Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. 133 tartana*, 'mint legutóbb Belgrádban is, hiszen ere® surun tartanak, sőt most már interparlamentánis kisanitantértekezlet is volt, mint a minap Belgrádiban, ahol a házelnökök és néhány képviselő ülnek össze — akkor az ő határozataikban 'különös erővel emelik ki azt, ami a. 'határok sérthetetlenségére vonatkozik, hogy határaikat ők fegyverrel is megvédik. Céloznak arra, hogy semmiféle nagyhatalom sem fogja befolyásolhatni őket. amikor kiemelik, hogy szabad cselekvésüket e tekintetben minden más hatalomanal szemblen fenntartják, Tatarescu román miniszterelnök nemrégiben Prágában volt és: ott hivatalos szónoklatban kijelentette, hogy ímdnd a három állam ragaszkodik a 'határok sérthetetlenségéhez, amelynek biztosítéka a három tagállam erős hadserege, egysége és szövetségi rendszere. Vagy nagyon érdekes, hogy Stoljadinovics szerib miniszterelnök, — aki először szól barátságos hangon Magyarországról, — akkor, amikor ^nemrégiben a román szenátusban szóvátették azokat a híreszteléseiket, Ihogy ő Magyarországgal külön egyezményt akar most kötni, — természetes volt egy ilyen gondolat Ciano olasz külügyminiszfternek belgrádi látogatása után, — kijelentette, hogy soha nem gondolt ilyen szerződésre olyan értelemben, hogy a kisantant többi államainak beleegyezését és hozzájárulását ehhez mleg nem szerezte volna. N Ujabban elparentálni szokás már a kisantantot és bizonyos tünetekre, centrifugális erőkre hivatkoznak, amelyek a bclmlás folyamatát ott már megindították. így hivatkoznak a mindinkább erősbödő befolyására Itáliánaík és , Németországnak Jugoszláviára, Németországnak Komániára, Örossorszagnak pedig Csehországra, hogy ezek a centrifugális erők előbb-utóbb szét fogják választani a kisantantot. Ilyen tünet a Seba-féle eset, a roimán vasgárda akciója, azután a jugoszláv-olasiz szerződés, ilyen volna a jugoszláv-bolgár szerződés és Törökországnak a közel Keleten való új politikája. A kisantant kétségkívül azért alakult, hogy Magyarországgal szemben birtokállamányát megvédje, azonban sokáig azt a diplomáciai látszatot iparkodott fenntartani, mintha nem ez volna pusztán az ő létoka, hanem hogy az alakulatnak sokkal szélesebb nemzetközi politikai igazolása van, az, hogy Németországgal és Itáliával szemiben — gondoljunk arra, hogy ez voltaképpen francia gondolat — az európai 'béke egyik főpillére akar lenni. Ha azonban nézzük azóta a jugoszláv-német, a juigoszláviolasz, a román-német barátkozásokat, akkor ezt a magas nemzetközi politikát nem látjuk megvalósítva, úgyhogy a kisantant európai nagypolitikája voltaképpen összezsugorodik tisztán a régi alapokára, tudniillik Magyarország sakkban tartására. (Rupert Dezső: A mi hörtönőreink!) Ez mind esalk külsőség, a látszatot akarják mutatni^ mintha egész Európa sorsa a 'béke szempontjából voltaképpen az ő vállaikon nyugodnék. Bár kétségkívül bizonyos ellentétes erők működnek a kisantant ban, azonban az igazi alapja ma is Magyarország gúzsbakötése (Ügy van! Ügy van!) és nem mutattak ' soha semmiféle lovagiasságot, mint erősebb fél, a lefolyt majdnem két évtized alatt velünk szemben, hanem folyton csak azt hánytorgatják, hogy ők a fegyverekkel el tudják érni, amit akarnak. Jómagunk azonban minden ilyen merev es igazságtalan