Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
158 Az országgyűlés képviselőházának kai adatra hivatkozunk, amely szerint 1928-ig Erdély 5,200.000 kat. hold területéből 2,900.000 hold jutott román kézre. (Gr. Festetics Domonkos: Szabad rablás!) Ezek a dolgok a nemzetpusztításnak olyan példái és a nemzetközi jognak olyan nullifikációi, amelyek kihívják a történelem ítélőszékét és amelyeket bele kell préselnünk a művelt nyugati civilizáció lelkiismeretébe és tudatába. Igen t. Képviselőház! Nem lesz minden cél és érdek nélkül, ha bátorkodom rámutatni arra, hogy a háború előtt, a magyar impérium alatt a románságnak Erdélyben az 1913/14. tanévben összesen 2901 románnyelvü elemi iskolája volt 3350 román néptanítóval. Nem lesz minden cél nélkül való, ha kiemelem, hogy ekkor az erdélyi románság minden 1016 lelkére egy román tanító esett és ezzel szemben a regátban csak minden 1418 román lélekre esett egy tanító. A megszállás óta körülbelül 2500 magyar iskolát zártak be, körülbelül 5000 magyar népkönyvtárat és 4200 magyar ismétlőiskolát szüntettek be, vagyis összesen mintegy 12.000 magyar intézményt söpörtek el a föld színéről. (Gr. Festetics Domonkos: Hallatlan!) Es amikor a lelkészek ellen a legirtóbb hadjáratot folytatják, amikor az iskolákról kimondja az 1924-es és 1930-as iskolatörvény 165., illetőleg 169-ik §-a, hogy a 14%-os iskolai segélyekből az iskolák megfelelő arányokban részesedjenek, ezt a rendelkezést a magyar iskolákra nézve nem hajtják végre. Igen t. Képviselőház! Kossuth szavaival kívánom mozaikszerű fejtegetéseimet befejezni. Kossuth emlékirataiban többek között ezt írja (olvassa): »A magyar kérdés Európa szabadságának, Európa egyensúlyának a problémája. E kérdések belekiáltanak a történelem logikájába és e kiáltást ideig-óráig az erőszak elfojthatja, de a kérdést ki nem törölheti az események számlakönyvéből, ahova azt a történelem beírta. Ez a kérdés helyet fog magának követelni Európa függő kérdései között mindaddig, amíg jog és igazság szerint az meg nem oldatik.« A kormány iránti teljes bizalmamnál fogva a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és' taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Mivel feliratkozva senki sincsen, kérdem, kíván még valaki szólni 1 (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a, vitát bezárom. A miniszterelnök urat illeti a szó. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy elsősorban is köszönetet mondjak a t. Háznak azért, hogy a Ház mindkét oldaláról oly magas színvonalú vitával kísérték a költségvetés f tárgyalását, amilyenre már régóta nem emlékszem. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Mindkét oldalról szakszerű és magvas felszólalásokkal világították meg és bírálták a kormánynak e költségvetés benyújtásával a Ház előtt képviselt álláspontját. Ennek talán részben az az oka, — amint erre Eckhardt igen t. képviselőtársam rámutatott — hogy a kormány politikai működését inkább az appropriác'ióval kapcsolatban óhajtja a t. Ház kritika alá vonni. De talán más oka, is van annak, hogy néha azt a benyomást keltette bennem ez a magas nívójú költségvetési vita, mintha ta211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. Ián már az egyes miniszteri tárcák részletes költségvetési tárgyalása folyna itt, annyira szakszerűek voltak a hozzászólások. Ezzel éppen nem kisebbíteni akarom az általános vita jelentőségét, hanem ellenkezőleg, azt hiszem, hogy amikor tisztelt képviselőtársaim konkrétumokról beszélnek, ez felel meg az ország közvéleményének és a közvéleménynek is, (Ügy van! Ügy van!) amelyet elsősorban a konkrét realitások érdekelnek. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Hálás a kormány a sok hasznos tanácsért és ötletért, amelyet a Ház különböző oldalairól felvetni méltóztattak és amelynek a további kormányzás folyamán kétségkívül hasznát fogjuk venni. Az egész költségvetési vita során mondhatnám majdnem minden egyes felszólalt t. képviselőtársam beszédén végigvonult a szociális gondolat problémája és mind kormánypárti, mind pedig ellenzéki oldalról általánosságban is helyeselték a kormánynak azt a felfogását, hogy a szociális gondoskodás körébe elsősorban a falusi lakosságot kell bevonni, (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) még pedig a falu kulturális és egészségügyi színvonalának emelésével. (Helyeslés'.) Méltóztassék most megengedni, hogy talán kissé rapszódikuisnak látszó módon vessek fel itt a következőkben egyes kérdéseket. Részletesebben fogok nyilatkozni a^ külügyi kérdésekről, bár ezekről a jelenleg éppen Londonban időző külügyminiszter úr^fog hazajövetele után tárcájának vitája során nyilatkozni, éppúgy,, mint a többi miniszter úr — a gazdasági miniszterek közül magamat, mint földmívelésügyi minisztert sem véve ki — a maga tárcájának vitájában a részletkérdésekről reflektálni óhajtván az általános vitában elmondottakra. A külügyi kérdésekről szólva nem kívánok elébevágni a külügyminiszter úr expozéjának. Csak néhány olyan kérdést kívánok érinteni, ami a vita során felvettetett. Altalánosságban Szegeden tartott beszédemben volt már alkalmam leszögezni a kormány felfogását a különböző külügyi kérdésekről. Külpolitikánk célja, amint azt már ismételten volt szerencsém itt a Házban is 'hangsúlyozni, az, hogy mi állandóan az igazi béke érdekeit szolgáljuk, (Általános helyeslés.) Ez a politika jelenti mindenekelőtt a barátainkhoz minden körülmé~w,o\ köpött való ragaszkodást. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A római jegyzőkönyvek rendszere, amely az éppen most tizedik évfordulójához érkezett, a magyar-olasz barátsági szerződésből sarjadt ki és 1936-ban még tovább épült, amikor a három baráti állam csoporttá alakult, szilárd és biztos alapja Közép-Európában a békés fejlődés fenntartásának. Magyarországot a római jegyzőkönyveket aláíró államokkal, Olaszországgal és Ausztriával változatlanul fennálló és szoros együttműködés fűzi egybe. Ezt az együttműködést kifelé is demonstrálják a részben megtörtént és részben most következő államfői látogatások, amelyek szintén alkalmasak arra, hogy a fennálló viszonyt még jobban elmélyítsék. Ugyanígy az érdekek közösségére felépített és a f gyakorlatban kipróbált őszinte barátságban élünk a német birodalommal. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) A mi külpolitikánk azonban a fennálló barátságok ápolása és elmélyítése mellett nem zárja ki a meglévő megállapodásoik értelmében a más államokhoz való gazdasági, vagy egyéb
