Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

74 Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1987 március 5-én, pénteken. rom illusztrálni a fővárosi mérnöki státus jelenlegi helyzetét, amikor 20 és egynéhány tanácsnokból ha pedig a kerületi elöljárókat is hloizzáveszem, akkor majdnem 30 tanácsnoki állásiból összesen 3 a mérnöki. A polgármesterek közül összesen egyre lett volna kilátás a műszaki alpolgárniesterséggel kapcsolatban, de az sem sikerült. így állottunk mi a státusrendezés előtt, így vagyunk ma is, és .amikor a jelentés itt a Ház előtt van, ezért kérjük a kormány jóakaratát abban a vonatkozásban, hogy a főváros urait végre világosítsák fel arról, hogy nem lehet tovább behunyt szemmel e mellett a kérdés mellett elmenni akkor, amikor a főváros budgetáris adataiból levont következtetések kapcsán, — amit nem én mondok, hanem nem egy mérnökikamarai, nem egy komoly iparkamarai összejövetelen, tárgyalásokon és ankéteken bebizonyították — azt kell .megállapítanunk, hogy még budgetáris vonatkozásban is jórészt műszaki kiadásokról és műszaki vonatkozású dolgokról van szó. Kérdem a mélyen t. Képviselőiházat, hogy amikor nemcsak budgetáris szempontból, hanem a státus alapján is veszem a központi igazgatást, — ahol feles a tisztviselők száma — vájjon igazságos-e az, hogy a tisztviselők egyik része elérhet iminden magas pozíbiót, másik része számára pedig, amely ugyancsak feles arányban van képviselve, az előmenetel lehetősége a műszaki főtanácsosi állásnál megszűnik és semmi néven nevezendő további haladás lehetősége nem nyílik meg jakkor, amikor 28— 30 tanácsnoki állás, s az én bizottsági tagságom idejétől számítva 10 polgármesteri stallum jutott (Bródy Ernő: Tíz?) a jogi végzettségű tisztviselőiknek. Kezdem Perezelen, Folkusházyn, folytatom Borvendégen, Liberen, Lamotte-on stb. Amióta én bizottsági tag voltam, tizen cseréltek helvét és jutottak ebbe a magas ós megtisztelő pi&zicióba. Abban az időben — Bródy igen t. képviselőtársam talán emlékszik rá — a fővárosi törvényhatóság elé került egy javaslat, abban a vonatkozásban, hogy három alpolgármesteri állás rendszeresíttessék. Ezt a főváros törvényhatósága abban az időben le is tárgyalta, a baj csak az volt, hogy vagylagosan, mondván, hogy a harmadik alpolgármester lehet jogász is és lehet^ műszaki képesítésű is. Ez azután elkerült a főváros törvényhatóságából. Hogy hol van most, azt hirtelenében magunk sem tudjuk; csak azt tudjuk, hogy a magyar mérnöktársadalom nevében éppen akkor a főváros törvényhatóságában helyet foglaló egynéhány mérnöki kamarai tagtársammal együtt ezt a határozatot megfellebbeztük és kértük a kormányt, illetve a belügyi kormányzatot, hogy ennek a vagylagos határozatnak megsemmisítésével igenis döntsön úgy, hogy a harmadik alpolgármesteri állás állandóan és mindenkor műszaki képesítésű egyénnel töltessék be. Kénytelen vagyok ezt a múltbeli kérésünket ismét idehozni a Ház elé, mert bizalommal viseltetem és a fővárosi mérnöktársadalom bizalommal viseltetik a belügyi kormányzat iránt. Kérjük, hogy a törvényhatóságnak e múltbeli határozatát vegye revízió alá és kérjük, hogy ennek a fellebbezésnek helyt adva, éppen most, amikor a főváros szanálásáról szóló jelentést tárgyaljuk, tegye újból konszideráció tárgyává és támogassa jóakarattal ezt a javaslatot. Mi a főváros műszaki alpolgármesterségévei kapcsolatosan az érvek egész sorát hozhatnánk