Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-212
Az országgyűlés képviselőházának 212. indulni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha az 1920. évi I. és XVII. törvénycikk, továbbá az 1933. évi XXIII. törvénycikk összes rendelkezéseit egybevetem, akkor megállapíthatom, hogy a tényleges királyi hatalom gyakorlásával szemben a következő korlátozásokat találhatjuk: a király törvényszentesítési joga nem illeti meg a kormányzót, a hadüzenet és a békekötés joga előzetes országgyűlési jóváhagyáshoz van kötve. (Lichtenstein László: És a mozgósítás!) Csak a hadseregnek az ország határán Jdvül való mozgósítása. A nemesség adományozási joga nem illeti meg, a főkegyúri jogokat nem gyakorolja, azután az általános kegyelmezési jog tekintetében vannak bizonyos korlátok, amelyek a miniszteri felelősségre és egyéb ilyen kérdésekre vonatkoznak. Az első kérdés az, hogy szükséges-e a kormányzói hatáskör kiterjesztése, a második kérdés pedig az, hogy a titkos választójog behozatala teszi-e ezt aktuálissá és kívánatossá, hogy tehát a 'kormányzói hatáskör szabályozása — hogy egészen lapidárisan fejezzem ki magamat — választójogi korrektívum-e. igen vagy nem? (Antal István: Nem! — Rupert Rezső: Nem szükséges, hogy az legyen!) A választójogi értekezleten kifejtettem azt az álláspontomat, hogy a kormányzói jogkör kiterjesztését feltétlenül szükségesnek tartom, teljesen függetlenül a választójogi kérdés megoldásától. Éppen ezért azon az értekezleten kifejezést adtam annak az álláspontomnak is, amelyet Lakatos Gyula t. képviselőtársam is képviselt, hogy a kormányzói hatáskör szabályozása választójogi korrektívumnak egyáltalában nem tekinthető, (Rupert Rezső: Lebecsülése volna a kérdésnek!) éppen ezért nem is lehet a szerint kezelni. Ezt az álláspontomat sok egyéb oknál fogva, amelyekre most nincs időm kitérni, különösen pedig azért tartom helytállónak, mert feltétlenül elkerülendőnek tartom, hogy még a látszata is meglegyen annak, hogy a nemzetnek a választásokon megnyilvánuló akarata és a kormányzói jogkör gyakorlásának kialakulásával kifejezésre jutott kormányzói akarat egymással ellentétben lévőnek látszassák és hogy előfordulhasson olyan eset, amikor a nemzet akaratát és a kormányzó akaratát — ha csak a legkisebb vonatkozásban is — szembe lehessen egymással állítani. (Helyeslés a jobboldalon.) A kormányzói jogkör kiterjesztését tehát feltétlenül szükségesnek tartom ex asse magából a kérdésből kifolyólag. A nemzetnek és az országnak érdeke tisztán és kizárólag ezt követeli. A kérdés tehát ezeknél az okoknál fogva igényel sürgős megoldást és ezért mint igen fontos alkotmányjogi kérdést, igenis a választójogi törvény megalkotása előtt alkotmányos úton rendezendőnek tartom. T. Ház! Van még egy kérdés, amelyet itt még meg kell világítani és ez az, hogy voltak-e hátrányaink abból, hogy mi ennek a kérdésnek gyökeres és végleges megoldásával 1920 óta késtünk 1 ? Mert hiszen legyünk őszinték, azok a módosítások, amelyek az 1920:1. te. óta bekövetkeztek, lényeges változtatást a kormányzói jogkör kiterjesztése tekintetében nem jelentettek. Egyik sem ment bele a dolog lényegébe, hanem tisztán csak kisebb kérdéseket oldott meg, többek közt a Ház elnapolásának kérdését is. Azt hiszem, minden külön indokolás nélkül is megállapíthatom, hogy igenis sokat mulasztottunk azzal, hogy ezt a kérdést nem oldottuk meg, különösen sokat mulasztottunk a főkegyúri jog gyakorülése 1937 május 13-án, csütörtökön. 