Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

140 Az országgyűlés képviselőházának a külfölddel, hogy ez a szempont az, amely miatt a király kérdés megoldása reánk nézve szükséges. Meg kell értetnünk, hogy itt állami függetlenségünk megóvásának egyik legfontosabb kellékéről és előfeltételéről van szó. Es ha mi ezt meg fogjuk tudni a külfölddel értetni, akkor bizonyára ebben a kérdésben is íogunK: támogatást találni, legalább is azoknál a nemzeteknél, amelyeknek saját érdekei is azt kívánják meg, hogy Magyarország erős, független ország maradjon. Elsősorban, azt hiszem, Olaszország ilyen hatalom, amelyről ez feltehető és amelynek nagy érdeke, hogy Közép-Európa valamely más idegen hatalom hegemóniája alá ne kerüljön. Olaszország rokonszenvezni is látszott a királykérdésnek a legitimista elve alapján való megoldásával, de mintha ebben az álláspontjában a legutóbbi időben megingott volna, az olasz politika egyes tekintélyes exponensei most más álláspontot hirdetnek. Ugylátszik, Olaszország a maga mai, el kell ismerni, nem könnyű politikai helyzetében ebben a kérdésben Németországnak tett engedményeket, talán annak fejében, hogy Kémetország viszont megígérte. hogy az osztrák csatlakozás kérdésében nem fog támadóan^ fellépni. Ha azonban ilyen megállapodás valóban létrejött volna, amiről nekem tudomá-som nem lehet, azt hiszem, hogy az még Olaszország középeurópai érdekei szempontjából is aggályos és legalább is nagyon megfontolandó volna. Ha valaki azért, mert biztonságban vél lehetni abban a tekintetben, hogy egy folyó bizonyos számú évekig nem fog kiáradni. lemond arról, hogy az áradás ellen idejekorán gátakat építsen, az .annak a veszélynek teszi ki magát, hogy ha azután az az áradás mégis bekövetkezik, egyáltalában tehetetlen lesz vele szemben. Akinek igazán van oka, hogy az áradástól tartson, az ilyen alkuba, nézetem szerint, nem mehet bele. De továbbmegyek. Én azt hiszem, hogy szomszédaink jólfelfcgott érdeke szintén nem az, hogy a restaurációt ellenezzék, hanem az, hogy tőlük telhetően előmozdítsák. Sajátmagunkon kívül senkinek nincs nagyobb érdeke abban, hogy függetlenségünket megőrizzük, mint, ezeknek a szomszéd államoknak, mert hiszen minden alakulat, amely itt Magyarország függetlenségét megdönthetné, őket magukat is igen nehéz, súlyos és veszedelmes helyzetbe hozhatná. Ez különösen és elsősorban áll Csehszlovákiára. Előttem teljesen érthetetlen, hogy éppen az az ország támasztott a múltban és támaszt talán most is akadályokat a restauráció ellen, amelynek földrajzi fekvésénél fogva leginkább kellene törekednie azoknak a biztosítékoknak a megerősítésére, amelyekkel a mi függetlenségünket körülbástyázhatjuk és amelyek közt első helyen áll a magyar királyság kérdésének a megoldása. Abban, hogy ezeknek az érdekeknek felismerése ezekben a szomszéd országokban nem tud kifejlődni, az egyik ok talán az a Magyarországon a restauráció mellett ismételten felhozott érv, hogy a király trónraültetése a^ régi Magyarország határainak helyreállítását jelenti. Ezt az érvet a Habsburg-ellenes propaganda a legutóbbi időben nagyon felkapta. TsTpm régen olvastam egy német .folyóiratban egy cikket, amely ugyanennek az eszmemenetnek alapján azt akarja a mi szomszéd államainkkal elhitetni, hogy t egy, a legitimitás alapján trónra kerülő királynak elkerülhetetlen kötelessége volna mindaddig háborúkat folytatni és mindaddig nyugtalanítani az euró211, ülése 1937 május 12-én, szerdán. pai külpolitikát, amíg nem egyesítette a maga jogara alatt mindazokat az országokat, amelyek valaha az ő elődeinek uralma alá tartoztak. Igen t. Képviselőház! Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy azok, akik ezt a magyar részről ismételten elhangzott érvet úgy magyaráznák, mintha ez azt tartalmazná, hogy a királyság visszaállítása a szomszéd államokra nézve nyugtalanító akciókat, esetleg^ háborút és ellenük nem tudom micsoda fellépést jelen• tene, egyáltalában félreértik, vagy talán inkább félremagyarázzák azt, amit ez alatt a magyar politikusok gondoltak. Mert hiszen a magyar álláspont a határok revíziója kérdésében teljesen tiszta és világos. Le van fektetve ez az álláspont azokban a jegyzékekben, amelyeket a magyar kormány a béketárgyalások alatt a békedelegációhoz intézett és le van fektetve különösen abban a felejthetetlen ékesszólású beszédben, amelyet boldogult Apponyi Albert gróf a békekonferencia előtt a mi álláspontunk igazolására elmondott. Ez az álláspont az volt, hogy követeljük ugyan a Magyarországgal szomszédos és kizárólag magyarok által lakott területek visszacsatolásai, de a többi idegen népek által lakott területeken mindig csak népszavazást kértünk. Ez azt jelenti, hogy elismerjük az illető nemzeteknek azt a jogát, hogy önmaguk döntsenek sorsukról és hogy akaratuk ellenére őket egy idegen államalakulatba nálunk senkinek sincsen szándéka beleszorítani. Más álláspontra ebben a tekintetben a restauráció esetében a király sem helyezkedhetnék, más álláspont nem is volna képviselhető és ezért nem is volna észszerű. Senkinek sem kell tehát attól tartania, hogy a királyság helyreállítása olyan kalandokba hajtaná Magyarországot, amelyek bármelyik szomszédállamra nézve veszélyesek lehetnének. Akik azt mondották, hogy a királyság helyreállítása Magyarországra nézve a revízió kérdésének megoldását jelentené, azok ez alatt mást értettek. Értették alatta azt, hogy a királyság helyreállítása fokozni fogja azt a vonzóerőt, amelyet Magyarország azokra a népekre gyakorolhat, akik olyan sokáig éltek a Habsburg-ház fennhatósága alatt. Nem tudom megítélni, hogy az a vonzóerő valóban olyan nagy lesz-e, sőt azt hiszem, hogy azok, akik ettől az^ érvtől olyan nagyon megijedtek, azoknak az államoknak a vezetői, amelyekben a régebben Magyarországhoz tartozott nem magyarfajú népek laknak, sokkal inkább vannak abban a helyzetben, hogy megítéljék, valóban van-e okuk ettől tartani vagy nincs. De bizonyos ellenmondást látok abban, hogy akkor, amikor ezek az új államok megalakultak, széltében-hosszában azt hirdették, hogy ezeknek a népeknek nagyobb kívánságaik nincsenek, mint az, hogy a Habsburgok uralmától szabaduljanak, most pedig az aggodalom oda irányul, hogy az Istenért, ha ez az uralkodóház visszakerül, akkor ezek a népek megint feléje fognak vonzódni. Ez az ellenmondás, ami^ ebben van, a legjobban mutatja azt a hipokrízist, amely a szomszéd államoknak e kérdésében való állásfoglalásában is megnyilvánul. (Ügy van! balfelől.) Igen t. Képviselőház! Még csak egy kérdést szeretnék megemlíteni, amelynek megoldása, azt hiszem, Magyarország függetlenségének biztosítása és ellenállóképességének fokozása érdekében feltétlenül állandó gondozást kíván és ez a magyarországi német kisebbség és a magyarság között évszázadok óta fennállott lelki összhang minden körülménvek között való megóvása. Ez a feladat ezidőszerint