Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

170 Az országgyűlés képviselőházának í Hogy van nekik ilyen gyermekük? Az előbb voltam bátor mondani, hogy van természetesen olyan család is, amelynek pont az ismétlő iskolába járó gyermekei vannak és nem tudva erről az intézkedésről, amely meg fog történni, nem gondoskodott fiatalabb és idősebb gyermekeknek készletben tartásáról, de azok a családok, amelyeknek csakis ilyen ismétlői skolába járó gyermekeik vannak, érzik azt a súlyos hátrányt, hogy szombaton nem tudnak a piacra bemenni és ezek nem segíthetnek magukon azzal, hogy a hét más napjait vegyék igénybe. (Megay-Meissner Károly: Ugyan kérem!) En így látom a helyzetet, nem tudom, hogy lehet máskép látni. En magam is átmentem ilyen fontos népoktatásü szempontokon és tudom, hogy ezek a szempontok néha nagyon fontosak, néha sokkal kevésbbé fontosak. Nekem az én tanyai iskolámban, birtokomon kellett most második tantermet létesítenem és második tanítót alkalmazni saját költségemre. (Megay-Meissner Károly: Mert volt miből!) Majd elmondom. Azért, mert túl sok volt a tanuló és azt mondották, hogy egy tanteremben olyan sok gyermeket nem lehet tanítani. En ezt beláttam, és természetesen eleget tettem ennek a kötelezettségnek. Egy pár héttel azután azonban, hogy a második tanító szolgálatát megkezdte, az első szabadságot kért, hónapok óta szabadságon van és most már senki sem beszél többé arról, hogy lehet-e, vagy nem lehet egy tanítónak tanítani, most hónapszámra elég egy tanító és nem fontos, hogy egy második tanító is alkalmazva lett. Ilyenkor nem létezik ez a nagy, rendkívüli szempont, amely indokolja azt, hogy ezt a helyzetet mindenáron fenn kell tartani és a lakosságot meg kell gyötörni. (Zàj.) Csak példaképpen akartam erre hivatkozni, de ez* nem döntő. En igenis beadtam egy tantervet, amelyet egy kiváló pedagógus, az ottani evangélikus iskolák központi igazgatója dolgozott ki. Áttanulmányoztam és mondhatom, hogy ha ennek az országnak nem lesz soha nagyobb baja és nem lesz soha nagyobb szociális hátránya, mint az, hogy azt, amit szombaton az ismétlő iskolákban tanítanak, a tanítók öt napra szétosztva, a rendes oktatás mellett végzik el, akkor nagyon boldog ország leszünk, attól még nagyon messze mehetünk fcultúrában és gazdasági fejlődésben egyaránt. Sokkal súlyosabb baj az, hogy amikor — ismétlem — ennek a tanyai lakosságnak semmi előnyt nem nyújtunk, szegénységünk folytán semmit nem vagyunk képesek nekik nyújtani, akkor viszont olyan helyzetet teremtünk, hogy ők azáltal vonják le a szegénység következtetéseit, hogy olyankor járhatnák be a piacra, amikor annak nincs ideje, amikor hiába járnak be. Ezt én méltányosnak, igazságosnak és mindenekelőtt szociálisnak semmiesetre sem tartom. Nagyon sajnálom, nem vagyok abban a helyzetben, hogy tudomásul vegyem a választ. (Felkiáltások jobbfelől és középen: Mi tudomásul vesszük!) Elnök: Az államtitkár úr óhajt válaszolni. Tasnádi Nagy András államtitkár: T. Ház! T. képviselőtársam úgy tüntette fel a dolgot, mintha én azzal vádoltam volna meg, hogy ő a kisgazdák érdekeire hivatkozva, a tanítók kényelmi érdekét óhajtotta szolgálni. Nekem ez eszemágában sem volt, (Megay-Meissner Káli, ülése 1937 május 12-én, szerdán. roly: De nem is mondotta!) T. képviselőtársam két okra hivatkozott. Hivatkozott igenis a kisgazdák érdekeire ég hivatkozott a tanítók érdekeire. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és közéven.) Az elsőre nézve kimutattam azt, hogy a kisgazdák érdekei ezt nem kívánják és ezt ismételten hangsúlyoznom kell, mert az a kisgazda, akinek mindennapos iskolába járó gyermeke van, be fog menni a piacra szombaton, amikor a mindennapos iskolába járó gyermek nem megy iskolába, mert akkor csak az ismétlőiskolába járó gyermekek mennek iskolába, gazda pedig, akinek csak ismétlőiskolás gyermeke van, — amilyenekre méltóztatott hivatkozni — a hét szerdai napján fog bemenni piacra és akkor fogja ellátni a maga dolgát. Tehát igenis fennáll az, amit voltam bátor mondani, egyedül és kizárólag a tanítóknak ez a kényelmi érdeke foroghat fenn, ezt pedig nem azért nem vagyok hajlandó szolgálni, mert sajnálom a kényelmet a tanítóktól, hanem azért nem, mert lehetetlennek tartom, hogy egy népiskolai tanító egy nap hét óránál hosszabb ideig üljön az iskolateremben és oktasson, a mellett pedig még egyéb teendőit elvégezze. Ehhez legnagyob sajnálatomra nem járulhatok hozzá. Nagyon csodálom azt, hogy t. képviselőtársam olyan erővel kívánja és követeli ezt a gondolatot éppen Szabolcs megyében, ahol pedig az analfabetizmus tekintetében tudvalevőleg még meglehetősen rosszul állunk, (Ügy van! Úgy van!) mert Szabolcs megye egyike Magyarország analfabetizmus tekintetében legrosszabbul álló megyéinek. Épnen ebben a megyében tehát nem tehetek olyan intézkedést, amely a népoktatás visszafejlesztését jelentené. Tisztelettel ikérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Felkiáltások jobbfelől és középen: Tudomásul vesszük!) Elnök: Az interpelláló képviselő úrnak joga van újból felszólalni. (Mozgás.) Minthogy a képviselő^ úr szólni nem kíván, felteszem a kérdést, méltóztatna'k-e a vallás- és közoktatásügyi államtitkár úrnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nevében az interpellációra adott válaszát tudomásul A^enni, igen. vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik ifj. Balogh István képviselő úr interpellációja a kormányhoz a tisztviselők fizetésleszállítása tárgyában. Kérem a jegyző urat, legyen szíves az interpellációt felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a tisztviselők fizetéscsökkentése a közgazdasági életre milyen károsan hat? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a legfontosabb sérelme a tisztviselőkarnak, hogy a közigazgatási hatóságoknál is a felelős helyeket sokszor ideiglenes napidíjas szellemi munkásokkal töltik be? 3. Hajlandó-e ezen a miniszterelnök úr hathatósan segíteni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! Interpellációm bejegyzése arra az időre esett, amikor még természetesen nem volt tudomásom arról, amit itt ezelőtt egy félórával a pénzügyminiszter úr a tudomásunkra hozott, hogy a tisztviselők fi-