Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-212

216 Az országgyűlés képviselőházának 212. ülése 1937 május 13-ÓM, csütörtökön. tétlen előéletű, az illetőt, akármennyi ideig is volt alkalmazásiban, egyszerűen elbocsátják., Az igazságügyminiszter úr legújabban a saját felügyeleti hatáskörébe vonta a közigazgatási bíróságot. Ez kötelességet ró a miniszter úrra. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Még nem!) De tervbe van véve. Ha nem történt meg, akkor is, mint az igazság legfőbb őrének, a miniszter úrnak oda kell hatnia, hogy a rendőrséga bíróság döntéseinek helyt adjon, mert a bíróság felette áll a rendőrségnek és ha a bíróság kimondja, hogyha valaki 5 vagy 10 évvel ezelőtt követte el a bűncselekményt, tiszta erkölcsi bizonyítványt kell kiállítani, akkor azt meg kell tenni. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogy minden ilyen esetben szerezzen érvényt a hír óság döntésének. Végül csak egy pillanatig még annyit akarok az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy Németh Péter budapesti tanácselnök úr a jogászkörökben nagy érdeklődést keltő tanulmányban mutatott rá azokra a rettenetes bajokra, amelyek a rehabilitációs törvény hiányából származnk és rámutatott arra is, hogy 1914 július 21-ike óta, tehát 22 esztendő óta fekszik a Ház előtt egy teljesen kész törvénytervezet, amelyet a Ház a mai napig sem tárgyalt s amelyet Balogh Jenő volt igazságügyminiszter készített. Itt van előttem. Sajnos, az idő nem engedi mes, hogy foglalkozzam vele, ajánlom azonban a miniszter úrnak, hogy vétesse^ elő törvényelőkészítő osztályával ezt a törvényt, amely emberséges, humánus, amelyet olyan jogász ^ csinált, akinek a koponyájából ma, 70 év után is felparcellázva, 12 jogász koponyáját ki lehetne tömni és még mindig maradna neld annyi, amennyiből meg tud élni. (Derültség.)„Egy ilyen előkelő jogásznak munkáját illő elővenni és tanulmányozni, kérem tehát az igen t. miniszter urat, hogy ebben a kérdésben minél előbb megnyugtató nyilatkozatot méltóztassék tenni, mert igen sok embernek igen nagy érdeke, családok és egész exisztenciák érdeke fűződik ahhoz, hogy a rehabilitációs törvény Magyarországon is minél előbb meg legyen. (Elénk helyeslés, éljenzés és twps. — Dulin Jenő: Mind elfogadjuk, nagyon jó! Objektív, szép beszéd!) Elnök: Dröbni Lajos képviselő urat illeti a szó. Drobni Lajos: T. Ház! Megállapítható az igazságügyi tárca költségvetéséből, hogy a vita lényegileg a költségvetés keretében mozog, másrészt megállapítható, hogy az igazságügyi tárca vitájában nincs politika, mert a magyar nép két fegyvere: a kard és a jog az, amelyekről mindig politikamentesen, elfogulatlanul, csak szeretettel és megértéssel lehet tárgyalni. Az igazságügyminisztérium legfőbb felügyeleti, jogkörébe tartozó szervezetnek legfontosabb része a bírói és az ügyészi szervezet. Meg kell állapítanunk azt, hogy mindkettő kifogástalanul működik és^ a bíróig függetlenség, amely a magyar jog- és igazságszolgáltatásnak, de egyszersmind a magyar alkotmánynak is egyik leglényegesebb tétele, tökéletes és teljes. Ha azonban megállapítjuk azt, hogy a bíróság az erkölcsi tőkét gyűjtögeti, ez az erkölcsi tőkegyűjtés nem lehet elégséges, mert szükséges a bíróság anyagi szükségleteinek minden tekintetben való kielégítése is. Hallottuk itt a vita során azt a kívánságot, hogy a bíróság részére biztosíttassék magasabb illetmény. Az általános vita keretében már elhangzott az a kívánság, magam is kifejezést adtam annak, hegy a köztisztviselőktől elvont fizetésrész állíttassék vissza, vagyis a fizetéscsökkentés szüntettessék meg, amit különösen indokolttá tesz a megélhetés terén tapasztalható drágaság. Nem szeretnék a bírósággal szemben külön elbánást, azonban szükségesnek tartanám, hogy ha általánosan minden téren nem is lehet a régi fizetéseket helyreállítani, legalább a kisebb kategóriáknál kezdjék meg ezt mielőbb az olasz példa mintájára. A bíróság részére külön, a többi kategóriától eltérő rendezést, az egyenlő elbánás elvének sérelmével, a bíróság szempontjából sem tartanék helyesnek, annál is inkább, mert hiszen a bíróság úgyis külön státusba tartozik, azonban a lecsökkentett fizetéseknek a korábbi mértékre való visszaállítását nagyon fontosnak és szükségesnek tartom. Hallottunk arról is, hogy a bíróság munkával túl van terhelve és ^létszámemelésre van szükség. Amikor az előléptetéseknek éveken át való szüneteltetésével végre nagynehezen ^elérkeztünk a normál létszámhoz, szerény véleményem szerint a létszámemelés nem indokolt. Nem indokolt pedig azért, mert az igazságügyminiszter xir költségvetésének általános indokolásából kitűnik, hogy még mindig csökken ^ a bíróság ügyforgalma, ha már csak kis mértékben is, a múlttal szemben és a bírói kar a lecsökkent munkát tökéletesen és kifogástalanul ellátja a mai létszám keretén belül is. (Dulin Jenő: Csak idegösszeomlást kap egyik-másik!) Idegösszeomlás mindenhol előfordul, nemcsak a bíróságnál, hanem mindenféle más kategóriában is. Bendi'kívül fontosnak tartom a fiatal bírósági alkalmazottak helyzetének _ javítását. Ma az a helyzet, hogy ef?;y fiatal jogvégzett ember először a joggyakorlatrabocsátását éri el, azután lesz fogalmazógyakornok, majd joggyakornok, tehát három kategórián kell keresztüljutnia, amíg eléri azt a fokot, amely azelőtt a bírói szolgálat megkezdésének első lépcsője volt. Nagyon természetes dolog, hogy ez az ő előléptetésének ütemét és menetét is meglassítja. Az indokolásból olvastam, hocrv az igazságügyminiszter úr az aljegyzői állás rendszeresítésének gondolatával is foglalkozik. Ha ez azt a célt szolgálja, hogy a fiatalság előmenetele gyorsabb legyen, akkor abszolút helyesnek tartom. T-Yi ,, A fiatalság szempontjából megfontolandónak vélném azt a gondolatot, hogv a bíróság körében az eddigi korhatárt nem kellene-e leszállítani. Ezen leszállítás folytán ismét a fiatalság számára válnék az előléptetés, az előmenetel gyorsabbá. Amennyiben itt megint a fedezet kérdése vetődnék fel, felvetem azt a a-ondolatot, hogy nem lehetne-e a fedezet kérdését — mert hiszen ez a legnehezebb ezeknek elbírálásánál — úgy megoldani, amint azt a mélyen t. igazságügyminiszter úr gondolia az aljegyzői állásoknál: a korhatár leszállítása mellett az albírói állás visszaállításával és rendszeresítésével. Ezek mindenesetre olyan gondolatok, amelyek a bíróság, de különösen a bíróság körében működő ifjúság iránti megértésből és szeretetből fakadnak. A legfőbb felügyeleti jogkör körébe tartozik másodsorban az ügyvédség. Az ügyvédséggel szemben megnyilatkozott barátságtalan közhangulatnak meggyőződésem szerint véget