Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 20 ban csekélységek, maga a probléma még mindig megoldatlan. T. Ház! Miről szóljak még? A jó öreg titkos választójogról, ugyebár? (Derültség.) 18 éve zengedezünk róla valamennyien és érdekes, — ha az embernek ennyi tapasztalata van, igen jó megfigyeléseket tud csinálni — az igen t. túloldalról ennek a vitának a során nem igen sürgették a titkos választójogot. Ezt most csak megállapítom, de a titkos választjogra később még vissza fogok térni. Közigazgatási reform! Az igen t. házelnök úr még államtitkár volt a belügyminisztériumban, g már akkor is csináltunk egy közigazgatási reformot. Előtte is csináltunk vagy három közigazgatási reformot. Nem volt még belügyminiszter, aki ne csinált volna közigazgatási reformot. Es most mit hallunk? Az igen t. túloldalról azt mondják a szónokok, hogy az általános és átfogó közigazgatási reformra van szükség. A pénzügyi politikát, az adóreformot is icsfináljuk már 18 éve és az .adóreform még ma ISMOSI tető alá hossva, sőt még .azt sem tudjuk, ;hogy milyen formában fog kibontakozni. Netm is beszélek a sajtótörvényről; 18 éve halljuk, hogy szükség van sajtótörvényre ilyen és olyan szempontból. Képviselőtársaim most is felemlítették ezt a kérdést. Hát kérdem mély tisztelettel, ha ennyire szükség van sajtótörvényre, miért nem méltóztatnak komolyabban hozzáfogni? Itt van a frontharcos törvény, kedves képviselőtársaim! 18 éve sürgették önök, sürgettük mi. Tárgyaltunk, vitakoztunk és most Martsekényi Imre t. képviselőtársunk örömmel üdvözli azt, hogy van egy ígéret (Derültség), amely szerint a frontharcos törvény az idén a Ház elé kerül, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Az idén annak meg kell lenni!) A hadikárosultak egyéb kategóriáiról 18 év óta egyformán beszélünk, de az eredmény nagyon kevés. Arról a bizonyos becsületbeli adósságunkról is, a hadikölcsön-kötvények valorizációjáról itt igen szép beszédek hangzottak el és nem mindig ilyen negatív'• nyilatkozatokat hallottunk a kormányok részéről, hanem tényleges ígéreteik is elhangzottak. Nem akarok most arra a régi, még szegény Tisza István által hangoztatott ígéretre utalni, hogy ezt a becsületbeli kötelességét azonban az ország teljesíteni fogja, nem! Csak utalok arra, hogy azóta több pénzügyminiszter és kormány is ígérte ezt. Es mi lett a vége? Az, hogy az állam hitelezője, aki annakidején utolsó filléreit adta oda, ma mint koldus sorban áll és csekély segélyeket kap. (Dinnyés Lajos: Ha kap!) 18 év alatt ennyire jutottunk ezzel a problémával. T. Ház! De emlékezem azokra a nagy csatákra is, amelyeket a kartelkérdésben vívtunk. Minden délelőtt megették itt az összes zsidókat, az összes kartelvezéreket (Bródy Ernő: Estére pedig csináltak egy új kartel!) s kiporol ták itt minden kartelvezérnek a bugyogóját. (Derültség. — Fábián Béla: Közben kegyelmesurak lettek!) Közben egy karteltörvényt is, s vicsorítgatták a fogaikat a bősz hazafiak, hogy no, most végük lesz a karteleknek. Es mi lett a karte.lekből? Terebélyesedtek, nagy fcartelgazdálkodás fejlődött ki s sehol semmi! Sőt mit hallunk? Azt mondja Bornemisza miniszter úr, hogy a karteltörvény rossz, nem ér semmit, Éber Antal t. barátom pedig elmondja, hogy a kartelbizottság egy egészen furcsa bizottság (Bródy Ernő: Sohasem ül össze!), ' 9. ülése 1937 május 10-én, hétfőn. 