Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

lift Az országgyűlés képviselőházának 2 tott, mihelyt a zsidó szót kimondom. Nem ér­demes izgulnia. (Fábián Béla: Nem izgulok!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kétszeri rendreutasítás után figyelmeztetem, hogy legközelebbi t renderutasítása után kénytelen lennék a Háznak a mentelmi bizottság elé utalása iránt indítványt tenni. (Meizler Ká­roly: Mi az, Fábián-nap van? — Zaj. — Elnök csenget.) ííajniss Ferene: T. Ház! A Tébe. felleg­várából a jelentések szerint még 1937-ben is csak jogokat követelnek akkor, amikor a köte­lességre kellene szorítani őket. A Tébe. állan­dóan sír a demagóg Jelszavak miatt, de kér­dem, hogy ebben a szörnyű nyomorúságos idő­ben, az utóbbi 10—15 esztendőben mikor adott Magyarországnak egy kibontakozási program­mât a Tébe. vagy a GyoszJ Mikor próbált például komolyan segíteni azon a szörnyű munkanélküliségen, amely éveken keresztül rombolta és rombolja még ma is Magyarorszá­got? Ezek a hatalmas gazdasági szervezetek külön életet élnek Magyarországon alkotmá­nyosan, a törvény és a jog szerint — ezt soha­sem felejtsük el, mert alkotmányosan, törvé­nyesen és jog szerint élnek — mindaddig, amíg a jelenlegi részvénytársasági jog és gazdasági törvényeink fennállanak. (Meizler Károly: Hallod, Fábián? — Gr. Festetics Domonkos: Fábián szenved!) Ezek a hatalmak kihasznál­ták a magyar deflációt, mert állítom, hogy pénzügyileg még ma is deflációban élünk. A magyar bankjegyforgalom ma is 100—150 mil­lióval egészségesen emelhető volna, ha a tőké­nek nem lenne érdeke ezt megakadályozni. A tíz vezető pénzintézet 1926-tól 1936-ig alaptőké­jét 211 millióról 336 millióra emelte fel, a pénz­mágnások azonban közben nem szegényedtek el. A befagyott hitelek problémáját nagyrész­ben megoldotta a tőzsdei árfolyam javulás és a bankok kezén lévő ipari és kereskedelmi vál­lalatok a hatalmas konjunktúrában valósággal öntötték a pénzt a bankokba. Az ipari termé­kek indexe 1927-ben 100,, 1936-ban 137'6. A Nép­szövetség adatai szerint 1936-ban mi iparosod­tunk a legrohamosabban. A tőzsdevagy on 1937 márciusáig 450 millióval gyarapodott egy esz­tendő alatt. Az indexszám — 1926-ot száznak véve — 1936-ban 109'7-ről 160-ra emelkedett, 1937 januárjában pedig már 170 "7 volt. A nem lajstromozott vállalatok részvényei 200—250 millióval emelkedtek egy pár hónap alatt és ha nem ijedtek volna meg annyira a velencei ta­lálkozótól a tőzsdések, akkor még a nagy le­morzsolódás sem következett volna be. Jel­lemző, hogy Vázsonyi igen t. képviselőtársunk lapja, a Demokrata Újság, valóságos hősi eposzt írt azokról, akik a mostani Összeomlás­ban mint nagy kontreminőrök 24 óra alatt milliókat szereztek, illetve harácsoltak össze. Egy hatalmas külön üzlete volt a magyar pénztőkéseknek a záloglevél üzlet, az adómen­tes óriási tranzakciók, amelyeket az utolsó esztendőkben az országban lebonyolítottak. Ezek folyamata egyszerűen a következő volt: Külföldön lezuhant a kötvények, a zálogleve­lek értéke. Ezeket olcsó pénzért megvették, Magyarországra becsempészték, a 300/1936. rendelettel lajstromoztatták, felverték a zálog; levelek árát az egekbe, megszüntették a külső olcsó papírok nyomását és a külföldön ha­gyott, saját papírjaikra kimondották a kül­földieket megillető védettséget. A lajstromo­zás eredménye a mai napig ismeretlen, csak egyet tudunk, azt, hogy ebből az onasi kot­vényhaszonból az adósok semmit sem kaptak. 