Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1937 május l.U-én, pénteken. 239 rokkanttól elvonjanak néhány pengő járadékot és ezzel életét lehetetlenné tették. Minél jobban sorakoznak egymás mellé az esztendők, annál fontosabb és sürgősebb ennek a kérdésnek kielégítő megoldása, mert a hadirokkantak is mindig egy esztendővel Öregebbek lesznek és mint beszédem elején mondottam, már valamennyien öreg emberek. Kérdem tehát, van-e reménye még valamelyiknek is az elhelyezkedésre, ha fiatalkorában nem tudott elhelyezkedni? (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak érdekében kérem a miniszter urat, legyen kegyes ezekkel a kérdésekkel az eddiginél sokkal melegebb szívvel foglalkozni és legyen kegyes gondoskodni arról, hogy a hadirokkant-novella, a törvény pótlása, minél előbb idekerüljön a képviselőház elé olyan alapon, hogy a mainál kielégítőbben gondoskodjék a t. kormány a hadikárosultakról. Ezt voltam bátor a honvédelemügyi tárca költségvetésénél elmondani és mulasztásnak tartottam volna a magam részéről, ha ezt nem mondtam volna el. (Helyeslés.) Elnök: vitéz KŐ József képviselő urat illeti a szó. vitéz Kő József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A hadsereg a nemzet szemefénye, büszkesége és bokrétája, a hazának pedig biztonsága, nyugalma, védelme és békéje. Magasztos feladatok várnak rá és hogy feladatát teljesíthesse, o'kvetlenül szükséges a róla való gondoskodás. Különösen az utóbbi szempont, a haza védelme serkentett engemet arra, hoery kissé visszatérjek a múltba. (Halljuk! Halljuli!) Nagyon jól tudjuk, hogy a trianoni békeszerződés csökkentette hadseregünk létszámát, úgyhogy az, magától értetődően, még a védelemre sem megfelelő. A Népszövetség, amely ezért a felelősséget magára vállalta, — már tavaly a költségvetési vitában is bátor voltam felemlíteni egy híres diplomatának ezt a kijelentését — minden tekintély és hatalom nélküli intézmény. Ezt megerősítette itt a Házban Gratz Gusztáv igen t. képviselőársam azzal a mondásával, hogy a Népszöveség csődöt mondott; Mussolini pedig éppen a legutóbbi napokban mondotta, hogy a Népszövetség vagy megújhodik, vagy pedig megsemmisül. Ezek a kijelentések és a Népszövetségnek ez az értékelése azt igazolják, hogy nem bízhatjuk magunkat teljesen a Népszövetség védelmére, (Ügy van! Ügy van!) mert ha ezt tesszük, akkor máris ^ vagvunk hagvva. A «a-iát erKri'kre kell tehát bíznunk magunkat, tekintet nélküi arra a kötelezettségre, amelyet vállaltunk. Mi már a háborúban okultunk, hűséggel buktunk, ne bukjunk másodszor is. Éppen ezért kérem a honvédelemügyi miniszter urat és az igen t. kormányt, amit különben már többen hangoztattak itt t. kénvisplőtársaim, az egyeniaeúság kivívására. (Elénk helyeslés.) Ezt indokolna az is, amit Shvoy Kálmán igen t. kén viselőtársam a katonai helyzetet vázolva röviden elmondott. Az ő megjegyzéseit ki «akarotm egészíteni azzal, hogy egy konfliktus esetén nemcsak a szomszéd államok, hanem a szovjet is bele fog kapcsolódni a konfliktusba. Milyenek azok az erők, amelyekkel esetleg dolgunk lehet? Szovjet-Oroszország hadügyi költségvetése 1937-ben elérte a 20 milliárdot. Ez 35 százalékkal több, mint az előző évi hadügyi költségvetés. A hadügyi költségvetés már egyötöde az egész szovjet állam költségvetésének, amely 20 