Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
Az országgyűlés képviselőházának 212. \ seggel tartoznak. (Mozgás. — vitéz Várady László közbeszól. —- Meizler Károly: Ezt nem lehet állítani! Hiszen folyton szabadságra megyünk!) Itt az a baj, hogy valahányszor jön egy új miniszterelnök, a kormánypárt mindig a miniszterelnök tempóját veszi át. A kormánypártnak magának nincs tempója, hanem a tempót egészen egyszerűen átveszi az új kormánytól. Tegnap hallgattuk itt Darányi miniszterelnök úr beszédét, nyugodt, higgadt, méltóságteljes beszédét, amely valahogyan homlokegyenest az ellenkezője volt annak, amit előzőleg igen t. képviselőtársaim megtapsoltak Gömbös Gyula volt miniszterelnök úr beszédeiben. (Horváth Zoltán: Sofort!) Gömbös Gyula miniszterelnök úr azt mondotta, hogy: sofort! Igaz, Festetics képviselő úr? Azt mondotta, hogy: sofőrt, — hogy : gyorsvonati sebesség. (Gr. Festetics Domonkos: Szegény meghalt, hát hogyan csinálja 1 ?) Azt mondotta: új korszak, új irányzat, új stílus, — és az urak tapsoltak. (Horváth Zoltán: Leszálltak a gyorsvonatról!) Jött Darányi miniszterelnök úr, azt mondotta, hogy: nem kell gyorsvonati sebesség, nem vagyok rekorder, nem vagyok hajlandó sietni, én lassan, megfontoltan és meggondoltan akarok kormányozni és törvényeket hozni. (Horváth Zoltán: Dózsi megint tapsolt!) Ugyanazok a t. képviselőtársaim megint tapsoltak, megint el voltak ragadtatva. (Rassay Károly: Cum grano salis!) El voltak ragadtatva, tapsoltak a gyorsvonati sebességhez is, meg a tehervonathoz is. (Gr. Festetics Domonkos: Nem lehet mindig gyorsvonaton utazni! — vitéz Várady László: A legnagyobb bizalommal vagyunk a miniszterelnök úrhoz! ö tudja, hogy mit kell csinálni! — Felkiáltások a baloldalon: A mindenkori miniszterelnökhöz! — Mózes Sándor: így szoktak csinálni a mame-i lukok!) Szeretném megkérdezni mélyen t. képviselőtársaimat, vájjon ki az, aki 15 esztendő ^ óta mint nemzeti gonosz, mint első számú közellenség megakadályozza azoknak a törvényeknek meghozatalát, amelyeket az urak itt olyan hévvel követelnek? (Meizler Károly: Leó! A háttérben Leó!) A képviselőházban az utóbbi időben úgy látom, Jurcsek képviselőtársam vezetésével alakult egy csoport, amely a Gömbös Gyula-féle reformprogrammot a gyakorlatba akarja átültetni. (Mozgás a baloldalon.) T. képviselőtársaim, méltóztassanak megengedni, hogy megkérdezzem, ki akadályozta meg az urakat, hogy ha nem is 1922-ben, nem is Bethlen István kormánya alatt, de a GömbÖs-kormányzat alatt meghozzák a karteltörvényt 1 Az urak itt állandóan bizonyos irányii felszólalásokat tartanak. (Mocsáry Dániel: Azért sürgetjük! — Horváth Zoltán: Vonják le a konzekvenciákat!) T. képviselőtársam, erről akarok beszélni, hogy komoly-e az urak sürgetése, vagy pedig semmi egyéb, mint egy bicskei Programm. (Mocsáry Dániel: Olvassa el ezt! Itt van! Radikális gazdasági és pénzügyi reformok! — Zaj.) Az uraknak az utóbbi időben módjuk lett volna megalkotni azokat a törvényeket. Emlékszem t. képviselőtársaim arra, hogy erről a helyről Istenben boldogult Sándor Pál milyen szörnyű rohamokat intézett a vámkérdésben, milyen szörnyű erővel követelte új törvények és új szabályok meghozatalát, beszélt a kartelmilliomosokról, éveken keresztül teljesen hiába, teljes mértékben eredménytelenül. (Mocsáry Dániel: Most megpróbáljuk mi, hátha lése 1937 május 13-án, csütörtvkön. 