvi Nagy István: Az más!) Nem áll az, hogy erre nekünk nincs módunk, mert igenis, van módunk. Ha fokozottabb fegyverkezés indul meg, akkor sehonnan máshonnan nem vehetjük a fedezetet a hadirokkantak jobb megsegítéséhez, mint éppen abból az iparból, amely a fokozó ttab fegyverkezés anyagát állítja elő és akkor is bővebben lesz erre fedezet. Sajnos, nálunk úrrá lett az a vélelem, hogy nem vagyunk képesek többet szolgáltatni a hadirokkantaknak. Állítom, hogy ez tévedés. Igenis, ezekhez a — nem akarom mondani — szégyenteljes hadirokkantsegélyekhez, amelyek jelenleg vannak érvényben s a hadiözvegyek megsegítéséhez beleegyezésemet soha nem adnám, mégpedig azért, mert a 110.685 hadsegélyezettből, aki múlt év október 1-én élvezte — amennyiben ezt élvezetnek lehet mondani — a hadirokkantsegélyeket, mindössze 42.576 a hadiözvegyek száma. Ha csak ezeknek a hihetetlen alacsonyra szabott segélyét méltóztatnának megduplázni, igaz, hogy ez végeredményben elég nagy összeget, évi átlagban 3,650.000 pengőt tenne ki, de ilyen összeget elö kell tudni teremteni. Es ha itt a múltkor rá tudtam mutatni arra a mérlegkimunkálásra, amelyet egyes nagy iparvállalatok űznek Magyarországon, akkor hivatkoznom kell arra, hogy ezeknek a mérlegeknek alaposabb átvizsgálása után bőségesen volna fedezet ezeknek a nyomorult segélyeknek a megduplázására. Ha azonban azt méltóztatnak gondolni, hogy ÜZ szinte kivihetetlen, akkor legalább is a 33-170 ötpengős hadiözvegyjárulékot méltóztassék megduplázni, ami tnexii egészen 2 millió pengő. T. Ház! 17 millió pengő hadirokkantadóról van szó, ne méltóztassanak azt mondani, hogy ennek felemelése az államháztartás megterhelésével járna. Hiszen ez külön adó, ezt egyenesen arra fizeti be az ország adózó közönsége, hogy ez a hadirokkantak megsegítésére fordíttassék. Ismétlem, hogy ennek pótlékát a fokozott fegyverkezés alapján a fegyverkezési anyagot előállító bőr- és textilipar bőségesen ki tudná fizetni. Nem tágítok és nem engedek abból. hogy igenis a 75 százalékos hadirokkantaktól lefelé az összes rokkantsegélyek, továbbá a hadiözvegyek segélyei megdupláztassanak, de különösen megdupláztassanak azok a hayi 2 pengős és 25 százalékos hadirokkantsegélyek, amelyek ma nagyon alacsonyak. A 25 százalékos segélyek duplájára 612.000 pengő pluszt jelentene, amely összeg ilyen költségvetésben elenyészően csekély. Nagyon kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy mivel nekünk a hadirokkantak ügye áll legközelebb a szívünkhöz, méltóztassék ezt a kérésemet megfontolás tárgyává tenni, méltóztassék ránk támaszkodni. Nem hiszem, hogy akadna a Házban bárki, aki nem szavazná meg az ehhez szükséges anyagi feltételeket. Egy megalakítandó adózókat ellenőrző szövetségbe elsőnek jelentkezem vállalatok mérlegének kimunkálására, mert azt hiszem, hogy már néhány vállalatnál azonnal elő tudnánk teremteni a szükséges összeget, öt vállalattól, amelyeknek mérlegeit is megvizsgáltam a törvényszéken, biztosan a sokszorosát lehetne behajtani annak az összegnek, amit a hadirokkantak méltán követelnek. Ha a német hadirokkantak; nál egy vakokat vezető kutya eltartására havi 3. ülése 1937 május lU-én, pénteken. 