Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

Az országgyűlés képviselőházának 2C befagyott pengőkkel való manipulációk nem teszik lehetővé a kiviteli prémium nyújtását. Az én szerény megítélésem szerint kár a befagyott pengőkre való hivatkozás, mert hiszen ez külkereskedelmi forgalmunk szempontjából nem olyan jelentőségteljes kérdés. Ha megnézzük errevonatkozólag a Magyar Nemzeti Bank statisztikai adatait, illetőleg megnézzük azokat az adatokat, amelyek a Gazdaságkutató Intézet közleményeiben jelentek meg, akkor azt látjuk, hogy pengő ellenében történt export, vagyis a zárolt pengő felszabadítása útján premizált export 1936-ben összesen 16'8 millió pengő volt, vagyis kevesehb, mint 1935-ben, amikor 18 millió pengőt tett ki. Ha figyelembe vesszük, ihogy egész exportunk értéke 506'6 millió pengő, akkor látjuk, hogy az előbb említett összeg ennek csak 3;7 százalékát teszi (ki, éppen ezért nem látok olyan nagy veszélyt ebben a kérdésben. Kárhoztatják a kormányzat külkereskedelmi politikáját azért is, mert meggátolja a készárubehozatalt. A statisztikai adatok nem ezt mutatják. Éber igen t. képviselőtársam •megemlítette, hogy a Külkereskedelmi Hivatal ezirányú gesztiói borzalmasan megbosszülják magukat. Ha megnézem az errevonatkozó statisztikai adatokat, akkor mást látok és indexszámokkal fogom megvilágítani ezt a kérdést. Ha az 1933. évi értéket 100-nak veszem, akkor az indexszám 1934-ben 101*2 százalék, 1935-ben 110'1 százalék és 1936-ban 121'8 százalék, tehát azt látjuk, hogy 1933 óta 22 százalékkal emelkedett a készárucikkek importja. Abban azonban téved igen t. képviselőtársam, bogy ez a Kereskedelmi Hivatal gesztiójának következménye, mert a készárukat tudvalévőleg az illetékes minisztériumok által kiadott behozatali engedélyekkel lehet behozni, a szükséges valutát pedig a Nemzeti Bank bocsátja rendelkezésre a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara előzetes cenzúrája alapján, amely kamarának elnöke igen t. képviselőtársam. Szükségesnek látom még, hogy foglalkozzam a kormányzatnak a belföldi értékesítés kérdésében kifejtett munkájával. Meg kell állapítanom, hogy ebben a vonatkozásban a kormányzat igen eredményes munkát fejtett ki, mert a mezőgazdasági termel vények ára határozott emelkedést 'mutat. Különösen támadják a kormányzatot azért, mert a szövetkezeteket bizonyos mértékiben premizálja. (Éber Antal: Álszövetkezetek!) Kérem, t. képviselőtársam, arra a szövetkezetre, amelyről én beszélni akarok, a Hangyára, amelynek 1480 fiókja van, azt mondani, hogy álszövetkezet, nem lehet. (Éber Antal: A kereskedelemügyi tárcánál be fogom bizonyítani!) Az, aki ezt mondja, egyáltalában nem értékeli a szövetkezetek munkáját, arról azt kell mondanom, hogy nem ismeri a vidéket, a gyakorlati életet. Más véleménye lenne akkor, ha látná, mit végez vidéken a Hangya. Elismerem, hogy még nem teljesen kifogástalanul teljesíti feladatát, de végeredményében csak a közelmúltban jutott hozzá ahhoz, hogy a mezőgazdasági termeivények forgalmazásával egyáltalában komolyan foglalkozhassak. Ha valaki látja ezeknek a Hangya-fiókoknak működését, látja ott kint a vidéken, falvakban, hogy az értékesítés, az árnivellálás, az áremelés szempontjából milyen eredményeket tudnak elérni, akkor igenis egészen biztos vagyok abban, hogy mindenki, maga a kereskedelmi érdekeltség, ba tárgyilagosan gondolkozik a kérdésről, >9. ülése 19S7 május 10-én, hétfőn. 