185 lásának hiánya folytán. (Ügy van! jobbfelöl.) Ez nem volt a mi közjogunkban sohasem üres királyi cím, ez nem volt soha tartalomnélküli valami, ez igen súlyos nemzeti jog volt es meg vagyok győződve arról, hogy ha a főkegyúri jog korlátozását nem vesszük be az 1920. évi I. tcikkbe, ak'kor a különböző konkordátumok és egyességek, amelyek az utódállamokkal megköttettek és amelyek által a magyar nemzet mind erkölcsiekben, mind anyagiakban egyházi téren kiszámíthatatlan károkat szenvedett, nem jöhettek volna létre, legalább is nem olyan könnyen és nem olyan egyszerűen és semmiesetre sem a magyar nemzet megkérdezése nélkül. Azt hiszem t. Ház, hogy a kormányzói jogkör kérdésének szabályozásánál bennünket a legkisebb mértékben sem köthet az a szabályozás, .amely erre vonatkozó jogunkban jó párszáz évvel ezelőtt keletkezett arra az egy-két igen ritka esetre, amikor erre szükség volt. mert hiszen más volt a helyzet, mások voltak a viszonyok, más volt a kor és annak minden felfogása. Azonkívül az átmeneti megoldások sokkal kispbb terjedelműek voltak, mint most, rövid időkről volt szó. M-a már ne feledjük el. a 17-ik esztendőnél tartunk és nem tudjuk, hogy még hány évről van szó. Nagy jogi irodalom és jogi vita van azokban a kérdésekben, hogy hogyan és miként lehet a kormányzói jogkör kiterjesztését szabályozni, mit lehet megadni, mit nem lehet megadni -a kormányzónak. Hiszen erről írtak Tomcsányi Móric, Polner Ödön, Angyal Pál, Egyed István, Gábor Gyula, Moór Gyula, Ottlik László, Csekey István, Zsedényi Béla, Szontagh Vilmos és mások. Eltérők a felfogások. A magam részéről egészen őszintén megmondom, nem tudok ebben a kérdésben egy ortodox közjogi álláspontra 'helyezkedni. Az én kiindulási tételem az, amit a magyar alkotmány fejlődésének kérdése tárgyában tartott felszólalásomban 1935 március 4-én már megmondottam. Ebben a felszólalásomban azt mondom, hogy a magyar alkotmány sohasem volt valami merev, megváltoztathatatlan, megmozdíthatatlan valami, hanem élő organizmus! Azt mondottam továbbá (olvassa): »Azt hiszem helyes úton járunk, ha azt mondjuk, hogy az aranybulla biztosította tulajdonképpen a magyar nemzet részére a közjogi természetű alkotmányfejlődés folytonosságát. A jogfolytonosság elve nem zárja ki a fejlődést* sőt azt bizonyos mértékig megköveteli. A magyar alkotmány rugalmassága a változott viszonyok és az életfejlődés által megkívánt haladásnak sohasem állta útját, sőt mondhatjuk, hogy a magyar alkotmány történetében retrográd irányzatot felfedeznünk nem lehetséges, de annál több haladásnak és fejlődésnek találjuk kifejezett nyomát.« Ugyanez alkalommal annak az álláspontomnak is kifejezést adtam, hogy az ilyen természetű alkotmányreform meghozatalára a magyar alkotmány szellemében a magyar törvényhozás van hivatva. Ezeknek a tételeknek leszögezése után az az álláspontom, hogy a nemzeti szuverenitás mind a belföldön, mind pedig a külföldön csakis úgy fog érvényesülni a maga teljes egészében a nemzet javára, ha az államfő rendelkezik mindazokkal az attribútumokkal, amelyek a nemzeti szuverenitás megfelelő gyakorlásához feltétlenül szükségesek. (Helyeslés jobbfelől.) Híve vagyok tehát annak, (hogy a kormányzó minden 27*
