Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
Az országgyűlés képviselőházának 212. ülése 1937 május 13-án, csüiörbökmi. 2Ô7 járásbírósági elnök, egy ügyesbajos dologban küldöttséget vezetett a szolgabíróhoz, Húszan gyülekeztek össze és mind a húszat tiltott gyűlésért perbefogták, majd elítélték. T. Ház! Képtelen esetek adódnak elő így az úgynevezett falusi büntetőbíráskodás miatt, amelyek az embereket valósággal elkeseredésbe bajszol jak, mert hiszen az a hatóság arra volna való, hogy a védtelen, egyszerű kisembernek jogot, igazságot szolgáltasson, s legyen egy hely, ahová az ia kisember futhat, ha bajba kerül. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ha odamegy, ahova joga van védelemért fordulni, akkor éppen onnan kapja a támadást. A szegény ember vergődik, mint az egér az egérfogóban, futkoshat egyik fórumtól a másikig, igazságot nem kap, csak büntetést szenved. így a lelke meghasonlik, s szembefordul azokkal a hatóságokkal, amelyeknek az ő ügyesbajos dolgát intézniök kellene. Ha egy-két embert ér sérelem, az még nem olyan veszélyes a nemzet szempontjából. De azt látjuk, hogy ez az alsófokú rendőri büntetőbíráskodás a sérelmek ezreit és millióit termeli ki esztendőnként. Egy választás után métermázsaszámra fogy a büntetőparancsblanketta és minden embernek, aki ellenzéki volt, megnézik az udvarát, hogy tiszta-e, rendben van-e a szérűje, tüzoltószerszámaitól kezdve minden felszerelését végigvizsgálják, de nincs olyan eset, hogy azokban hibát ne találnának és egyetlenegy ilyen parányi hiba egykét métermázsa búzáját viszi el büntetőparancs formájában a szegény embernek. Sokszor egész évi élelmiszerét, egyetlen tehenét viszik el egy-egy választás után a szolgabírói bíráskodás helytelen rendszere következtében. Ha ezt látjuk, akkor komolyan fel kell figyelnünk és vigyáznunk kell ezzel a kérdéssel. Szüntessük be ezt a bíráskodási rendszert, a jogszolgáltatásnak ezt a helytelen gyakorlatát és vonjuk ezt a bíráskodást a királyi bíróságok hatáskörébe, mert szerény véleményem szerint Magyarországon van elegendő nagyszerű képzett, rátermett bíró, aki ezt el bírná látni. Ne ítélhessen ebben az országban senki sem, akinek bírói vizsgája nincsen. Nem elég a. baj, a gazdasági nyomorúság, az ínség, a mindennapi gondokkal való vesződés, még ilyenekkel is irritálni kell a közvéleményt? Ez olyan sürgős közjogi kérdés, amelyet nem szabad és nem lehet megoldatlanul hagyni. Itt két kérdés merülhet fel: kell-e ezt meg oldani és lehet-e megoldani. .Az kétségtelen, hogy meg kell oldani, de hogy lehet-e megoldani, az már a mindenkori igazságügyminiszter problémája s az lesz a legnagyobb igazságügyminiszter Magyarországon, aki ezt a kérdést meg fogja oldani. A szolgabírói bíráskodás a mai kor igényeinek már nem felel meg. A jogi tudás, a jogi képesítés ma már olyan magas fokon van, hogy egy egyszerű joggyakornokkal, aki ott teszi meg a szolgabírói irodában első lépését a jog terén, nem lehet ezt a kérdést elintézni és megoldani. Ahol szolgabíróság van, de van járásbíróság is, ott semmiféle akadálya nem lehet annak, hogy a sok kitűnően képzett, jogilag minden vonalon helytáíláni tudó fiatal bíróig vagy törvényszéki jegyzői karból kihágási bírák neveztessenek ki és nzokra ruháztassék az elsőfokú büntetőbíráskodás ügye. T. Ház! Az emberi léleknek alapvető szükséglete az igazságkeresés. Ha az ember nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIII. talál igazságot, akkor lélekben^ meghasonul. Ha pedig egy nemzetben millió és millió lélek hasonlik meg önmagával, akkor ez egy meghasonlott lelkű nemzet kialakulására vezet. Már pedig olyan nemzet, amely lelkileg meghasonlott, nagy feladatok elvégzésére képtelen. Ezek kis bajoknak látszanak. Falun élő, de millió és millió embereik kis bajai ezek a problémák. