Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

94 Az országgyűlés képviselőházának Kifejezettem is csatlakozom mindazokhoz a javaslatokhoz, amelyeket Hoinonnay t. képvi­selőtársam a családvédelem érdekében a Ház elé terjesztett. Pusztán egy meggondolását nem tartom megvalósíthatónak és ez a bíróság já­randóságainak egyoldalú visszaállítása. AJ ár csak annál az oknál fogva sem tartom ezt le­hetségesnek, mert az igen t. túloldal kétség­telenül nem minden ok nélkül azt felelte rá, hogy akkor a maga részéről a csendőrség, a rendőrség és a katonaság járandóságainak fel­emelését^ kívánja. A fizetések visszahelyezése arra a nívóra, ahol eredetileg voltak — a 'nyug­díjakkal együtt — a magyar tisztviselői kar­nak kétségtelen joga és nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy ezek az elvonások véglegesek. Mindamellett, mivel változtatásra szükség van és mivel nemzetvédelmi szempont­ból a családvédelmet tekintem elsősorban fon­tosnak, legyen szabad Homonnay képviselőtár­sam javaslataival kapcsolatban a következő javaslatot terjeszteni a Ház elé (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az ösz­szes államtól vagy községektől fizetést húzó alkalmazottaknak 1931 óta eszközölt illetmény­éé nyugdíjcsökkentését helyezze 25% erejéig hatályon kívül, amennyiben 2-nél több, illető­leg ez esetben 3 gyermeke van, helyezze 50% erejéig hatályon kívül, amennyiben 4 gyer­meke van, 75% erejéig, amennyiben 5 gyer­meke van, 100% erejéig, amennyiben 5 gyer­meknél több van, a családipótléknál megjelölt korhatáron belül. Ez a fizetés az illetőknek meg is maradjon és a nyugdíjba is beszámít­tassék. Ez az intézkedés terjesztessék ki a már nyugdíjba helyezettekre is, amennyiben a gyer­mekek közül iskolába vagy főiskolára járók közül I-nél több ellátatlan vagy családot ön­keresetéből alapítani nem tudó gyermek van.« Kifejezetten magamévá teszem Homonnay képviselőtársamnak azt a javaslatát is, amely­ben kéri a Házat, hogy utasítsa a kormányt, rendelje el a munkások bérfizetési rendszeré­nek családi munkabérrendszerré való átalakí­tását a rendelkezése alatt álló állami és üzemi munkásoknál. Szükségesnek tartom, hogy az állam jó példával járjon elől, annál is inkább, mert az állam megengedheti magának, • hogy esetleg deficites üzemet tartson fenn, míg ezt a magángazdaság nem teheti meg. Ezt a javas­latot is kiegészítem a következő határozati ja­vaslattal (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az ösz­szes állami, mező- és erdőgazdasági üzemek ben, egyáltalában minden üzemben, amelyben az állam részesedik, vagy amellyel szorosabb kapcsolatban áll, vezesse, illetőleg vezettesse be a családi bérrendszert, illetőleg a család eltartásával kapcsolatos anyagi áldozatokkal és a család számával arányos pótlékot. Amenv­nyiben pedig a mélyen t. kormány nem tudná ezt már ebbe a költségvetésünkbe behelyezni, adjon utasítást, hogy a gyakorlatban ezt kipró­bálják az Összes állami üzemekben.