Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-213

234 Az országgyűlés képviselőházának 213. ülése 1937 május 14-én, pénteken. konkrét Ígéret hangzott el ismételten a miniszterelnök úr részéről és erre vonatkozólag' a miniszter úr is ismertette felfogását. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a törvény tényleg ide fog jönni a Ház asztalára, de az én felfogásom szerint, nincs jogunk ahhoz, hogy türelmetlenül toporzékoljunk és állandóan követeljük minden oldalról, hogy mikor nyújtják már be a frontharcostörvényt. Egyrészt az volt mindig a szemrehányás, hogy a törvények túlgyorsan készülnek és nem terjednek ki mindenre a kellő gondossággal. A háború utáni tizenhetedik évben a frontharcostörvényt megszerkeszteni igen nehéz kérdés, ehhez időt kell hagynunk a miniszter iVrnak. Hagyni kell ezt a kérdést alaposan megérni és senki, de senki ne sürgesse és senki ne akarjon úgy feltűnni, mintha az ő sürgetése hozta volna a Ház asztalára a frontharcostörvényt. A rokkantkérdésről nem beszélek. Azt hiszem Árvátfalvi-Nagy képviselőtársam fog erről a kérdésről hosszasabban beszélni, mint a leghivatottabb, én csak azt mondhatom a miniszter úrnak, hogy az ő felfogása, elgondolása és az, ahogy a rokkantkérdést eddig kezelte, igen jó hatással volt a rokkantaknál. Érezhető ez náluk kétségtelenül, igen sokkal érintkezem, érintkezem az ő szervezetükkel, méltányolják és tudják. A hadiárvák nem panaszkodhatnak, mert azokról igen szépen gondoskodunk. (Propper Sándor: Mennyit is kapnak? Havonta másfél pengőt) Az elhelyezésnél gondoskodnak róluk, (vitéz Kő József: Nevelés, kiképzés!) Bár neveltetésükkel is törődnek, de mondhatom, hogy az elhelyezkedésnél a hadiárva és rokkant mindenhol nyitott ajtókra talál. (Propper Sándor: Egy része van csak elhelyezkedve!) Ha vannak sérelmek, tapasztalatból mondhatom, ha odamegyek, kanok orvoslást és segítséget. (Propper Sándor: Tálán ön igen, de más nem! — Ellenmondások jobbfelől. — Zaj. — Elnök csenget, — Létay Ernő: Nem pártpolitikailag kezelik!) T. Ház! En csak azt kérem a miniszter úrtól, hogy az általános pénzügyi helyzet javulásával javítson a hadiözvegyek helyzetén, (Helyeslés.) mert akiknek nincs más megélhetésük azok számára a havi 5 pengő nagyon siralmas és nagyon kevés. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőjobboldalon.) Mielőtt befejezem beszédemet, csak Rupert képviselő úr tegnapi felszólalására akarok reflektálni. Kijelentem, hogy múltkori felszólalásomban egy szóval sem akartam a bírák fizetésjavításra vonatkozó igényét második sorba tolni, csak -azt kértem — nincs időm szórói-szóra idézni képviselőházi beszédemet — hogy ha fizetésjavításról és fizetésvisszaállításról van szó, ne feledkezzünk meg a honvédség, a csendőrség és a rendőrség, mint közbiztonsági szervek tisztikarának fizetéséről. Teljes bizalommal a honvédelmi igazgatás iránt, a költségvetést elfogadom (Élénk éljenzés a jobboldalon: — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Cseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. vitéz Cseh-Szombathy László: T. Ház! Farkas Elemér igen t. képviselőtársam fejtegetéseit teljes egészükben a magamévá teszem és éppen azért ellenzéki képviselő létemre is a honvédelmi tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Véleményem szerint a haza védelmének biztosítása és az ehhez szükséges fedezetek előteremtése a mai zűrzavaros és bizonytalan európai helyzetben anynyira magától értetődő és természetes állampolgári kötelesség, hogy az éhez szükséges fedezetek megszavazása nem lehet pártpolitikai kérdés. Meggyőződésem szerint a honvédelmi miniszteri székben ma a miniszter úr személyében olyan egyén ül, aki pártkeretekre való tekintet nélkül az egész Ház osztatlan bizalmát élvezi (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és akinek személye garancia arra, hogy a honvédelem céljaira fordított összegeket a legjobban fogják felhasználni és a legszükségesebbekre fogják fordítani. T. Ház! Az ország kül- és belpolitikai biztonsága egyaránt megkívánja azt, hogy jól képzett, fegyelmezett és kellően felszerelt katonasággal rendelkezzék, mert csak ennek erejére támaszkodva tudja a kormány a nyugodt fejlődés lehetőségeit minden téren megteremteni. Én is abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Miklas osztrák szövetségi elnök úr látogatása alkalmával végignézhettem hadseregünk egyrészének díszfelvonulását és megvallom, még ma is azoknak az élményeknek hatása alatt állok, amelyek véleményem és meggyőződésem szerint minden egyes jelenlevőt magukkal kellett, hogy ragadjanak. Nyilvánvalóvá vált akkor mindenki előtt, hogy azok a hősi erények, amelyek a magyar katonát valamikor világhírűvé tették, ma is változatlanul élnek a mi fiaink lelkében. • Nekem azonban ezzel a kitűnő és nagyszerű, minden elismerést megérdemlő hadsereggel szemben egy súlyos kifogásom van, amelyet előttem szólott vitéz Shvoy igen t. képviselőtársam is hangoztatott, hogy tudniillik aránytalanul kicsiny, különösen azokhoz az ellenséges haderőkhöz képest, amelyek bennünket majdnem minden oldalról körülvesznek. Tudom, hogy ennek nem a kormány, nem a parlament az oka, hanem a félreismerés, a gyűlölet és a bosszú érzésében fogamzott igazságtalan trianoni béke. Sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy az összes háborút vesztett országok közül, — szándékosan használom ezt a szót, hogy vesztett és nem azt. hogy legyőzött, mert minket ugyan nem győzött le a harctereken egyik ellenfelünk sem (Ügy van! Ügy van!) — egyedül még mi nem kaptuk viszsza a fegyverkezés jogát. Bethlen István^ igen t. képviselőtársammal együtt vallom én is, hogy a magyarságn ak külföldön csak • : akkor lesz megfelelő súlya, ha a magyarság hősi erényeit megtartó, kellően felszerelt és kellőszámú katonasággal tudunk szavunknak külföldön nyomatékot adni. Éppen ezért a katonai egyenjogúság kérdésének megfelelő rendezése .minden komolyan gondolkodó, hazáját és fajtáját szerető és nemzete jövőjéért aegódó. magyar embernek egyaránt elengedhetetlen kívánsága. (Úgy van! Üay va.n!) Az a kérésem tehát a kormányzathoz- hogy ennek a tarthatatlan mai helyzetnek mielőbbi megváltoztatását minden rendelkezésére álló eszközzel és teljes erejével szorgalmazza. T. Képviselőház! Réíri szokásomhoz híven ez alkalommal is a hadigondozottak kêrdés4W| óhajtok behatóbban foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!^ Nem azért teszem ezt. mintha azt Mnném. hosry az isren t. miniszter űr, ya?y a Ház tűlnvnrnó többsé^p " n^m volna tisztában ennek a kérdésnek a jelentőségével, úgy. mint akárcsak én. és ne látná velem együtt azokat a mulasztásokat nmolyék a múltban történtek, azokat a hibákat é« hiánvokat- amelyek ma. fcnrállanak és azokat a kívánságokat- amelvek megvalósulásra várnak. Szükségesnek tartom