Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
152 Az országgyűlés képviselőházának Kéthly Anna: Bírói ítélet állapította meg!) Pécsett arról veit szó, bogy 4.000 bányamunkás egy falat kenyérrel többet akart juttatni a családjának és mivel más módja nem volt, letette a szerszámot és ezzel akarta kikényszeríteni (Farkas István: A korábban levont bért!) a korábban levont nyolc százalékot. Mi volt az eredmény? A kormány fenntartás nélkül a rideg kapitalistatársaság oldalára állt 4.000 színmagyar, fajmagyar keresztény bányamunkás érdekei ellen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Csendőr sortűz, halottak, sebesültek, monstreper, egy csomó fogházbüntetés, most folyik a másik monstreper Pécsett, még nem tudni, mi lesz az eredménye. A kapitalista vállalat kalkulátorai pedig minden bizonnyal (Farkas István: A markukba röhögnek!) a posztóval bevont ajtók mögött megelégedetten dörzsölgetik kezüket és számolgatják, hogy mennyi haszon háramlott rájuk a magyar kormány munkásellenes állásfoglalásából. (Ügy van! Ügy min! a szélsőbaloldalon.) A többi sztrájk is, amely a legutóbbi időben spontán kitört, mind a jogos elégületlenség kétségtelen tünete volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Aki ezt látta és aki objektív, annak meg kell ezt állapítania. Komoly és megfontolandó intőjelek ezek a kormányzat számára és az úgynevezett reformkormány vájjon mit cselekszik? Észreveszi ezt a figyelmeztetést, levonja ennek tanulságait? Nem! Brüszk módon érvényre akarja juttatni a »Herr im Hause« álláspontot, azt a régi elavult kapitalista álláspontot, amelyet a világ legnagyobb és legöntudatosabb kapitalistája, az amerikai Ford is kénytelen volt legutóbb feladni, (Kertész Miklós: Mert rákényszerült!) midőn elismerte a szakszervezetek tárgyalási jogosultságát és tárgyalóképességét. (Bncninger Manó: Bornemisza miniszter úr is elismerheti!) A magyar kormányzat és a magyar hatóságok részéről azt kell tapasztalnunk, hogy a kormány félremagyaráz valamit és büntet vilamit, amit talán nem ismer, vagy nem akar megismerni. Hatalmi kérdésnek minősíti azt, amit más nyelven, szoöiális nyelven munkásszolidarításnak neveznek. Nem hatalmi kérdésről van szó akkor, amikor a munkásság kényszerűségből leteszi a szerszámot és egyetlen árucikkének a jobb értékesítését akarja elérni, szolgálni. Nem. Ez a munkásszolidaritás megnyilvánulása, (Farkas István: Es nemzeti érdek is!) erre a munkás feltétlenül rászorul, mert éneikül még sokkal eltiportabb és kizsákmányoltabb volna, mint amilyen most. Ezzel szemben pedig azt látjuk, hogy a másik oldalon is megnyilvánul, a szolidaritás, — mert ilyen is vau — a (kapitalizmus szolidaritása, amelyet a kormány nem büntet, hanem támogat. A kapitalizmus szolidaritása a kartelekben jut kifejezésre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A kapitalista vállalatok összeállnak, kartelt létesítenek, összeülnek és megállapítják az árakat, megállapítják az áruelosztás módját, mennyiségét, (Farkas István: A munkabért!) sőt a munkabéreket is. Ezeknek a nyakára nem küldenek csendőrt, rendőrt, ezeket nem szabály ózzák, ezeket nem akarják mederbe terelni. Ezek szabadon működnek, szabadón dolgoznak, zsákmányolják ki a munkásságot és fosztják ki a fogyasztókat. Ezek felé azonban a kormánynak nincs gesztusa, nincsenek rendszabályai, de nyomban hangulatkeltő kijelentéseket, miniszteri beszédeket és nyilatkozatokat hallunk akkor, amikor a munkás211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. szolidaritás nyilatkozik meg, mint legvégső esaköz. Kormánypárti képviselők egyrészről állandóan hajtogatják az ő nagy munkásszerelmüket, másrészről követelik az úgynevezett munikaszabadságott. (Malasits Géza: Ne szeressék a munkást, de fizessék meg!) Munkaszabadságot akarnak., Csik József képviselő úr például a munkaszabadságot sürgette. Hol nincs az országban munkaszabadság? (Malasits Géza: Újpesten a Wolfner-gy árban! Ott reklamálják!) Nem igaz, hogy nincs itt munkaszabadsag, nem igaz, hogy itt törvényesen kell védeni azt, aki dolgozni akar. Amit Csik József úr az ő fogalmazásában es általában az antiszociális szótárban munkaszabadságnak neveznek, az nem más, mint a sztrájktörők szabadalmazása, támogatása a nagyobb kenyérért harcoló munkásság ellen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom és vitatom, hogy a munkásságnak igenis joga van sztrájkolni. A sztrájkjogot világszerte minden kultúrállamban törvényesítették már és törvényes védelemben részesítik (Farkas István: Régen, évtizedekkel ezelőtt!) és a sztrájktörőket a munkásság mindenhol úgy, ahogy tudja, (kiközösíti magából. (Kéthly Anna: A sztrájktörő a legutolsó!) Hát a kartelek garázdálkodása ellen nem kell munkaszabadsági törvény? Hát az a kisiparos, aki karteten kívül áll és akit kinyomnak az életből, vagy aki belép a kartelbe és akitől biankó váltót vesznek és ha megszegné a kartelszabályokat és külön utakon járna, kitöltik, óvatolják és elárvereztetik az utolsó darab bútorát, nem szorul védelemre, erre nem kell munkaszabadsági törvény? Csak ha az a szerencsétlen munkás, akinek senkije és semmije nincs a világon más, mint a munkaereje és munkakészsége, akarja kartelizálni a maga munkáját, ezáltal emelni annak értékét, akkor kell munkaszabadsági törvény után kiabálni éppen keresztényszocialista részről és éppen a reformkormány ad ennek alapot, erkölcsi lehetőséget 1 f (Farkas István: Ellenkezik a pápai enciklikával is Csíknek az álláspontja!) T. Képviselőház! A kartelek ellen vívott harcban nem állunk egyedül. A vita folyamán Éber Antal t. képviselőtársunk mint a kereskedelmi és iparkamara elnöke, tehát a legilletékesebb egyén, aki ismeri a kartelek lényegét, volt kénytelen a kartelek ellen itt a Házban felszólalni és megállapítani, hogy a munkaügyi miniszter úr legutóbbi szereplése egy kartelbizottsági ülésen rá azt a benyomást tette, mintha a munkaügyi miniszter úr is tagja volna annak a bizonyos kartelnek. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ö roszszul olvasta el a dolgot, úgylátszik! — Kéthly Anna: Még nem tagja, de még lehet! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Majd megadom rá a választ! Éber képviselő úr is tévedhet!) Igen t. Ház! Ha a pécsi bányászokat lecsukják azért, mert sztrájkoltak és mert rá akarták beszélni sztrájkolni nem akaró munkásbarátaikat arra, hogy szintén sztrájkoljanak, vájjon mit kellene tenni a kartelekkel és a kartelvezérekkel, akik a karteten kívül állókat gazdaságilag egyenesen tönkreteszik? Azok íerrorizálnak csak igazán és nem a megélhetésért és nem azért terrorizálnak, hogy 7—8 tagból álló családjuknak a legminimálisabb lét feltételeit biztosíthassák, hanem a pluszhaszonért. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Amit meg sem adóztatnak!)