15—20 márka ellátási díjat utalnak ki, (Propper Sándor: Ugy van, tökéletesen igaz!) ha Németországban egy 30% -os hadirokkant minimális járadéka 14 márka, akkor a magyar állam a hadirokkantaknak nem fizethet 2 pengőket. Nem áll meg tehát semmiféle vonatkozásban az, hogy a hadirokkantak segélyét nem lehet felemelnünk. Állítom, hogy erre a fedezet bőségesen megvan. Arvátfaivi Nagy István igen t. 'képviselőtársammal ellentétben állíthatom, hogy ezen az úton a hadirokkant segélyből kiszorultakon is tudnánk segíteni. A megboldogult honvédelmi miniszter ur idejében is több kirívó hadirokkant-ügyet terjesztettem a t. Ház elé. Meg vagyok ugyan győződve a*ról, hogy ha az anyagi fedezet, az anyagi bázis az illetékes hivataloknak rendel kezesükre állana, megfelelő gondoskodás is történnék, de nem volna szabad előfordulnia annak, hogyha a háborút végigszenvedett, súlyosan sebesült emberek nem tudják igazolni, a háborúra visszavezetni sérülésüket, nyomorogjanak. Csak egy Minyó Sándor nevű budapesti hadirokkantat említek fel, aki, bár őt a kormányzó úr a rendkívüli haditetteiért a legénységi sorból hadnaggyá nevezte ki, ki van taszítva az utcára, mert nem tudta igazolni, hogy tényleg hadirokkant. Azt mondják, hogy a fejére esett, pedig német lapokban olvasom bősé ges illusztrációkkal, hogy milyen csoda az, hogy operáció segítségével talpon jár az az ember, akibe a gránát ilyen súlyosan belecsapott. Idehoztam a Ház elé egy Dékány István nevű pécsváradi hadirokkant ügyét is, akinek szálankínt operálják ki arcából az idegeket, és az operációk folytán teljesen tönkremegy. Végigszenvedte az egész háborút, és mégsem utalnak ki részére egy krajcár hadirokkant-segélyt sem. Pedig szerintem mellékes az, hogy valaki bizonyítani tudja-e hadirokkantságát, a lényeg az, hogyha hadirokkantnak nem is fogadjuk el, mint frontharcosnak, mint háborút viselt hősnek nem volna szabad nyomorognia. Azt hiszem, hogy a hadirokkantakon való nagyobbmérvű segítés sok-sok nyert csatát jelentene, mert ez olyan szellemet vinne át a népbe, a jövendő katonáiba, hogy egészen más mentalitással nyernének kiképzést és mennének a frontra. (Élénk helyeslés és taps.) Meg vagyok győződve arról, hogy legkiválóbb frontharcosképviselőnk, Takách-Tolvay gróf és — eltekintve bizonyos tévedéseitől — mint aminőket Árvátfalvi Nagy István kép. viselőtársam mai beszédében is találtam, idehaza és külföldön is helyesen képviselik a hadirokkantak érdekét. Mégis bátor vagyok bejelenteni, hogy én hosszabb memorandumban fordultam már a honvédelmi miniszter úrhoz azért, mert teljes mértékben bizalommal viseltetem minden olyan hadirokkant- vagy frontharcos-megsegítés iránt, amely egyszer a honvédelmi miniszter úrnak, vagy bármelyik osztályának a kezén megy keresztül. Én azt kívánom ebben a memorandumban, hogy a frontharcosok és a hadirokkantak ügyét tisztán és kizárólag a honvédelmi minisztériumba utalják. A honvédelmi minisztériumnak oly óriási szervezete van, a népgondozó kirendeltségek és hasonlók révén, s azok az urak, akik ezeknek a hivataloknak élén állanak, olyan megértéssel, olyan bizalommal tudják a hadirokkant- és frontharcoskérdéseket kezelni és olyan eréllyel tudják képviselni a hatóságokkal szemben, hogy ezt a kérdést csakis ők, ismétlem, csakis ezek a hivatalok képesek továbbvinni és a szükséges intézkedéseket teljes