11. ülése 1937 május 12-én, szerdán. Az adósok mind a mai napig állítólag kül­földi hitelezőkkel állanak szemben, pedig a küföldi hitelező szót ma már 20% erejéig sem vagyok hajlandó elhinni, mert sok záloglevél sohasem volt külföldön, sőt sok záloggal ter­helt kölcsönre soha nem is adtak ki zálogleve­let és sok záloglevél más valutára szól, mint amilyen valután beszedik az adósoktól & köve­teléseket, röviden szólva, sokkal több az idegen valutára szóló jelzálogkölcsön, mint amennyi a jelzáloglevél. Az adósok tehát nem is vásá­rolhatják vissza a jelzálogleveleket, mert nines is annyi jelzáloglevél, mint amennyi adósság van. Senki sem tudja tulajdonképpen megmon­dani azt, hogy ebben az országban mennyi külföldi és mennyi belföldi záloglevél van, mert hiszen a külföldi is lehet belföldi, sőt a legtöbbször az. Mi ennek az egész játéknak a lényege? Az egésznek a lényege a nemzeti jövedelem egy sajátságos úton való elszívása a dolgozó töme­gektől, egy kicsiny pénzüzletekkel foglalkoizÓ csoport kezébe., Bethlen István azt mondotta a zsidóság védelmére, 'hogy ez a nép többezer­éves kultúrával rendelkezik. Sajnos, ez nekünk ezekben a titokzatos pénzüzletekben csak any­nyit jelent, hogy az ötezeréves kultúra miatt a magyar tömegek kizsákmányolása ötszörös. (Farkas István: Ehhez nem is kell zsidónak lenni! A papi birtokokon is kizsákmányolás folyik. — Meizler Károly: Ezt azután nem lehet niondani!) T. képviselőtársam tudhatja, hogy legutóbb is családi munkabért vezették be. (Farkas István: Ahol azelőtt harminc cse­léd volt, most van tizenkettő, ezt én be tudom bizonyítani.) A nemzet jövedelem megszerzése és ennek r folyamata, nem a parlament színe előtt történik s ez a kizsákmányolás olyan fo­lyamat, amibe a parlamentnek semmi néven nevezendő beavatkozása nem volt és nem lehet. (Zaj a középen. — Farkas István: A ki­zsákmányolást mindegy, hogy ki csinálja!) Teljesen igaza van képviselőtársamnak, hogy mindegy, ki a kizsákmányoló s elhiszem, hogy ha Magyarországon egyetlenegy zsidó sem volna, mégis volna kizsákmányolás, csak most így szakszerűbb. (Derültség.) Méltóztassanak megnézni a nagybankok­nak, a Pk.-nak, a Nemzeti Banknak és a Tébe.­nek ezévi jelentéseit, ezekből kiderül, hogy Ma­gyarország szolid paradicsomban él. A Pk. je­lentése szerint fokozódik a beruházásokkal a tőketermelő javak előállítása. Ez a legnagyobb veszedelme az országnak. A Pk. jelenti, hogy úttörő nagy munkával a textilipar van az élen, élénk a vas- és a gépipar, új beruházá­sokra készül a vegyi- és papíripar, a szénter­melés emelkedik, az építőipar megélénkül, a szeszipar rentábilis, a bankok helyzete javult, csökkent a perelt és hátralékos kölcsönök állomá­nya, csőikként a leírás szüksége,, ^fokozódott a ka­mat- és tőketörlesztés, fizetésképtelenség, csőd alig van az országban s a váltóóvatolások száma csökkent. Ezzel szemben nem csökkent a bankok száma, mert egy esztendő alatt csak kettőt olvasztottak 1>e, azután a töméntelen tár­gyalás, ígérgetés és izgatás után, hogy a bank­szervezeteket egyszer már racionalizálni fog­ják. Csak a betétek alakulása kedvezőtlen, mert akinek pénze van, aki pénzhez jut, az rögtön építtet vagy vásárol magának, mert a^ mai bankpolitika mellett nem hajlandó pénzét a bankokba tenni. Amikor az iparnak ilyen hatalmas fellen-

Next

/
Oldalképek
Tartalom