Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1937 március 5-én, pénteken. 79 eredményeket tartalmaz, amelyeknek nagyságát lehet kétségbevonni, és amelyekről mi sem állítjuk azt, hogy ezek az eredmények teljesen megszüntették a főváros háztartási nehézségeit, kétségtelen azonban, — és ezt minden tárgyilagos bírálónak el kell ismernie — hogy ezek az eredmények bizonyos mértékben könynyítettek a főváros anyagi helyzetén és lehetővé tették a főváros önkormányzatának azt, hop"

r a megkezdett úton továbbhaladva elérje azt az állapotot, amelyre nézetem szerint minden önkormányzatnak és minden más háztartásnak törekednie kell; a költségvetési egyensúlyt. Megállapítható, hogy az elhangzott felszólalásokban objektivitás nyilatkozott meg és egyik oldalról sem támadták ezt a beterjesztett jelentést azért, mintha a jelentés részreíhajló lett volna, vagy pedig a kormány a törvényben kapott rendkívüli felhatalmazást politikai célokra használta volna fel, aminthogy azokban az intézkedésekben, amelyeket e felhatalmazás alapján a kormányt képviselő főpolgármester tett, más szempontok, mint a közérdek és a főváros érdekei nem is játszottak szerepet. Hasonló objektivitással el kell ismerni azt, hogy a szanálási intézkedések egyes alkalmazotti kategóriákat érzékenyen érintettek, de az illetmények rendezésénél az volt a vezető szempont, hogy az egy kategóriája alkalmazottak egyforma elbánásban részesüljenek és a fizetések, amelyek eddig az üzemeknél, a közigazgatás különböző ágazatainál ugyanolyan munkakört betöltő és ugyanolyan mun katerhet viselő egyéneknél külön féleképpen voltak megállapítva, egy nívóra hozassanak. Lehetetlen állapot volt eddig az, Ihogy a főváros különböző igazgatási ágazatainál és üzemeinél ugyanolyan fajta, ugyanolyan kategóriájú alkalmazottak számára egymástól eltérő alapfizetés és teljesen eltérő mellékjárandóságok voltak megállapítva. Az illetményeknek ez a^ leszállítása, amely kétségtelenül érzékenyen érintette a szóbanforgó alkalmazotti kategóriákat, sehol sem történt azoniban olyanformán, hogy ezek az illetmények az államnál vagy másutt működő hasonló kategóriájú alkalmazottak illetményei alá szálltak volna. A szanálási intézkedések az illetményosökkentésnél azt az elvet igyekeztek érvényesíteni, bogy a csökkentés a legkisebb fizetésű aÜkalmazottaknál legyen a Jégkisebb. Mentesíteni azonban ezt a kategóriát a fizetésesöklkentós alól nézeteim' szerint nem lehetett azért, mert ezeknek a fizetósesökkentóstíknek gyakorlati céljuk volt és pedig a főváros kiadásainak csökkentése. Eltekintve attól, hogy a fővárosi alkalmazottak fizetése általában, mindig magasabb volt, mint az államnál vagy a imaigángazdaság(ban, az iparban, a kereskedelemben alkalmazottak fizetése, akármilyen nagy százalékban is csökkentették volna a magasabb kategóriákba tartozó alkalmazottaik ' illetményeit, ezek a csökkentések megközelítőleg sem tettek' violám ki olyan összeget, amilyen i Összeggel ezen a címen csökkennie kellett egyik vagy másik részében a főváros költségvetésének' Egyébként azt hiszem, hogy a kormány es a törvényihozás joggal elvárhatja, hogy amikor egy önkormányzat háztartása súlyos helyzetben van és amikor tudjuk azt, bogy az önkormányzati terheket viselő adófizető polgárság terheit fokoznunk nem lehet, amikor tudjuk j azt, hogy az üzemi szolgáltatások árának emelése a közönségre Ihárítana újabb terhet, akkor