Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. 129 Eckhardt t. képviselőtársam beszédébe bele­kapcsolódjam. T. Ház! A világ nemzetközi politikai képén ma is .a legsötétebb tónusú színek uralkodnak. Es mit tesznek ugyanakkor Európa népei, amelyek intelligenciájukkal, kultúrájukkal és technikájukkal a,z egész földgolyói)is felett, a többi földrészek népeinek túlnyomó része felett megszerezték a hegemóniát? Nem tesznek egyebet, mint folytonos féltékenységgel és ha­talomvággyal egymással farkasszemet néznek, az őrültséggel határos módon maximálisan fegyverkeznek és a háborús feszültséget a béke nevében kollektív katonai szerződésekkel még csak fokozzák ugyanakkor, amikor a szí­nes fajok önérzete és világtörténeti hivatása pán-ázsiai mozgalmat sző és Japán vezérlete alatt megvalósítani is kezd; ugyanakkor, ami­kor Japán igen kis áldozattal és erőfeszítéssel többmillió négyszögkilométert megszerez a Népszövetség szemeláttára; ugyanakkor, ami­kor Ghandi rajongó géniusza csak pillanat­nyilag pihen, hogy erőt gyűjtsön Indiában, s amikor Izlám népei a pán-arab eszméért lelke­sednek és minduntalan lázadásokban törnek ki és ugyanakkor, amikor az eurázsiai pán-szláv bolsevizmus az egész világot mindenütt alá­aknázza, amikor Spanyolországban befészkelte magát, amikor Franciaország társadalmi és gazdasági alapjait alámossa és amikor.a nyo­morúság miatt, mint Eckhardt t. barátom is befejező szavaiban mondotta, a társadalom mindenütt forradalmakra hajlamos: ugyanak­kor Európa népei kölcsönös féltékenységgel néznek egymással szembe. T. Ház! A világháború után még volt egy illúzió, tudniillik a Népszövetség, hogy ez majd meg fogja szervezni az örök, állandó békét Wilson professzor ideológiája szerint. Azonban ez az ábrándkép csúfosan szerte­foszlott. Ha ugyanis a Népszövetség működé­sét nézzük, azt látjuk, hogy a nagy garral hir­detett leszerelési konferencia fokozatosan fel­szerelési értekezletté^ alakult át, a Népszövetség minden óvása ellenére nagy háborúk törtek ki a tagállamok között s a Népszövetség tekinté­lyének utolsó foszlányát is széttépte az a.besz­szín háború kapcsán a szankciók csúfos ku­darca. A Népszövetségnek olyan rajongó híve, mint amilyen Austen Chamberlain volt, aki pár hónappal ezelőtt meghalt, egyik cikkében halála előtt maga is elismerte, hogy a Népszövetség nem az a nemzetközi fórum, amely biztosítani tudja a békét. Azt mondotta, hogy le kell mondania a Népszövetségnek a merészebb reményéről, mert a megfelelő eszkö­zök nem állanak rendelkezésére. T. Ház! Ilyen viszonyok között vájjon ho­gyan illeszkedik be ebbe a sötét képbe a Duna völgye, amelynek politikai alaprajzát ezer év óta itt a magyarság vonta meg? A békeszerző­dések óta ez a Duna völgye elaprózódott, gaz­daságilag és politikailag mindinkább hanyatló­ban van, eladósodik, elszegényedik. Az Osztrák­Magyar Monarchát szétdarabolták, de a he­lyébe lépő kis államok nem tudják teljesíteni azt a történeti feladatot, amelyet a Monarchia teljesített Európában. A békeszerződésnek az volt a politikai alapelve, hogy nemzeti szem­pontból fel kell szabadítani bizonyos területe­ket és ezeket a testvérnemzetekhez kell csatolni. Ennek az elvnek nevében élve koncolták fel és darabolták fel Magyarországot... Elnök: Dinnyés képviselő úrnak a figyel­mét felhívom arra, hogy a termen kívül tar­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XIII. tózkodó