Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-210
102 Az országgyűlés képviselőházának hetne. A nagyiparnak mindig meglesz a maga nagy es elvitathatatlan külön munkaterülete. •'• De ha azt látom, hogy mi történik ezen a terén a külföldön, olyan államokban, amelyek nem is agrárállamok, tehát a falusi foglalkoztatásra való rászorultságuk nem olyan nagy es mégis szaporodik a falusi iparosok száma; akkor azt kell kérdeznem, miért nem lehet nekünk is ugyanerre az útra lépnünk? Hiszen a mi rászorultságunk sokkal nagyobb az övékénél. Tudjuk, hogy a világhírű belga fegyvergyártás falusi háziipar. Egész vidékek foglalkoznak apró kis elektromos munkagépek segítségével egyes fegyveralkatrészek otthoni készítésével. Tudjuk azt, hogy a német játékszeriparnak igen jelentős része háziipar. Württembergben ©gesz vidékek élnek abból, hogy odahaza a maguk házában kis gépek segítségével készítik a játékszereket. (Malasits Géza: A svájci órások nagyrésze így dolgozik!) Tudjuk azt, hogy Hollandiában már az ízzókörtegyártás egyrészét is kivitték a falvakba és otthon dolgozva készítik a villanyégőket. De utalhatnék a világhírű svájci óraiparra is, amely ugyancsak háziipar és amely a munkaszervezésnek egészen új, modern, szinte nagyipari formáit találta ki és valósította meg gyártási közösségekbe való tömörülésekkel. Ám ne nézzünk olyan nagyon messzire, megelégednék, boldog volnék ezeknél sokkalsokkal szerényebb eredményekkel is. T. Ház! Hoór-Tempis Móric műegyetemi professzor, az isimertnevű energiagazdász megállapítása szerint 50 olyan kisipari cikkről lehet szó, amelyeket a falusi kisiparba könnyűszerrel át lehetne telepíteni. Nem sorolom fel ezeknek a cikkeknek nevét, mert ez igen hoszszadalmas volna. De azt hiszem, senki sem száll vitába velem, lia azt mondom, hogy például semmi szükség a ruhagomboknak, inggomboknak, az egyszerűbb harisnyáknak, munkásruháknak, egyszerűbb szalagoknak, bőráruknak stb. nagyipari gyártására, vagy éppen igen drága importjára, — mert hiszen ezekből egyes cikkeket igenis külföldről hozunk be — amikor a rendkívül ügyes és pszichotechnikai vizsgálatok alapján is rendkívül alkalmasnak talált magyar család odahaza elkészítheti! r Telepítsük ki ezeket az iparosokat még akkor is, ha ez egyeseknek kényelmetlen, hiszen százezreknek, vagy talán millióknak érdeke előbbrevaló, mint egyesek nagy haszna. (Éljenzés a jobboldalon.) Ügy vélem, hogy ez az áttelepítés jóformán csak munkaszervezés kérdése. Ha a magánvállalkozás erre magától nem hajlandó, akkor szervezzük meg a konkurrenciát falusi termelőszövetkezetek formájában. Azt mondhatná valaki mindezekre, hogy a hollandusok, belgák, németek és svájciak mindezt megtehették, mert hiszen ők már régen elektrifikálták a maguk országát és olcsó ipari termelőáram áll rendelkezésükre, de nálunk mindez lehetetlen. Erre az a válaszom, hogy nekünk is vannak már egész vidékeink, amelyeken az elektrifikálás végbement. Ott tehát nyomban meg lehetne kezdeni egyes ilyen kisiparoknak kitelepítését a falvakba. Drága az áram? Elismerem, de ne felejtsük el, hogy Magyarországon a falu, sajnos, jóformán csak világításra használ elektromosságot. Holott közismert tény, hogy a világításra való áramhasználat az elektromosság legkevésbbé 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. gazdaságos kihasználása. Minél nagyobb lesz a fogyasztás, annál olcsóbbak lehetnek az egységárak. Tehát közérdek, de egyúttal érdekük az áramtermelő vállalatoknak is, hogy a fogyasztást minél jobban megnöveljék. Ezek az áramtermelő vállalatok évenkint igen jelentős összegeket adnak ki propagandára. Nos, a leghatásosabb és a leghasznosabb propaganda az volna, — és remélem, hogy ezt az áramtermelő vállalatok is megértik — ha legalább kezdetben éppen ők volnának azok, akik olcsó törlesztésű elektromos munkagépeket juttatnának a falvakba, hogy azokon a falusi nép megtanulhassa az új kenyérkereset lehetőségét. Összefoglalva ezeket a vázlatosan elmondott alapgondolatokat, megállapíthatjuk, hogy a falu iparosítása a következő eredményekkel járna: 1. t Megoszlanának és szétritkulnának a nagy városkörnyéki és minden bujtogatásnak leginkább kitett munkástömegeik. 2. Ezek visszaszivárognának a kenyéradó falura, belőlük és a falusi nép szaporulatából önálló egzisztenciák fejlődnének. 3. Megállana a faluról való menekülés áramlata. 4. Egyéb kereset is lévén, csökkenne a földmívelő családok földéhsége és a kisbirtokok nem porlódnának továbbra is széjjel, tehát gátat vetünk az agrárproletarializálódásnak. 5. Fokozatosan megszűnne a földmíves családok téli kényszertétlensége. 6. Nagyobb átlagkeresethez jutna a falu népe, tehát a fogyasztóképessége növekedvén, a kereskedő és a kisiparos helyzete is erősödnék. 7. Erőteljes korszerű lendülettel indulna meg a falu fejlődése. 8. A mai egészségtelen és igazságtalan jövedelemmegoszlás szociálisabb irányt venne. 9. A nemzeti jövedelem az agrárcsaládok egész évi kereső alkalma révén hatalmas összeggel megnövekszik és végül — talán ez egyike, a legfontosabb szempontoknak — ipari berendezkedésünk, a nagyvárosok környékéről szétritkulva és a vidékre szétoszolva, védettebbé válik a légi hadviselés veszedelmeivel és a gáztámadásokkal szemben. {Ügy van! Ügy van! jőbbfelol.) Ami már most a végrehajtást illeti, az az eddigi, vizsgálattainkból megállapíthatóan nem is annyira pénzügyi, mint inkább munkaszervezési, pontosabban termelés- és értékesítésszervezési kérdés. Szerintem a népies politika, amely egyenlő a szociálisabb államberendezésre való törekvéssel, megköveteli a törvényhozástól, a kormánytól és a társadalomtól egyaránt, hogy mindent elkövesssünk a falu új kenyerének megteremtése érdekében. Gyakorlatilag ennek két útja van: egyfelől a magánvállalkozásnak ilyen irányba való terelése, tehát a telepengedélyek kiadásánál ezt tekintetbe kellene venni, vagy másfelől, ha erre a magánvállalkozás nem hajlandó, a falu iparosításának szövetkezeti alapon való megszervezése. Tudom, hogy ez nem lehet pusztán kormányfeladat, sőt^ tálán a legkevésbbé kormányfeladat. Ezért kívánjuk néhányan, akik ezzel & t kérdéssel foglalkozunk, egy olyan széleskörű társadalmi akció alapjait lerakni, amely kiinduló pontja lehet egy nagyszabású mozgalomnak: az »Ujkenyér Mozgalomnak«.