kisantantbeli álláspont ellenére sem érzünk gyűlöletet veiük szem Den. Ha Magyarország, — mint ahogy Kánya külügyminiszter úr mondotta a külügyi bizottság egyik ülésén, — mint teljesen egyenjogú fél ülhet le a kisantant asztalához tárgyalásra ós ott az ő szerény, de természetes igényei elismerésre találnak, akkor semmi okunk sincs arra, hogy tovább ilyen feszült legyen a helyzet, akkor ki lehet építeni a dunamenti államoknak először gazdasági és azután politikai összeműködését, akkor remélhetjük a biztonságnak és békének azt a mértékét, amely után valamennyien sóvárgunk. Ha azonban csalódnánk, ha továbbtart ez az állapot, amely kétségkívül. egyik dunamenti államra nézve sem előnyös, akkor kénytelenek vagyunk azt a politikát folytatni, amelybe a kisantant eddig is belekényszerített bennünket és minden erőnket arra koncentrálni, hogy a velünk közös érdekű államokkal még mélyebb barátságot szőjjünk. Pedig valamenynyi^ dunamenti államnak voltaképpen az volna az érdeke, hogy tömörüljenek és maguk szervezzék meg a békét, mert már van két nagyhatalom, amely majd meg akarja csinálni a békét, de úgy, hogy gyarmattá süllyeszti ezt a Dunavölgyet: egyik oldalon ctt van a német Titán, a másik oldalon az orosz kolosszus. A pángermán és pánszláv erők számos tünete mutat arra, hogy ha nem tudják megszervezni magukat a dunamenti népek, majd iparkodnak ők megszervezni, úgyhogy ez a Dunavölgye előbbutóbb ennek a nagy pánszláv és pán germán összeütközésnek véres színtere lesz. Itt van Németországnak újra növekvő hatalmi tekintélye, azután faji ideológiájának a varázsa, amely eddig néhány dunamenti államban utánzásra talál, mint a román vasgárdában, vagy például a magyar nyilaskereszteseknél, úgyhogy propagandával .bizonyos szimpátiát tudnak megszerezni maguknak. A német ideológia, a németséget, amely itt a Feketetengerig elszórva lakik, a testvériség tudatára ébresztette, úgyhogy az Ost- és Südraum területén való propaganda — úgylátszik — kétségkívül megtermi a maga gyümölcsét. De a távol jövőben, ennek a távlatában még sokkal súlyosabb látvány, hogy az orosz koloszszus már árnyat vet ide a Dunavölgyére. A vörös Oroszország pánszláv imperializmusa nem kisebb, mint volt a cároké, csak az a különbség, hogy most a kommunista világnézetet az egész világra rá akarják kényszeríteni, amelynek szimbóluma az új kommunista szoyjetcímer, vagyis az egész világgolyóbis, tehát nem az ő országuk térképe, hanem az egész világgolyóbis, rajta a sarló, a kalapács és az ötágú szovjetcsillag. Ez a szimbólum világimperializmust jelent. Először alulról akarták szovjetek a népeket^ forradalomba kergetni, tehát Európát aláásni. Amikor ez csak itt-ott sikerült, akkor sokkal bölcsebb taktikához folyamodtak; akkor beléptek a Népszövetségbe, hogy itt alkalmuk legyen, természetesen a »béke biztosítására«, (Fábián Béla: Hiszen meghívták őket, Táncos tábornok is aláírta a meghívást!) — tessék várni, rátérek — beléptek a Népszövetségbe, de csak azért, hogy ezeket a nagyhatalmakat egymással előbbutóbb érdekeik száránál fogva összeveszítsék s akkor világháborúba bonyolítsák őket, aminek a vége emberi számítás szerint az egyetemes elbolsevizálódás, (Fábián Béla: Ügy van!) éppen úgy, mint ahogy , a z első világháború végén létrejött az orosz 'bolsevizmus pokla. (Fá-