15 amelyben nem is annyira az árakról, szociális szempontok érvényesítéséről van szó, hanem inkább arról, hogy a kartelek közötti működést minél jobban biztosítsák. (Zaj.) A gazdaadósságokat is már régesrégen rendezgetjük. De, t. képviselőtársaim, mi nem az adósságokkal kezdtük, mi a hitelekkel kezdtük. Akkor a túlsó oldalon még ott ült a kisgazdacsoport és mi ezekre a csizmásokra mindig tisztelettel gondoltunk, akik olcsó hitelt követeltek. Akkor felálltak az akkori miniszter urak és adtak olcsó ihitelt 18 százalékos kamatra, pedig figyelmeztettük őket, hogy nincs mezőgazdaság, amely 18 százalékos hitelt elbír. Azután jött a trixi-akció, jött a traktor-akció, a műtrágya-akció, a borház-aikció, jött a tyúkászati aköió (Gr. Festetics Domonkos: Azután a csúcsminisztérium!) És hol vagyunk 18 éve? (Fábián Béla: Közben öreg tyúkok lettek!) Rendezgetjük a gazdák problémáit és most hallom, legutóbb mondotta egy képviselőtársam, azt hiszem, a kisgazdapárt sorából, hogy a gazdaadósságokat most már véglegesen kellene rendezni, pedig azt hittem, hogy ez már valahogyan rendezve van. Most megint ott tartunk, hogy azt a problémát, amelyről örömmel hittük, hogy végleg lekerült a napirendről, amint innen-onnan hangsúlyozzák, újból elő kell venni. De nem folytatom ezeket a problémákat. Sajnos, ez így van. Beszélünk, tárgyalunk, ellenséges hullámok váltogatják a barátságosabb hullámokat, a pártkeretek kvázi spiritualizálódtak, (Derültség.) hangsúlyozzák, hogy ma már nem is fontos a párt, hanem tulajdonképpen az egyének a fontosak és a magyar géniusz nem tud ebből a Házból mint teremtőerő kivoinulni az életbe. (Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy a jelenlegi helyzetről is szóljak egypár szót. (Halljuk! Halljuk!) Nem kell hangsúlyoznom, hogy a parlamentarizmusnak feltétlen híve vagyok és mem is tudok más rendszert elképzelni. De annak, ahogyan mi azt a legutóbbi időben csináljuk, nincs sok értelme. (Rajniss Ferenc: Ötven éve így csinálják!) Vagy meg kell változtatni a házszabályoknak a tárgyalási rendre vonatkozó rendelkezéseit, mert annak, hogy öt-hat képviselő úr jelenlétében tárgyaljunk, (Gr. Festetics Domonkos: Hát ez igaz!) beszédeket tartsunk, nincs semmi értelme, vagy meg tudunk egyezni abban, hogy rövidebb ideig tárgyalunk, az egyes pártok szónokokat delegálnak és egymást tisztelettel meghallgatják Ebben az esetben annak a géniusznak, amelyet kint, az életben látok, lesz itt is valami látszata, de most sehogysem látom azt megnyilvánulni. És még valamit. Jönnek az alkotmányjogi reformok. A miniszterelnök úr a titkos választójogot, úgy látszik, mégis csak lassan-lassan elkészítteti s ha majd lehet, törvénybe iktattatja. Azonban a képviselő urakkal is baj van. A képviselő ma már nem független törvényhozó, hanem kerületének ingyenes kijárójává, ügynökévé lett. (Ügy van! Ügy van!) Miért nincsenek itt a képviselő urak? Azért nincsenek itt, mert táskával szaladgálnak az egyes minisztériumokban, a választók reggeltől-estig gyötrik őket, s a képviselő ügynökök, akiknek levelezőlapra mindenhova el kell menni, minden ügyet el kell intézni. (Ügy van! Ügy van! — Ras say Károly: De a választásokon azt mondják, azért kell kormánypárti képviselőt választani, mert az tud valamit csinálni.) A