Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
224 Az országgyűlés képviselőházának '21, tenciát teremtsenek. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Nyugodt megelégedéssel szólhatok a kincstári jogügyi igazgatóság működéséről is. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag is néhány statisztikai adatot tárjak a t. Ház elé. A kincstári jogügyi igazgatóság perviteli módjára vonatkozólag a múltban gyakran hangzott el kritika. En a kincstári jogügyi igazgatóságot behoztam az igazságügyminisztérium épületébe s az igazságügyminisztériumot a legszorosabb kapcsolatba hoztam a kincstári jogügyi igazgatósággal. Most csak azt vagyok bátor közölni, hogy 1936-ban a kincstár által folyamatba tett perekben a per eredménye 94%-ban volt kedvező, 16 esetben részben kedvező és 7 esetben kedvezőtlen. A kincstár ellen indított s befejezett perekben 72% volt a kincstárra nézve kedvező s a hátralévő 28% megoszlik a részben kedvező és kedvezőtlen ítéletek között. Az aktív perekben a kincstár javára 84.000 pengő perköltséget ítélt meg a bíróság, a kincstár terhére pedig 8200 pengőt. A passzív perekben a kincstár javára 229.000, terhére pedig 122.000 pengőt ítélt meg a bíróság. Méltóztatnak ezekből az adatokból látni, hogy a kincstári jogügyi igazgatóság ma mint a kincstárnak komoly ügyvédje jár el, attól az ambíciótól vezetve, hogy a kincstár javára minél kedvezőbb eredményt érjen el. En lehetőleg igyekeztem mindennemű bürokratizmust a kincstári jogügyi igazgatóság működéséből kiküszöbölni. (Helyeslés a jobboldalon.) Még csak egy szót akarok szólni az úgy* nevezett rabgazdaságról. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy a letartóztatottak ipari foglalkoztatása mindig nagyobb és nagyobb nehézségekbe ütközik, mert az iparososztály részéről gyakran hangzanak el kifogások a miatt a verseny miatt, amelyet a fogházak ipari foglalkozása támaszt nekik. Az is kétségtelen, hogy a letartóztatottak tekintélyes része földmíves ember, akit eredeti foglalkozásából kiragadni káros. Ez vezette elődeimet arra, hogy ezeknél a földmíves embereknél mezőgazdasági jellegű foglalkoztatással igyekezzenek betöltetni a letartóztatási időt s ez eredményezte, hogy ma az igazságügyminisztérium 7.600 katasztrális hold területen gazdálkodik. A gazdálkodás eredménye olyan, hogy nem hiszem, hogy^ legyen Magyarországon komoly nagygazdaság, amely hasonló anvagi eredményeket érne el, (Farkas István: Olcsó munkabér!) mert az igazságügyminisztérium, napszámbérre átszámítva a letartóztatottak ott végzett munkáját, több mint 50 pengőt szállít be az államkincstárba katasztrális holdankint a rabgazdaságok minden egyes birtokrészéről. Ez a tekintélyes összeg lehetővé teszi, hogy az államkincstár számára nem túlságosan nagy megterhelést jelent a rabok ellátása és élelmezése. (Rupert Rezső: A nemraboknak is kellene földet adni!) Mélyen t. Képviselőház! Az ügyvédség sor^ sáról az ügyvédi rendtartással kapcsolatban elég sok szó esett. Nem óhajtom ismételni azokat a nyilatkozatokat, amelyeket abból az alkalomból voltam bátor említeni, csak rámutatok arra, hogy az ügyvédség érdekében sikerült a pénzügyminiszter úrral egyetértőleg az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet támogatását 20.000 pengővel felemeltetni, a pártfogó ügyvédek részére szerény, ele mégis az állam kormányának elismerését jelentő honorálást biztosítani és remélem, a közeljövőben a meghatal'. ülése 1937 május 13-án, csütörtökön. mázasok bizonyos illetékével sikerülni fog a Gyám- és Nyugdíjintézet javára további jövedelmet szerezni. Ezek a részletei annak a törekvésnek, amely engem most vezet és amikor remélem, hogy az erkölcsi motívumok, amelyeket elérni akartam azzal a törvényjavaslattal, érvényesülni fognak, most egyben gazdaságilag is igyekszem az ügyvédségnek segítségére lenni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A királyi közjegyzők létszáma a menekült közjegyzőkkel együtt még mindig túlzottan magas, bár a múlt évben a hagyatéki tárgyalási díjak rendezéséről kiadott rendelet némileg javított a helyzeten. Méltóztassék már most megengedni, hogy az igazságügyi szervezet működésének ilyen ismertetése után néhány szót szóljak a jövő feladatairól is. (Halljuk! Halljuk!) Ismételnem kell a már minden évben előadott meggyőződésem kifejtését, hogy nem új törvények alkotása a fontos, hanem a meglévő törvények megtartása. Az új törvényeket sokszor olyanok sürgetik, akik a régit sem akarják megtartani, vagy azt nem is ismerik. Elfelejtik igen gyakran, hogy a törvények hatását nem a megszegésükhöz fűzött büntető szankciók, hanem a bennük rejlő igazság és erkölcs ereje adja meg; elfelejtik sokan, akik azoknak a törvényeknek megalkotását sürgetik, hogy a jognak egy fontos szabálya van, az, hogy a törvény nemtudása nem mentség. Hogyan lehessen azonban azt kívánni a nemzet minden tagjától, hogy a törvények tömkelegét ismerje? Már pedig olyan jogszabály, amelyet a nemzet maga nem ismer, «soha hatását nem érezteti, mert nem hajtható végre. (Ügy van! Ügy van!) Nemcsak a közhatalom az, amely a törvényeket végrehajtja; a nemzet maga hatja végre a törvényeket, amikor cselekedeteit azokhoz irányítja. Ha a nemzet nem irányítja cselekedeteit azokhoz, vagy ha a törvények nem olyanok, amelyeket a nemzet a maga számára erkölcsileg megírt és kötelezőnek ismert el, akkor az ilyen törvények csak papíroson élnek, de sohasem fognak élni a valóságos életben. (Dulin Jenő: Túlsók a jogszabály!) A hebehugyán, túlgyorsan készült, ilyen belső erővel nem bíró törvény megtartásához az államhatalomnak óriási túlfeszítésére van szükség s az ilyenek megtartása a nemzetben mindig az igazságtalanság érzetét kelti. fel. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket én azért vagyok bátor itt, talán túlsokszor, minden évben a költségvetés vitája alkalmával hangsúlyozni, mert igen gyakran hallok hangokat nemcsak itt a Házban, vagy talán itt a Házban kevésbé, mint máshol, amelyek .minduntalan hajszolnák a kormányt újabb és újabb, már törvényekkel rendezett viszonyoknak újabb törvényi szabályozására. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy jogszabályok alkotásával lehet létrehozni^ olyan eredményeket, amilyen eredmények létrehozására saját munkánkra volna ©zükség. Igen kényelmes dolog a jogszabályok hiányára ráfogni saját mulasztsaink káros következményeit. (Ügy van! Ügy van!) Egy bizonyos, igen t. uraim, az akadályozó jogszabályokat lehetőleg eliminálni kell, mert nálunk a produktív munkát igen gyakran akadályozzák jogszabályok, amelyek útvesztővé teszik az önálló szabad exisztenciák produktív érvényesülését. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és