egyénekkel ne méltóztassék beszélge­tést folytatni. (Derültség. — Dinnyés Lajos kép­viselő távozik a hírlapíró karzat alól.) Kornis Gyula: ... de úgy, hogy óriási terü­leteket « az önkényesen megszabott határok •mellett mintegy másfélmillió magyart téptek el, ,sőt a további területeken még kétmillió ma­gyart. Egész államcsoport áll ezzel a megcson­kított országgal, szemben, amelynek tagjai annyi területet kaptak a békeszerződések al­kalmával, amennyit csak akartak. Azonban ahogyan ennek az államcsoportnak tagjai ka­tonai módon, nem az ő győzelmük gyümölcse­ként, hanem inkább a nyugati hatalmak segít­ségével és a mi ügyetlenségünk és összeroppa­násunk folytán erőszakkal alkották meg a Duna völgyének ezt az új képét, ugyanúgy, csak ilyen katonai erőszakkal tudják fenntar­tani, úgyhogy ez a béke csak állandó lázas fe­szültségnek forrása. A győztes hatalmaknak, akik a békét dik­tálták — mint a történelem tanúsítja — min­dig az volt a politikai felfogásuk,, hogy ami­kor elpárolgott a bosszú érzése és a győzelmi mámor, akkor a legyőzötteknek engedménye­ket tettek, iparkodtak őket kibékíteni, hogy szilárdabb, biztosabb békének alapját vessék meg. De mit tettek a mások győzelmeinek gyümölcseit letépő szomszédok? A békeszerző­dések alkalmával nem csak órisi területeket szereztek meg maguknak egy nagy világtör­téneti konjunktúra közepette, hanem a mi bal­sorsunkból e több, mint másfél évtized alatt maguknak továbbra is tőkét kovácsoltak, ben­nünket fölényesen, sőt fenyegetően kezeltek, politikai, katonai és gazdasági szövetségbe tö­mörültek ellenünk» és csekély jogainkat, — főiként a magyar kisebbségeikét, amelyet a bé­keszerződés biztosított — nem tejesítik, sőt elíkoibozzák. Riasztó mértékben fegyverkeznek, ugyanakkor, amikor nálunk még mindig — elméletben legalább — fegyverkezési tilalom áll fenn, ellentétben a népszövetségi alapok­mány 8. szakaszával, amely általános lefegy­verzést ír elő, de egyszersmind azzal a szaka­szával is ennek az egyességi okmánynak, amely megállapítja a tagállamoknak egyen­jogúságát. Ez a tarthatatlan állapot, állandóan veszélyezteti Magyarország biztonságát, mert hiszen állandóan ingerül szolgál a körülöttünk felfegyverkező szomszédoknak arra, hogy ben­nünket állandóan terrorizáljanak, illetőleg fe­nyegetéseik útján kicsikarják azt, amit akar­nak. A békeszerződések egyik feltétele volt az, hogy a kisebbségek jogvédelme ezeknek az utódállamoknak törvényeibe iktatattassék. Wilson maga mondotta, hogy ezek az új álla­mok csakis a kisebbségi szerződések ellenében kapták ezeket a területeket. A kisebbségi szer­ződések tmeg nem tartása tehát a területekhez való jogot is vitássá teszi. Ezért a békeszer­ződések megkövetelték, hogy a kisebbségi szer­ződést egyenesen alaptörvénybe kell iktatniok az utódállamoknak. Most azt vizsgálom, vájjon hogyan telje­sítették a párizsi kisebbségi szerződésbiein meg­állapított kötelezettségeiket ezek az utódálla­mok. Amikor ezt szemügyre veszem, távol­ról sem áll szándékioimban ezeknek' az álla­moknak belügyeibe beavatkozni, mert hiszen itt nem szuverén belügyielükről, hanem nemzet­közi szerződések megtartásáról (Ügy van! ügy van!), az európai emberiség ügyéről van szo, már pedig éppen ezek a szomszédaink szoktak olyan fenyegetően komor ünnepélyességgel 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom