Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

94 Az országgyűlés képviselőházának Kifejezettem is csatlakozom mindazokhoz a javaslatokhoz, amelyeket Hoinonnay t. képviselőtársam a családvédelem érdekében a Ház elé terjesztett. Pusztán egy meggondolását nem tartom megvalósíthatónak és ez a bíróság járandóságainak egyoldalú visszaállítása. AJ ár csak annál az oknál fogva sem tartom ezt lehetségesnek, mert az igen t. túloldal kétségtelenül nem minden ok nélkül azt felelte rá, hogy akkor a maga részéről a csendőrség, a rendőrség és a katonaság járandóságainak felemelését^ kívánja. A fizetések visszahelyezése arra a nívóra, ahol eredetileg voltak — a 'nyugdíjakkal együtt — a magyar tisztviselői karnak kétségtelen joga és nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy ezek az elvonások véglegesek. Mindamellett, mivel változtatásra szükség van és mivel nemzetvédelmi szempontból a családvédelmet tekintem elsősorban fontosnak, legyen szabad Homonnay képviselőtársam javaslataival kapcsolatban a következő javaslatot terjeszteni a Ház elé (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az öszszes államtól vagy községektől fizetést húzó alkalmazottaknak 1931 óta eszközölt illetményéé nyugdíjcsökkentését helyezze 25% erejéig hatályon kívül, amennyiben 2-nél több, illetőleg ez esetben 3 gyermeke van, helyezze 50% erejéig hatályon kívül, amennyiben 4 gyermeke van, 75% erejéig, amennyiben 5 gyermeke van, 100% erejéig, amennyiben 5 gyermeknél több van, a családipótléknál megjelölt korhatáron belül. Ez a fizetés az illetőknek meg is maradjon és a nyugdíjba is beszámíttassék. Ez az intézkedés terjesztessék ki a már nyugdíjba helyezettekre is, amennyiben a gyermekek közül iskolába vagy főiskolára járók közül I-nél több ellátatlan vagy családot önkeresetéből alapítani nem tudó gyermek van.« Kifejezetten magamévá teszem Homonnay képviselőtársamnak azt a javaslatát is, amelyben kéri a Házat, hogy utasítsa a kormányt, rendelje el a munkások bérfizetési rendszerének családi munkabérrendszerré való átalakítását a rendelkezése alatt álló állami és üzemi munkásoknál. Szükségesnek tartom, hogy az állam jó példával járjon elől, annál is inkább, mert az állam megengedheti magának, • hogy esetleg deficites üzemet tartson fenn, míg ezt a magángazdaság nem teheti meg. Ezt a javaslatot is kiegészítem a következő határozati javaslattal (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az öszszes állami, mező- és erdőgazdasági üzemek ben, egyáltalában minden üzemben, amelyben az állam részesedik, vagy amellyel szorosabb kapcsolatban áll, vezesse, illetőleg vezettesse be a családi bérrendszert, illetőleg a család eltartásával kapcsolatos anyagi áldozatokkal és a család számával arányos pótlékot. Amenvnyiben pedig a mélyen t. kormány nem tudná ezt már ebbe a költségvetésünkbe behelyezni, adjon utasítást, hogy a gyakorlatban ezt kipróbálják az Összes állami üzemekben.