Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-194
54 Az országgyűlés képviselőházának 19J elintézni egymás között, a ipartan (belül. — Derültség.) Már elintéztük. Legközelebb együtt fogunk utazni, hogy hébizonyítsaim, hogy én is utazom villamoson. (Bródy Ernő: Usetty véletlenül mindig villamoson utazik. Ez köztudomású s ezt nekünk is el kell ismernünk, bár nem a imi pártunkhoz tartozik. — Derültség 'és zaj. —• Elnök csenget.) Amikor tehát a Bszkrt.-ról van szó, én a legteljesebb önértékben (helyeslem azt, hogy újra foglalkozzunk. a Bszkrt.-tal azokban a vonatkozásokban, amelyek ebiben a szanálásban nem feleltek meg ia követelményeknek vagy pedig: kiegészítésre szorulnak. Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy rátérhessek még két kérdésre. Éber igen t, képviselőtársam a vámkérdéssel foglalkozott (Gallasz Ágost Rudolf: Nagyon helyesen!) és én azt jhiszem, hogy még utánam is fognak ezzel a kérdéssel foglalkozni a képviiselőtársaám. Nem szeretném., ha azt méltóztatnék gondolni, hogy a főváros mindenképpen csak jövedelmekre akar szert tenni, a nélkül, hogy szüksége lenne rá és ragaszkodik ahhoz, hogy a publikumot vexálja. Méltóztassék elhinni, hogy ez nem öröm a fővárosnak. Ettől azonban csak akkor lehet eltekinteni, ha valaki gondoskodni tud erről a <6'3 millió pengőről úgy t hogy ne terhelje- meg egyébként a főváros adófizető polgárságát, amely már nem bírja a terheket. Mert méltóztassék tudomásulvenni, hogy tíz év alatt 30 pengőről 60 pengőre emelkedett a községi pótadó fejenkénti átlaga, ami 100%-os emelkedést jelent. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy valaki arra gondolhatna, hogy itt még további emelésekről lehétne szó, hogy mondjuk, a községi pótadó 50%-ois kulcsát felemeljük 60 vagy 65%-ra. Nagyon jól tudom, hogy lehetett volna bevétellekről gondoskodni., Talán az lett volna az egyik mód, hogy amikor az állam a fázis^adót behozta ós a fővárostól ezeket a forgalmi adókat elvonta, megtérítést adott volna. (Ügy van! balfelöl.) Körülbelül 10 millió pengő kiesése van a városmiak csak a forgalmi adónál. Ez borzasztó nagy összeg, amelyet nem lehet egyszerűen számításon kívül hagyni. Nem lehet azt mondani, hogy most ezt egyszerűen vegyük tudomásul, a jövedelmeket pedig máskép szaporítsuk, mert hiszen nem tudjuk szaporítani. Ha tehát valaki ezt a 6'3 milliót megtéríti, (Gallasz Ágost Rudolf: Módot kell rá találni akárhogyan!) akár az állam, akár pedig, amint Éber .Antal mondotta, hogy a Máv. három, másfélmilliót pedig a posta akar adni, mii nagyon szívesen fogunk leülni tárgyalni, ha bizonyos, hogy ilyen összegeket lehet kapni. Tévedésben van azonban Éber képviselőtársam, amikor azt mondja, hogy éppen a kisexisztenciákat akarja a tervezet az új vámokkal sújtani. Tévedésben van azért, mert fordítva áll a dolog; azokat akarja most a főváros nagyobb miértekben igényibe venni, akik jolbb anyagi helyzetben vannak. Nem a 6*3 (millión felül akar jövedelemre szert tenni, mert ezen felül egy fillér jövedelem sincs. Tévedésben van tehát Éber képviselőtársaim, amikor azt mondja, hogy 9 vagy 10 millió pengő he vétel lenne. Nem lesz több bevétel. Ez a 6'3 millió körülbelül 10 esztendőn keresztül már lerögzített összeg. A főváros nem akar többet bevenni, ezt itt kijelentőm, érre az összegre. azonlban szüksége van. Most a főváros azokat akarja megfogni, akik jobb