5 igazat fog adni nekem ebben a vonatkozásban. ÁÜgy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt látjuk azonban, hogy igen sóik támadási hangzik el amiatt, (hogy ez az állapot a belső kereskedelem megkötöttségét jelenti. A kereskedelmi érdekeltségek tegnapi gyűlésén is állandóan azt vágták a kormányzat fejéhez, hogy a liberális rendszerhez, a szabadkereskedelemhez, a szabad gazdálkodáshoz kell visszatérni. Anélkül, hogy bírálatot mondanék arról, hogy melyik gazdálkodási rendszer a megfelelőbb, engedjék meg, hogy megnézzem, vájjon . mennyire jogosult volt a kereskedőtársadalom | részéről ez a támadás. Ha megnézem a kereskedőtársadalomnak, már mint a hazai kereskedelemnek mai gazdasági vetületét, azt látom, hogy ez minden, csak nem szabadkereskedelem, mert a legnagyobb kötöttség tapasztalható. Amikor a kereskedők egymásközt megállapodnak arra nézve, hogy milyen vármegyékben vásárolhatnak, milyen árakon adhatnak el, mennyiért és milyen minőséget vásárolhatnak, ez olyan kötöttsége a gazdasági életnek, amilyen kötöttség nálunk a mezőgazdasági életben nincs. (Plósz István: Pedig ebbe nem a kormány avatkozott bele!) Végeredményben azt látjuk, hogy bennünket, mezőgazdákat támadnak azért, mert bizonyos kötöttséget akarunk, helyesebben a kiszolgáltatottság megszüntetését és a liberális és szabadforgalmi jelszóval jönnek velünk szemben a kereskedőtársadalom exponensei, akiknek gazdasági vetülete pedig egyenesen a megkötöttséget és a gazdasági szabadság béklyóbaszorítását célozza. Hogy a mai belső kereskedelmi konstrukciókban ért-e el a kormányzat eredményeket, erről kár beszélni. E tekintetben legjobb megkérdezni a gazdatársadalmat (Úgy van! jobbfelől.), hogy milyen árakat érnek el most és milyeneket értek el azelőtt. Csak egy példát ragadok ki. Itt van például a gyapjú, amely ma teljesen független a külföldi áralakulástól s magasabb áron értékesíthető. (Éber Antal: Külföldön is erősen emelkedett!) Engedelmet kérek, t. képviselőtársam, méltóztassék csak összehasonlítani a gyapjú 1930-as árát, amikor 60—70 fillérért vásárolták a gyapjút vidéken és a külföldi árakat, ott nincs sok különbség. Azelőtt a mezőgazdaság ki volt szolgáltatva egypár hazai gyapjúkereskedőnek. Ezek olyan eredmények, amelyekre joggal hivatkozhatunk, mert egészen bizonyos, hogy ezekkel segítettük elő a mezőgazdaság rentabilitásának emelkedését. Számtalan olyan tételt tudnék felsorolni, amelyekkel mind azt bizonyíthatnám, hogy a kormányzat közgazdasági, illetőleg kereskedelempolitikai célkitűzése és ennek érdekében kifejtett munkássága igenis helyes. Helyes azért, mert eredményeket tud felmutatni. (Éber Antal: A gyáripar szempontjából!) Engedelmet kérek, igen t. képviselőtársam, mindent rám lehet fogni, de azt, hogy én, mezőgazdasági érdekeltségű ember, a gyáripart védelmezném, igazán nem lehet mondani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Itt csak objektív képviselők, objektív törvényhozók vannak! Itt nincsen semmiféle érdekeltség!) Igen t. képviselőtársam, éppen azért hoztam ide ezeket az adatokat, hogy objektivitásomat bizonyítsam. (Friedrich István: Jól nézünk ki, ha mindg a saját érdekeltségünket védjük! — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Pedig előfordul!) Mivel kereskedelmi részről