-'' A család problémája iránt, sajnos, az egyes minisztériumokban sem találtam a gyakorlatban azt a megértést, amellyel szerettem volna találkozni. Ennek egyik oka az, hogy nem kívánnak eltérni a sablonos intézkedésektől. Pedig ha valahol van jogosultsága a protekciónak, úgy az csakis a család érdekében jogosult. A mai rendszer különben is jóformán vesztét jelenti a nagycsaládú tisztviselőknek, főleg a vezető pozíciókban, A tisztviselőket elhelyezik, áthelyezik, különösen a tehetségesebb tisztviseÎ1Ù, ülése 1937 május 11-én, kedden. löket, és egy-egy elhelyezéshez és áthelyezéshez rendesen soronkívüli előléptetés fűződik. Mármost ezeket a hirtelen elhelyezéseket és áthelyezéseket a családdal, főleg a nagy családdal bíró tisztviselő nem képes végigszenvedni, ilyen áthelyezésre nem jelentkezik, ennekfolytán a soronkívüli előléptetéstől is elesik. Ez az óka annak, hogy ha például az igazságügyi tárcát nézzük és a vidéki törvényszéki elnökök névsorát vesszük elő, nem fogunk azok között találni egyetlenegyet sem, aki nagy családdal bírna. De bizonyára hasonló a helyzet a többi minisztérium keretében is. Ez is egy ok arra, hogy felhívjam a kormány figyelmét erre a nemzetfenntartó szempontból felette fontos kérdésre. Azokban az állásokban, amelyekben nagycsaládú embereknek kellene ülniök, mert ez a nemzet érdieke volna, jelenleg nagybácsik ülnek, akik igen jó nagybácsik lehetnek, ellenben nem teljesítik azt a nemzetfenntartó hivatást, amelynek azzal .a pozícióval, ha mindjárt mellesleg is, de együtt kellene járnia. T. Ház! Pártunk egyik képviselője, bizonyára kellő megfontolás nélkül, azt a megjegyzést tette, hogy ha keresi, hol van a három nagyobb parlamenti párt között a különbség, nehéz azt megtalálni. Én nem látom ezeket az összefolyó pártkereteket. Én azt látom, hogy még a kormány pártban sem folynak össze a pártkeretek olyképpen, ahogyan azoknak egybe kellene kapcsolódniuk. Ott is látok egy jobboldali szélsőséget, amellyel hazafias elgondolásaiban sok szempontból egyetértek és ott is látok egy baloldalt« amely a nagytőkéhez áll igen közel. Az egységes pártnak ez a jobboldala mai állapotában nem fog megmaradni, mert vagy a jobboldali szélsőséghez, a diktatúrás szélsőséghez fog csatlakozni, vagy pedig a nem diktatúrás, alkotmányos úton való erőteljes szociális megmozdulást fogja előmozdítani. A többségi pártban is látom tehát a nagy ellentéteket. Látom a kisgazdpárt hivatottságát. Nem én vagyok hivatva ezt megállapítani, de amikor a falu oly sok tekintetben elesett) igen természetes,, hogy alakult egy párt, amely a falu érdekeit különösen szívén viseli. Ismerem a magam pártjának történelmi múltját és egyáltalában nem látom megszüntnelk ennek jelentőségét sem. Igaz, hogy régente más irányban kellett küzdenünk világnézeti téren. Akkor a liberalizmus volt az az ellenség, amellyel szemben különösen állást kellett foglalnunk, ma pedig úgy alakult a helyzet, hogy az ellentétes véglet az, amellyel szemben fel kell szólalnunk. Ennek ellenére ma is vallom azt a hivatottságunkat, hogy világnézeti téren irányt adjunk vagy a Ikisiklásokat megakadályozzuk és nem tartom helyesnek, hogy itt pártösszeolvadások legyenekj mert ez a parlamenti munka értékének rovására menne. Kikkel tudunk együttműködni? Mindenekelőtt együtt tudunk működni mindazokkal, akik a konzervatív felfogást nem a túlkonzerválás szempontjából, hanem haladó szempontból fogják fel. Együtt fogunk és tudunk működni a kisgazda párttal a falu kérdéseire vonatkozó elgondolásaiban, amelyek egyúttal a mi elgondolásaink is. Együtt tudunk működni Kassay Károllyal is, aki a régi orthodox parlamentarizmusnak a képviselője, éspedig azért tudunk vele együttműködni, mert ez az orthodox parlamentáris elgondolás a keresztény szabadságeszméhez sokkal közelebb áll, mint mindazok a diktatórikus elgondolások, amelyek az újabb