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, vagyis 80 milliárdról 97 milliárdra emelkedett. Békelétszámát pedig 900.000 főről 1,300.000 főre emelte. Az utódállamok közül Cseh-Szlovákia 160.000 főből álló hadseregére az 1936. évben 1836'6 millió cseh koronát fordított, ezt az öszszeget 1937/38. évre 27 százalékkal emelte s így a. hadügyi költségvetés az állam összjövedelmének 52 "16 százalékát teszi ki. Románia 300.000 főből álló hadseregére az 1936. évben 6764*2 millió leit költött, ezt az összeget az 1937/38. évre 35'5 százalékkal emelte, így összkiadása a hadseregre költségvetésének 36*1 százalékát teszi ki. Jugoszlávia 140-000 főből álló hadseregére az 1936. évben 1943*4 millió dinárt költött, ezt az Összeget az 1937/38. évre 22*4 százalékkal emelte s így ez az összeg az összkiadásnak 28*3 száalékát teszi ki. A fenti adatok összeállítása óta több államban fokozott mértékben emelkedtek a felszerelésig kiadások. Nemcsak Európában, de az egész világon minden államban, amely haderővel -rendelkezik, így például Amerika 1135*7 millió dollárral emelte hadügyi költségvetését, Japán 50*9 százalékkal, Franciaország 59 százalékkal és Anglia is tetemesen emelte hadügyi költségvetését az 1937. évre, különösen a repülő és vi zih ad erő kiegészítésére. Mit költünk ezzel szemben mi a honvédelmünkre? 8-68%-át költjük a költségvetésünknek kis hadseregünkre. Lord Dawies egy angol békegyűlésen tartott beszédében kijelentette, hogy a világ naponként 125 millió pengőt költ fegyverkezésre. Sem az egyoldalú, sem az általános leszerelés, sem a fegyverkezési verseny nem háríthatja el tehát az újabb tömegmészárlást. Nem lég a háború ellen szónokolni, hanem gondoskodni kell a békés módosítások és változtatások eszközeiről a nemzetközi életben. Fegyver helyett józan ésszel és igazságszeretettel kell a nemzetközi viszonyokat és sérelmeket elintézni, sikertelenség esetén pedig nemzetközi bíróságot kell a közvetítésre szervezni, amely az ügyeket, a vitákat a méltányosság és az igazság alapján dönti el, ha az összes békítési kísérletek kudarcot vallanának. Amíg mindez be nem következik, okvetlenül szükséges a kultúra vádelmére hadsereget és harci eszközöket biztosítanunk, T. Ház! Amint már az előbb felsoroltakban mondottam, a helyzet nem rózsás ránk nézve. Ennek ellenére is bízom azonban csekélyszámú, kicsi, de kiváló hadseregünkben, hogy minden tekintetben meg fosr felelni a nemzet és a haza követeléseinek, különösen, ha el fogják látni modern harci eszközökkol. De nemcsak a felszereléstől és létszámtól füffp- a hadsereg átütő ereje, hanem a szellemétől, a fegyelmétől is. (Üay van! üny van!) Ezek fontosabb faktorok, mint az előbb említettek. Sajnos, a világháború sok sebet haervott hátra, amelyek mécr mindig nincsenek 100%-ban orvosolva. En ezek közül csak néhány olvat említek fel. amelyeket már az előttem szólott t. képviselő urak is felemlítettek. A hadi-rokkant tör^nnvcl Vm)psol^tban. amelyWil már naervon sokat beszéltek csak anvrvit akarok mondani IIOD-V amennyiben a minuter úrnak a kihalás következtébe^ összegek állmának ven del kezéére ebeket az össze fe^et a hadirokkant-százalékok felemelésére méltóztassék fordítani, mert aboo-van P^ouper i^en t. ]rer»vi«ointa^«am ia mondotta, ezeket senki sem veszi fel szívesen munkára, mert ezeknek az 35*