Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

98 Az országgyűlés képviselőházának zünk, a magyar életben ilyen hamar, ilyen korán kiélte volna magát, én meg voltam győződve arról, hogy a parlamentarizmusnak a^ magyar életben még jövője van. (Gr. Festetics Sándor: Ezt szeretem hallani!) Itt bent a Házban akkor, amikor a parlamentarizmust előzetesen eltemették, azt tapasztaltam és az elmúlt idők során ma is úgy látom, hogy a közvélemény irányítása megint olyan irányba terelődött, hogy a parlamentarizmus nem halt meg, a parlamentarizmus nem öregedett meg, hogy a parlamentarizmus élő szervezete a nemzet életének és a parlamentarizmus az az egyetlen alap, amelyre az ország jövőjét felépíteni lehet. Ügy veszem észre, hogy az eltemetett parlamentarizmusnak újból való feltámasztása lényegileg a diktatórikus vagy mondjuk .úgy: totalitásos irányzatok ellen történt és mint egy medicina, mint egy védőeszköz került ismét napirendre s mint ilyet ásták ki a kriptából és mint ilyen lett ismét a magyar alkotmányosságnak és a magyar életnek egyik alappillére. (Ügy van! a baloldalon.) Mélyen t. Ház ! Ha ez abszolút kiforrott meggyőződés volna, akkor örülni lehetne neki, azonban azt látom, hogy ha ilyen mellékmomentumok a nemzet életének legfontosabb alapjai tekintetében ilyen döntő szerepet tudnak játszani, akkor semmi körülmények között nem tudok megnyugodni abban, hogy amit tegnap halálra ítéltek és ma feltámasztottak, az kétségtelenül . él és életképes. (Pinezieh István: Nincs újság a történelemiben.) Mélyen t. Ház! Amikor ez az országgyűlés összeült, a reformpolitika jegyében indult meg a politikai élet. Nagyon jól emlékszem rá, hogy egy új ezredévnek indultunk neki, hogy egy új ezredévnek körvonalai bontakoztak ki a többség előtt és én magam is, aki mint pártonkívüli vettem részt a választási küzdelemben, a reformprogrammot és reformpolitikát írtam a zászlómra. A reformprogramm volt az elhunyt miniszterelnöknek és a Nep.-nek is a programmja. Viszont ugyanazok a szempontok, amelyek előbb a parlamentarizmus eltemetésénél vagy föltámasztásánál szerepet játszottak, ugyanazok a célkitűzések megrohamozták ezt az úgynevezett reformprogrammot és reformkorszakot is. Szinte komikussá és nevetségessé tettek egy hosszú küzdelem és harc során mindazt, amit reformnak éreztünk, amit a nemzet jövője és az új ezer év érdekében szükségesnek és nélkülözhetetlennek tartottunk. Es mit látunk ma megint? Azt látjuk, hogy amit tegnap elgáncsoltak: a reformprogrammot és reformpolitikát, amelyre tegnap kígyót^békát rákiáltottak, az ma megint élő valóság lett, ma a közvéleménybe megint a reformpolitikának, a reformprogramm szükségességének tudatát szivattyúzzák be. Csodálatos és tudatos metamorfózis. (Zaj a közéíten.) Az elmúlt időszak tárgyilagos megfigyelése alapján nem lehet szemet hunyni az előtt sem, hogy egy erős, határozott, szinte keresztesihadjárat számiba menő küzdelem indult meg a diktatúra réme ellen és a magyar alkotmány megvédéséért. Rendkívül érdekes volt ez a faarc, amelynek főküzdő