-'' A család problémája iránt, sajnos, az egyes minisztériumokban sem találtam a gyakorlat­ban azt a megértést, amellyel szerettem volna találkozni. Ennek egyik oka az, hogy nem kí­vánnak eltérni a sablonos intézkedésektől. Pedig ha valahol van jogosultsága a protekció­nak, úgy az csakis a család érdekében jogosult. A mai rendszer különben is jóformán vesztét jelenti a nagycsaládú tisztviselőknek, főleg a vezető pozíciókban, A tisztviselőket elhelyezik, áthelyezik, különösen a tehetségesebb tisztvise­Î1Ù, ülése 1937 május 11-én, kedden. löket, és egy-egy elhelyezéshez és áthelyezés­hez rendesen soronkívüli előléptetés fűződik. Mármost ezeket a hirtelen elhelyezéseket és áthelyezéseket a családdal, főleg a nagy család­dal bíró tisztviselő nem képes végigszenvedni, ilyen áthelyezésre nem jelentkezik, ennekfoly­tán a soronkívüli előléptetéstől is elesik. Ez az óka annak, hogy ha például az igaz­ságügyi tárcát nézzük és a vidéki törvényszéki elnökök névsorát vesszük elő, nem fogunk azok között találni egyetlenegyet sem, aki nagy csa­láddal bírna. De bizonyára hasonló a helyzet a többi minisztérium keretében is. Ez is egy ok arra, hogy felhívjam a kormány figyelmét erre a nemzetfenntartó szempontból felette fontos kérdésre. Azokban az állásokban, amelyekben nagycsaládú embereknek kellene ülniök, mert ez a nemzet érdieke volna, jelenleg nagybácsik ülnek, akik igen jó nagybácsik lehetnek, ellen­ben nem teljesítik azt a nemzetfenntartó hiva­tást, amelynek azzal .a pozícióval, ha mindjárt mellesleg is, de együtt kellene járnia. T. Ház! Pártunk egyik képviselője, bizo­nyára kellő megfontolás nélkül, azt a megjegy­zést tette, hogy ha keresi, hol van a három nagyobb parlamenti párt között a különbség, nehéz azt megtalálni. Én nem látom ezeket az összefolyó pártkereteket. Én azt látom, hogy még a kormány pártban sem folynak össze a pártkeretek olyképpen, ahogyan azoknak egybe kellene kapcsolódniuk. Ott is látok egy jobboldali szélsőséget, amellyel hazafias el­gondolásaiban sok szempontból egyetértek és ott is látok egy baloldalt« amely a nagytőkéhez áll igen közel. Az egységes pártnak ez a jobb­oldala mai állapotában nem fog megmaradni, mert vagy a jobboldali szélsőséghez, a dikta­túrás szélsőséghez fog csatlakozni, vagy pedig a nem diktatúrás, alkotmányos úton való erő­teljes szociális megmozdulást fogja előmozdí­tani. A többségi pártban is látom tehát a nagy ellentéteket. Látom a kisgazdpárt hivatottsá­gát. Nem én vagyok hivatva ezt megállapítani, de amikor a falu oly sok tekintetben elesett) igen természetes,, hogy alakult egy párt, amely a falu érdekeit különösen szívén viseli. Isme­rem a magam pártjának történelmi múltját és egyáltalában nem látom megszüntnelk ennek jelentőségét sem. Igaz, hogy régente más irányban kellett küzdenünk világnézeti téren. Akkor a liberalizmus volt az az ellenség, amellyel szemben különösen állást kellett fog­lalnunk, ma pedig úgy alakult a helyzet, hogy az ellentétes véglet az, amellyel szemben fel kell szólalnunk. Ennek ellenére ma is vallom azt a hivatottságunkat, hogy világnézeti téren irányt adjunk vagy a Ikisiklásokat megakadá­lyozzuk és nem tartom helyesnek, hogy itt pártösszeolvadások legyenekj mert ez a parla­menti munka értékének rovására menne. Kikkel tudunk együttműködni? Mindenek­előtt együtt tudunk működni mindazokkal, akik a konzervatív felfogást nem a túlkonzerválás szempontjából, hanem haladó szempontból fog­ják fel. Együtt fogunk és tudunk működni a kisgazda párttal a falu kérdéseire vonatkozó elgondolásaiban, amelyek egyúttal a mi elgon­dolásaink is. Együtt tudunk működni Kassay Károllyal is, aki a régi orthodox parlamenta­rizmusnak a képviselője, éspedig azért tudunk vele együttműködni, mert ez az orthodox par­lamentáris elgondolás a keresztény szabadság­eszméhez sokkal közelebb áll, mint mindazok a diktatórikus elgondolások, amelyek az újabb

Next

/
Oldalképek
Tartalom