Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 209. illése 1937 május 10-én, hétfőn. Jl ségvetés megfelelő tételeinek módosítása után. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ezen túlmenően havi 120 pengőre fel kell emelni az alkalmazotti kereseti adó alól mentes létminimumot is, mert tessék elhinni, hogy ez a 80 pengőnél kezdődő adó súlyos és igazságtalan is, sőt sok tekintetben akadálya annak, hogy az alkalmazottak a 80 pengős fizetési nívót áthágják, átugorják. Csökkenteni kell a középfizetésű alkalmazottak jövedelmi adóját is; ha azonban a felsőbb régiókban a miniszter úr emelni akarja az adókat, a vezérgizgatók és társaik adóját emelheti, amennyire jólesik, ez — úgy hiszem — ebben a Házban és ebben az országban senkinek nem fog fájni. T. Képviselőház ! Az alkalmazottak társadalma jóleső figyelemmel és bizonyos reménykedéssel hallgatta azokat a kijelentéseket, amelyeket a miniszterelnök úr szegedi beszédében tett az alkalmazottak munkaidejének rendezésére vonatkozólag. A 44 órai munkaidő a kereskedelmieknél, a 48 óra a műszakiaknál komoly lépést jelentene előre, de meg kell őszintén mondanom azt. hogy igen nagy a kétely és nagy a bizalmatlanság az érdekelteknek körében azoknak a kísérő jelenségeknek láttára, amelyek a kapitalizmus berkeiből e kormányzati kezdeményezzéssel kapcsolatban jelentkeznek. Az alkalmazottak gondolkodni és mérlegelni tudó _ emberek is felfigyelnek arra, amikor Chorin Ferenc, a Gyosz elnöke óva int az ijedség szociálpolitikájától (Malasits Géza: Parancs a kormánynak!): felfigyelnek arra, amikor Fenyő Miksa volt képviselőtársunk a gyáripar légköri nehézségeiről és kissé felesleges szellemességgel az alkalmatlanok osztályharcáról beszél. Ne tréfáljunk ezzel a fogalommal és főképp ne igyekezzünk bizonyos társadalmi csoportokat eleve úgy megbélyegezni, hogy ők az életre, a társadalmi munkában való részvételre alkalmatlanok, s hogy ők eleve a felesleges emberek csoportjába vannak sorozva. Mindezek, igen t. Ház. gyanús jelek s az alkalmazottak igen jól emlékeznek arra, hogy a magyar nagykapitalizmus volt az, amely a jogviszonyaik szabályozására vonatkozólag kidolgozott Pap Dezső-féle törvénytervezetet, amely becsületes, jószán dékú. szociális tervezet volt. elbuktat+a s a végrehajtást, az életbeléptetését megakadályozta (Ügy van! a szélsőbaloldalon.); a nagykapitalizmus volt az, amelv a munkanélküliek biztosítását, a munkanélküliek segélvezését váltig ellenezte, meggátolta (Propper Sándor: Elgáncsolta

!ï és elgáncsolta; .a nagykaoitalizmus az. amely e pillanatban körleveleket küld ki a kormánykezdeményezéssel kapcsolatosan arravonatkozóan: hogvan is alakulnak a dolgok, ha ez a rendezés életbelép. Kollégáink látják a Gyosz.-nak és a Vasmű veknek körleveleit; elolvassák a szöveget és elolvassák -azt. ami a sorok között van, mert: man merkt die Absicht und wird verstimmt. Amikor a Gyosz. és a Vasművek aziránt érdeklődik, hogy van-e kihatása a 44 és 48 órás munkaidőnek, hogy hol van helye különleges elbírálásnak, hogy vannak-e olyan különleges kívánalmai az egves gyárválalatoknak, amelyeket figyelembe kell vétetni, akkor a válaszok, amelyek itt meg fognak születni, bizony igen kevés alapot adnak majd a kormányzatnak arra, hogy ebben a kérdésben valami komoly történjék. (Propper Sándor: Ezt -akarják elgáncsolni!) Különösen egy dologra