201 lesz eredmény! — Gr. Festetics Domonkos: Támogassanak bennünket, akkor ímeglesz! — Zaj.) Én Mocsáry képviselő úr tegnapi egész beszédéhez helyeseltem, tapsoltam, (Gr. Festetics Domonkos: Akkor gyere ide!) Én Mocsáry t. képviselőtársam beszédét majdnem szórói-szóra aláírom, csak egyet kérdezek: hátha az az átkos kormány — amelyet az a csoport, amelyhez a képviselő úr tartozik, (Meizler Károly: Nincs ott semmiféle csoport!) szintén támogat — minden dögönyözés ellenére nem akarja azt az utat vállalni, amelyen a képviselő urak akarnak haladni, miként lehetséges, hogy a képviselő urak benn maradnak a kormánypártban, holott az volna a helyes, ha ide méltóztatnának átfáradni és velünk együtt küzdenének. (Gr. Festetics Domonkos: Nem jó reklám! — Mocsáry Dániel: Megmondtam beszédem végén! — Horváth Zoltán: Jobb kormánypártinak lenni! — Mocsáry Dániel: Sem nem jobb, sem nem rosszabb! — Gr. Festetics Domonkos: Azt reánk nem lehet mondani, hogy mi a húsosfazék mellett ülünk! — Zaj a jobb- és a baloldalon. — Az elnök csenget.) Miiyen jó volna, ha ezen az oldalon megszaporodnék azoknak a képviselőknek száma, akik mindazt vallják, amit a képviselő urak. mint reformprogrammot hirdetnek és amit velünk szemben akarnak, mint reformprogrammot hirdetni, mert hiszen nem a kormányt akarják megfúrni, hanem azt akarják mondani, hogy mi ezen az oldalon jó öreg csáklyások vagyunk, elhízottak, ők pedig, Friedrich István szerint, mint csukák szerepelnek a magyar életben. (Horváth Zoltán: Pedig ők eszik a libamájat! — Derültség. — Mózes Sándor: A maceszt!) holott, sajnos, mindaz, amit az urak hirdetnek az országban, csak a nép számára való csemege, de nem gyakorlati politika. Meg vagyok győződve arról, hogy — nem tudom, Jurcsek képviselőtársam vagy más képviselőtársam vezetésével — három év múlva megint ugyanúgy fogják a képviselő urak azt követelni, amit három évvel ezelőtt követeltek s az eredmény ugyanaz lesz, azért t mert, sajnos, ebben az országban a t. kormánypárti képviselő urak, amikor népszerűséget próbálnak szerezni, akkor azokat az elveket hirdetik, amelyeket a gyakorlatban nem óhajtanak megvalósítani. (Gr, Festetics Domonkos: Ez tévedés!) Rögtön bátor leszek ezekre rátérni, t. képviselőtársam. Tegnap Darányi miniszterelnök úr és Mocsáry képviselő úr is beszélt a falukutatókról. Igaz? Azokról a falukutatókról méltóztatott beszélni, hogy finoman fejezzem ki magamat, — a képviselő úr nem így mondta, de így gondolta — akik nem tudják, hogy a faluin merre lakik az Isten. Kutatják a falut, de anélkül, hogy ismernék. (Mózes Sándor: Segíteni akarnak a falu népén!) A miniszterelnök úr nagyon helyesen felhívta a közvélemény figyelmét arra, hogy ne üljön fel olyan embereknek, akik nem tudják, hogy tulajdonképpen miként áll a vidéken a helyzet. Felhívta a miniszterelnök úr az ország figyelmét arra is, hogy ezekkel szemben a megfelelő intézkedéseknek meg kell történniök és kijelentette, hogy az ő részéről meg is fognak történni. A miniszterelnök árnak erre tisztelettel azt válaszolom, hogy nemcsak falukutatók vannak ebben az országban, haneni vannak városkutatók is, (Mozgás.) akik ugyanúgy nem tudják, hogy a városban hol lakik az Isten, mint ahogyan a miniszterelnök úr mondotta, hogy a 29'