anyagi" helyzetben vannak, a nagy . ülése 1937 március U-én, csütörtökön. gyárosokat, akik nagy autókkal tudták hehozni az árukat és mivel csak 30 métermázsáig volt a vámtarifa megállapítva,, 30 métermázsán túl pedig mindenki ugyanazt a tarifát fizette, ennek következtében, akinek volt egy 100 mázsás autója, az 70 métermázsát ingyen hozott be a városba. En tehát nem hinném, hogy akik 100 métermázsáh felül hoznak be, kisexisztenciák volnának; ezek éppen azok a nagy vagyoni erővel rendelkezők, akik a terheket jobban megbírják és jobban tudtak konkurrálni a kisiparossal, kiskereskedővel, mert ők kevesebbet fizettek, kisebb volt a rezsiköltségük. Állítom azonban, hogy az új vámtarifában éppen az elsőrendű élelmicikkeknél„ a mezőgazdasági termékeknél körülbelül 25—50%-os vámmérséklés van, tehát nemhogy rosszabb lenne a helyzet, hanem feltétlenül jobbMi végtelenül sajnáljuk, hogy az érdekelteik nem tudnak megegyezni ebben a kérdésben. Itt veszekszenek, a helyett, hogy leülnének megtárgyalni a dolgokat és megmondanák, hogy Végre mi az álláspontjuk. Mi azonlban kijelentjük, ismételten hangsúlyozzuk, hogy nekünk semmi érdekünk sincs abban, hogy ez a vám megszűnjék-e, vagy nem, ha ezt a 6*3 millió pengőt bármi módon biztosítani lehet. Tessék előállni a megoldással. Ha azonban a Máv. azt mondja, hogy 3 milliót ad bizonyos feltételek mellett és azok a feltételek nem fognak bekövetkezni, akkor a főváros elesne ettől a jövedelemtől is, amit nincs módjában megkockáztatni. Nincs módjában azért, mert — nem egyszer hangsúlyoztuk ebben a házban — a főváros törvényes kötelezettség nélkül igen nagy terheket vállal magára, (Bródy Ernő: Ügy van! Közegészségügy., kultúra, iskola!) kulturális tekintetben, a közegészségügy érdekében, a testnevelés érdekéhen; kórházaikra körülbelül 10 millió pengőt fizet rá, (Bródy Ernő: Nincs egész Pest megyében kórházi Mindenki Pestre jön.) iskolákra körülbelül 4 és fél milliót fordít a főváros törvényes kötelezettség nélkül és ugyanannyit még egyéb címeken, ad kulturális célokra, azért, hogy fenn tudjuk tartani azt a nívót, amelyet a fővárostól minden polgár joggal elvárhat. De nemcsak a fővárosi polgárnak érdeke ez, hanem az egész ország polgárságának is, mert kell egy olyan kultúrhelynek lenni, ahol a maga igényeit száz százalékig ki tudja, elégíteni. (Meizler Károly: A fogyasztási adó mind ide folyik be a fővárosba!) Méltóztatik tudni, hogy a borfogyasztási adó felét már elvették. (Bródy Ernő: Mindjárt beszélünk erről! — Meizler Károly: A másik felét is el kell törölni!) Az állam éppen abból a helyes indokból kifolyólag, hogy nem tudja más bevétellel pótolni, nem engedi a húsfogyasztási adó eltörlését, mert az államnak is kötelessége gondoskodni arról, hogy a főváros háztartási egyensúlya ne boruljon fej. A bort méltóztatott említeni. Hát a bor elsőrendű élelmicikk? (Dinnyés Lajos: Fontos!) Hogy az a polgár a bornál ráfizeti-e azt a 7—8 / fillért, az már igazán nem számít és méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a különbözetet nem a gazda kapná, tehát ne tessék gazdaérdeket kovácsolni belőle, mert az egyéb kezekhez folynék be, a gazda nem kapna többet azért, mert nincs borfogyasztási adó. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Azt méltóztatott mondani, hogy a főváros szüntesse meg ezeket a vámokat. (Dinnyés Lajos: Állam az államban! Abesszíniai állapot!