kell felhívnom a figyelmet: a teljesített túlóra, vagy az elrendelt túlóra közötti különbségre. Nagyon sokszor nem kell elrendelni a túlórát, csak szemöldökrándítás kell a munkaadó, .a cégvezető és az igazgató úr részéről, s ugyan ember maradjon a talpán ctZ Él tisztviselő, aki ennek nem engedelmeskedik. Viszont csak az elrendelt túlmunkának megfizetéséről lehet itt szó. (Zaj a baloldalon és a balközépen.) Az elrendelt túlmunkát le fogják tagadni egész egyszerűen. Igen furcsa tünetek vannak abban a tekintetben is, hogy a főtisztviselőket eo ipso ki akarják vétetni a rendezés köréből, mondván, hogy a vállalatnak bizalmi emberei természetszerűleg nem proletárok ,nem kőmívesek, akik leteszik a szerszámot, rájuk te-hát ez -a, meghatározás nem vonatkozik. Viszont rögtön ennek nyomában jelentkezik a_ jogos aggodalom és gyanú, hogy majd azt fogják mondani az alkalmazottaknak: »csak nem kívánhatja, hogy a főtisztviselő urak végezzék el ön helyett a munkát?« — természetes hogy önként be fog jönni és elvégzi ezt a saját jószántából. Az ipari és kereskedelmi irodák közötti megkülönböztetés is alkalmat ad a kijátszás szándékára. Közölhetem a t. Házzal^ hogy a közeli jövőben igen sok kereskedelmi iroda fog műszaki jellegűvé átalakulni. Nem kell ehhez több, mint egy-két tessék-lássék gép, egy-két látszatintézkedés, amely megéri a befektetést, mert 44 és 48 heti munkaóra között mégis csak vannak bizonyos különbségek. Ha tehát ezt a kérdést a kormány meg akarj a^ oldani, ha a kormány bátran és szociális érzékkel hozzá akar ehhez nyúlni, nem elégséges, ha a munkáltatókat kérdezi meg; kérdezze meg az alkalmazottakat is. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés a szélsőbalodalon.) Adjon módot arra, hogy nyiltan és őszintén, a megtorlás és hosszúállás minden veszedelme és lehetősége nélkül álljanak ki azokkal az adatokkal, amelyek rendelkezésükre állanak és ezt tegye is lehetővé a kormányzat. Itt az önvédelem egyenesen elemi parancs, azt monlhatnám: ugyanolyan elemi parancs, mint ahogyan a Roosevelt-féle nagy kísérletnél elemi önvédelmi parancs volt az amerikai államközösség számára az, hogy a munkásság részére a szabad szervezkedést, a szakszervezeteknek a bér- és munkaidő kérdésébe való beszólási jogát biztosítsa, hogy a tőke túlhatalmával szemben bizonyos akciószabadsághoz, bizonyos megnyilatkozási lehetőségekhez juttassa az addig álmos és alvó amerikai szakszervezeteket. Nálunk viszont meg kellene szüntetni a korlátozásokat, amelyek a szabad megnyilatkozásnak, a szabad erőkifejtésnek, a szabad szervezkedésnek gátjai, fékjei és akadályai? meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy minden legkisebb szakmai érdekképviseleti gyűlést be kelljen jelenteni. Ha nem kell ugyanezt tenniük a kamaráknak, a Gyosz.-nak és a Vasművek és Gépgyárak Egyesületének, akkor ne lehessen erre kényszeríteni az alkalmazottakat sem. Biztosítsa a kormány a minimális havi 100 pengő kezdő fizetést törvényerejű rendelkezéssel, hiszen ez már ma alig több, mint az évekkel ezelőtt kívánt 80 pengő, s akkor talán lesz valami eredmény. Ha nem így történik, akkor megjósolhatom: a munkaidő rendezésének sajátjából az alkalmazottak csak a lyukakat fogják megkapni. (Ügy van! Ügy van! Tetszés a széls'őbaloldalon.) r Igen t. Képviselőház! íme, így fest egy pálya, amely felé mostanában új honfoglalás 2*