azok, akik ennek a közösségnek alkalmazottai, tisztviselői, szolgái, szintén vegyék ki részüket fizetéscsökkentés formájában abból az áldozatból, amelyből az adófizető polgárság úgyis éppen elég nagy mértékiben veszi ki a részét. A szanálási intézkedések a tisztviselőd réteg érdekét is jelentik, mert a tisztviselőnek sokkal nagyobb biztosíték az, ha az a közület, melynek szolgálatában áll, egészséges' báztartási helyzetben van, mintha oktalan költekezéssel a osőd felé hajtja magát. Egyébként ezek a szanálási intézkedések — amint a vitában felszólalt képviselőtársaim is hangoztatták — nem örökérvényűek és semmi akadálya sínes ezek korrigálásának, ha azt a változott viszonyok lehetővé teszik, akár azért, mert más vonalon találhatok meg azok a megtakarítások, amelyeket ol lehet érni, akár azért. mert az önkormányzat maga új bevételi forrásokat tud nyitni az adózó közönség megterhelése nélkül. Ha ezeknek az intézkedéseknek következtében a főváros vagyoni helyzete meg fog javulni, akkor az önkormányzatnak (megvan a módja mindazoknak az intézkedéseknek megtételére, amelyeket helyeseknek, szükségeseknek és célszerűeknek talál. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány részéről legkevésbbó sem fog felmerülni kifogás az ellen, hogy ha a főváros háztartási helyzete lehetővé teszi, külötnöisen a kisebb kategóriáknál, (reparáitassanak azlotk a csökkentések, amelyeket a szanálás következtében kellett elszenvedniök ezeknek az alkalmazotti kategóriáknak. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elkerülhetetlen volt, t. Ház, a Bszkrt. anyagi ügyeinek rendezése is. Köztudomású és azt hiszem, részleteznem sem szükséges, hogy a Bszkrt. évek óta súlyos anyagi hiánynyal küszködik. Az önkormányzat által készített javaslat módot nyújtott volna arra, hogy a folyó deficitek a viteldíjak emeléséből kompenzáltassanak, ez azonban csak a folyó költségvetési hiány megszüntetésére irányult, ami végeredményben azt jelentette, hogy az újra jelentkező költségvetési hiányok fedezésére újabb viteldíjemelést kellett volna végrehajr tani. Meggyőződésem szerint azért kellett a szanálás során a Bszkrt. kérdésének rendezésébe mélyebben belenyúlni, hogy a Bszkrt. pénzügyi egyensúlya szervesen biztosíttassék. Ezzel a rendezéssel el lehetett érni azt, hogy a viteldíjemelés folytán jelentkező bevételi többlet, mint ahogyan ezt a jelentés kiemeli, kizárólag beruházási célokra, forgótőkeképzésre es a fennálló adósságok törlesztésére fordíttassák. A Bszkrt.-nál végbevitt kiadási csökkentések eliminálták az állandóan jelentkező deficitet, nem tették azonban lehetővé azt, hogy a Bszkrt. végrehajtsa azt a programmot, amely a régóta elmulasztott beruházások^ következtében, valamint a szükséges forgótőke hiányában szükséges lett volna. Tény, hogy a végrehajtott viteldíjemelés a bevételi többletet teljes egészében nem hozta meg és e tekintetben osztozom Petrovácz igen t. képviselőtársam felfogásában, téved azonban abban, hogy ez a bevételi többlet mindössze 625.000 pengő lett volna, mert ez a 625.000 pengő emelkedés csupán 6—7 hónapnak a bevételi többlete, már pedig a jelentésben feltüntetett összegek az egész naiptári évre vonatkoznak. Kétségtelen, hogy a viteldíjemelés végrehajtása nélkül a Bszkrt. mérlege erősen passzív lett volna és még messzebbmenően passzívabb, ha a viteldíjemelés mellett a székesfőváros főpolgármestere nem hajtotta volna 11*