je egy olyan férfiú volt, akit a magyar közéletben egyik legkiválóbb koponyának tartok, legtöbb szellemi tartalommal és tevékenységgel. Ha pedig ennek a kereszteshadjáratnak nézem az eredményét, hova vezetett, nem tudok más következtetésre, illetve más megállapításra jutni, mint hogy éppen az alkotmányosságért, a parlamentarizmusért ví2'10. ülése 1937 május 11-én, kedden. vott éles harcnak és kereszteshadjáratnak következménye az, hogy megerősödött a szélsőséges jobboldali irányzat és erősödött a diktató'rikus hangulat. Különösnek látszik ez, azonban mindenkinek, aki kint a tömeggel érintkezést tart fenn, meg kell állapítania, hogy sokkai kisebb volt a tömegekben a szélső jobboldali, mondhatnám totalitásos és diktatórikus irányzatnak ható- és vonzóereje az úgynevezett nagy alkotmányos harcnak megindítása előtt, mint annak nyomán és annak következtében, tehát ez a harc tulajdonképpen azt az irányzatot erősítette meg kint a tömegekben, amely irányzatnak letörésére indult meg. Mélyen t. Ház! Ha ezekhez a rendkívül érdekes változatokhoz, fordulatokhoz és haliam zásokhoz, amelyeket bátor voltam megfigyeléseim alapján itt föltárni, hozzávesszük a későbbi időknek bizonyos nyugtalanságát, bizonyos határozottan hisztérikus ijedelmet, a fogalmak összezavartságát, a fogalmak liúbzáltságát, akkor meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt idő az egyes fogalmaknak meghatáro zásában, definiálásában, struktúrájában, amely fogalmak anuyira kijegeceződtek és a köztudatban annyira bennelevők voltak, hogy nem is szorultak definícióra — a szó szoros értelmében a legteljesebb zavart idézte elő, Az ilyen fogalmaknak: jobboldal, baloldal, liberalizmus, konzervativizmus, világnézet stb., amelyeket mindenki érzett, amelyek mindenkinek benne voltak az idegzetében, megzavarása, ezeknek a fogalmaknak felkavarása és az ezeknek a fogalmaknak tiszta értelmezése tekintetében támasztott zavar kétségtelenül megint csak hozzájárult ahhor», hogy a tömegekben meglévő nyugtalanság, a tömegeknek bizonyos kétségtelen szomjúsága a változások, a gazdasági átalakulások és a szociális igazságszolgáltatás iránt tovább nőtt és tovább fokozódott. A helyzetet ma lényegileg úgy tudom definiálni, hogy szinte egy egységes front alakult ki az úgynevezett szélsőjobboldali irányzattal szemben, amely az alkotmány és parlamentarizmus védelmének jelszava alatt szinte elfojtását és megtiltását akarja követelni az ilyen jobboldali, erősen jobboldali irányzatnak. Én ezt nagy hibának, óriási hibának tartom, mert hiszen a nyitott ajtó politikáját feladni nem lehet, nem szabad, mert ha a tömegek nyugtalanságát levezetni, ha azokat gazdasági és szociális téréin kielégíteni olyan tempóban, amilyenben kívánatos volna, ez a parlament, ez az országgyűlés, ez a kormányzat nem tudja, akkor nekünk nem szabad az ajtót becsukni, mert hiszen ezzel a tömegek nyugtalanságának és elkeseredettségének egy baloldali szélsőség felé való kirobbanásának nyitnánk meg a lehetőséget. Ez pedig, szerény véleményem szerint, óriási hiba volna. Éppen ezért ezt a nyitott ajtó politikáját ebből a szempontból helyesnek tartom. Ebből a szempontból a legtisztábban és legvilágosabban fejezte ki a helyes álláspontot a költségvetési vita során Farkas Elemér képviselőtársunk. A szegedi megnyilatkozás után, illetőleg annak kiegészítéseképpen az ő álláspontja szerint egy szélsőbaloldali kommunista irányzat bűn a nemzet ellen, ezzel szemben egy szélsőjobboldali irányzatot sem fogad el, tiltakozik ellene, de csak addig a határig, ameddig parlamentáris úton, az országgyűlés útján, mindazon problémák megoldásához el tudunk érkezni, amelyek itt dörömbölnek és megoldásra várnak. (Rupert Rezső: Ezt a be-