fel, de igyekszem rövidre fogni mondandóimat és talán csak a legfontosabbakat említem meg. Nevezetesen a következőket. Akár belföldi, akár külföldi újságot veszünk kezünkbe, akár politikai híreket, akár egyebet olvasunk, másról nem hallunk, egyről sem olvasunk, mint a légitámadás ellen való védekezésről. Mindennap, minden egyes alkalommal van valami cikk erről a lapokban. Kérdem a mélyen t. Házat, hogy ebben a vonatkozásban vaiion a főváros törvényhatósága milyen intézkedéseket tett és miért nem tett intézkedéseket, még ha a jóakarat meg is volt benne? Azért, mert hiányzik a főváros adminisztrációjában az egységes műszaki vezetés. Ezt az állításomat majd példákkal fogom illusztrálni. Akkor, amikor a vízműveket, a gázműveket, az elektromosműveket, a csatornaépítést stb. különböző kezek, különböző ügyosztályokban, különbözően átcsoportosítva vezetik, tényleg eljött az ideje annak, hogy ha másért nem, a legelemibb nemzeti önvédelem szempontját tekintetbe véve, rendeztessenek mindazok a szanaszét hulló műszaki problémák, amelyeknek mostani állapota különböző veszélyeket rejt magában, elsősorban nemzeti szempontból. Példaképpen elegendő arra utalnom, milyen veszedelem származik egy légi támadás alkalmával abból, amikor a közüzemek tekintetében intézkedni kell, ha ezek különböző kezekben vannalk és nem

1 egy műszaki kézben. Kérdem, vájjon jogos-e az a kérésünk, hogy végre állíttassák fel a harmadik műszaki alpolgármesteri állás, és ennek keretén belül és egy hivatal alá tartozva, rendezzék mindezeket a széthulló veszélyes problémákat? Gondolnunk kell arra, hogy légitámadások esetén elsősorban is a nagyvárosokra feküszinek rá. Ma az a helyzet, hogy, ha — Isten mentsen — ilyesvalami történnék, ez teljesen készületlenül érné a Duna királynőjét, Budapest székesfővárost, amelyre pártkülönbség nélkül annyira büszkék vagyunk- (Ügy van} Ügy van! jobbfelől) összehasonlításképpen legyen szabad megemlítenem, hogy a szomszéd Bécs városában éppen a város kezdeményezésére már többíáben tartottak légvédelmi gyakorlatokat, nálunk pedig, ahol nincs egységes műszaki elgondolás a városnál, nem iis lehet kívánni a törvényhatóságtól, hogy rászorítsa a maga adminisztrációját arra, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzék, ezeket perfektuálja, mert hiszen nincs meg a kellő kiépítettség, nincs egy egyenes műszaki vezérlő vonal, nincs egy felelős műszaki szerkesztője az ügyeiének, azok mind szét vannak parcellázva. Hét éve húzódik a műszaki alpolgánmesterség kérdése. Tárgyalták ezt ' politifcusioik, tárgyalták a székesfőváros törvényhatóságában a bizottsági tagok, tárgyalták az érdekképviseletek, tárgyalta a Mérnöki Kamara, a miagyar sajtó is éppen eleget foglalkozott ezzel a kérdéssel és köszönettel le kell szögeznem a magyar sajtónak ebben a vonatkozásban pártkülönibség nélkül a magyar mérnöiki kamara mellett való állásfoglalását, de hiába sürgettük Budapest székesfőváros vezetőségénél ennek a kérdésnek a megoldását. Ez a kérdés elakadt és nem jutott odáig, hogy a kormány ebben az ügyben a végső szói kimondja. Pedig úgy érzem, hogy a, szanálási törvénnyel kapcsolatban s annak végrehajtása során a legegyszerűbb módon el "'lehetett volna intézni ezt a kérdést is és a székesfővárosi tisztviselőik státusrendezésével kapcsolatban egy kalap alatt meg lehetett volna oldani ezt a kérdést is. Most mi előtt áll a magyar mérnöktársad alom Budapest szé-