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Ezeket meg kell oldani, mert ha nem fogunk ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor előbb vagy utóbb meghasad faluhelyen a nemzeti lélek. (Mózes Sándor: Szeretettel és megértéssel kell foglalkozni vele!) Ha az a kis magyar, aki elvárná azt, hogy az ő hivatalos vezetői az ő érdekeit szeretettel gondozzák és ápolják, azt látja, hogy őt onnan minduntalan csak igaztalan támadások érik, akkor kétségtelen, hogy ez előbb-utóbb veszedelemre és káros kihatásokra fog vezetni. Arra kérném tehát az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel és mielőbb terjesszen a törvényhozás elé egy törvényjavaslatot a rendőri büntető bíráskodásnak a királyi bíróságokhoz való utalása tárgyában. Erre vonatkozólag benyújtom határozati javaslatomat (olvassa): »Hívja fel a t. Ház az igazságügyminisztert arra, hogy a rendőri büntető bíráskodásnak a kir. híróságokhoz való utalása iránt mielőbb terjesszen törvényjavaslatot a Ház elé.« Hogy mennyire indokolt az, hogy az elsőfokú büntető bíráskodásnak ezeket a problémáit a királyi bíróságok hatáskörébe utaljuk, erre nézve csak azt hozom fel, hogy volt idő ebben az országban, nem is olyan régen, amikor az első osztályú állampolgárság mindenre jogosító szent jelszava még a királyi járásbíróságok mindeddig ellenállni képes védő bástyáit is ki akarta kezdeni. Én magam láttam annakidején, e lendületbe indult korszakban bírósági iratok mellé csatolva vidéki pártvezetőségi emberek ajánló sorait. Magam láttam egyfőispán leveles, amelyet a büntető bíróhoz intézett és abban figyelmébe ajánlotta a vádlott kiváló személyiségét. Ezt a levelet az illető királyi járásbíró undorral csatolta az iratokhoz, hogy történelmi dokumentuma legyen annak, hogy volt egy korszak, amikor ez a káros korszellem még a királyi bíróság hatáskörét is érinteni kívánta és oda is betörni kívánt. Szerencsére a magyar bírói kar nagyszerűsége, kiválósága, emelkedett szelleme nem tűrte, hogy testén ilyen fekély elhatalmaskodjék és úgyszólván hetek és napok alatt kiirtotta saját rendszeréből az ilyen külső befolyások érvényesülését. A király 1 ! bíróságok ítélkezésében Magyarországon minden ember megnyugszik. Én eleget járok a bíróságokhoz s hallottam már azt is, hogy például a két fél közül az egyik, aki elvesztette a pert, panaszkodott amiatt, hogy a két ügyvéd összejátszott, szidta a másik felet, hivatkozott a hamis tanura, de még olyan emberrel, aki a királyi bíróságot szidta volna, kevéssel találkoztam, olyan emberrel azonban, aki az alsófokú szolgabírói bíráskodás rendszerét keményen kritizálja, mindennap lehet találkozni ebben az országban. (Mózes Sándor: Ügy van!) Egy másik fontos kérdésre kívánnám a miniszter úr figyelmét felhívni, _ a végrehajtási törvény reformjára. Végrehajtási törvényünk értelmében, ha valahol foglalást eszközölnek, akkor a család részére csak egyetlen havi élelmiszert kell meghagyni foglalásmentesen, az 30
