Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

61Ö Az országgyűlés képviselőházának a magyar kormányt arra kérjük, hogy szerezzen elégtételt a durva sértésért. (Kölcsey István: Miféle sértés?) és ha lehet, intézkedjék ennek az úrnak visszahívása iránt. (Felkiáltások jobbfelöl és középen: Hohó!) A legjobb az volna, hogy ez az úr menjen a spanyol frontra és ott hősködjék. (Felkiáltások jobbfelöl és kőgépen: Menjen maya!) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Darányi Kálmán miniszterelnök: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr szóvátett itt egy esetet, amelyet én a képviselő úr interpellációjának bejegyzése után az egyik lapban elolvastam. Ügy látom, t. képviselőtársam is valószínűleg erre az újságcikkre hivatkozott, nem jól értettem beszédének elején. (Buchinger Manó: Ügy van, hétfői lap.) Minthogy az újságcikk alapján nem tudom megállapítani sem azt, hogy hiteles volt-e az a tudósítás, sem azt, hogy történt-e egyáltalában nyilatkozat •és milyen nyilatkozat történt az illető úr részéről, így tehát nem vagyok abban a helyzetben, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem cáfolták meg! — Felkiáltások a középen: Nem lehet győzni mindent megcáfolni!) hogy bárminő konzekvenciát vonhassak le ebből. Minthogy azonban szóvá méltóztatott tenni ezt a kérdést, tehát meg fogom állapítani azt, hogy tényleg minő nyilakozat törtónt és akkor leszek majd abban a helyzetben, hogy e kérdésben a kormány álláspontját leszögezzem. (Helyeslés. — Br. Berg Miksa: Ez korrekt válasz!) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk éljenzés és taps jobb felől és középen. — Egy hang jobb felől: Jellemző az újságra!) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Buchinger Manó: A miniszterelnök xír válaszát tudomásul veszem. Elnök: Következik a határozathozatal. Méltóztatnak a miniszterelnök úr válaszát tudomásulvenni? (Igen!) A Ház a választ tudomásulveszi. Petro Kálmán képviselő úrnak, a niiraiis&terelnök s igazságügyminiszter urakhoz intézett interpellációjának elmondására halasztásit adtam. Gróf Károlyi Viktor képviselő úr személyes megtámadtatás címén kért szót. A képviselő urat illeti a szó. Gr. Károlyi Viktor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Vázsonyi képviselőtársam jónak látta beszéde folyamán a következő valótlan kijelentést tenni (olvassa): »Ahogy a forradalmárok között voltak Károlyiak, úgy voltak zsidók is.* Tekintve, hogy a képviselő úr Károlyiakról és nem Károlyi Mihályról beszélt, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez a kijelentése a valóságnak nem felel meg. Amennyiben tehát e kijelentését nem rektifikálná, kénytelen volnék az igazmondás terén róla fenntartani azt a véleményt, amelyet eddig is alkottam. (Derültség a jobboldalon, — Vázsonyi János szólásra jelentkezik.) Hitelesített éle: Miiller Antal s, fo naplőbiráló-\ %Ö8. ülése 1937. május 5-én, szerdán. Elnök: Milyen címen kér szót a képviselő úrí Vázsonyi János: Személyes megtámadtatás címén. Elnök: Tessék. Vázsonyi János: T. Képviselőház! A képviselő úr utolsó mondatát nem értettem, nem tudom, hogy az mit jelent. (Felkiáltások jobbfelől és középen: Jobb is!) Nem tudom, hogy mit jelent, mindenesetre a következőiket ivagyok bátor kijelentésére megállapítani. A képviselő úr általánosító kijelentéseket tett egy ülésen egy vallásfelekezettel szemben, amely vallásfelekezethez én is tartozom. En nem általánosító kifejezést használtam, én azt mondottam, hogy voltak Károlyiak a forradalom alatt is. (Felkiáltások a jobboldalon: Hányi) Egészen természetes, hogy ez alatt Károlyi Mihályt értettem és nem Károlyi Imre grófot, nem a képviselő úr édesapját. (Mojzes János: Nem is Károlyi Viktort!) Károlyi Viktor akkor még nem foglalkozott politikával. Tehát nem Károlyi Imre grófot értettem, aki akkor szemben állott Károlyi Mihállyal és az Az Újság című lapban — tudomásom szerint — igen éles cikket írt Károlyi Mihály ellen. Egészen természetes, hogy az én kijelentésem nem vonatkozhatok arra, aki Károlyi Mihállyal szemben állt, hanem arra vonatkozott, aki végeredményben családi, vérségi, társadalmi téren és minden tekintetben közelebb állt a gróf úrhoz, mint énhozzám. T. Ház! Ez a tény. Ennyit kívántam célozni a kijelentésemmel, semmi többet. Egészen természetes, hogy Károlyi-forradalmárok alatt kizárólag Károlyi Mihályra gondolhattam. (Gr. Károlyi Viktor: Akkor tetszett volna azt mondani. — Mojzes János: Mindenki úgy értette!) T. Ház! Én ebben a képviselőházban sohasem adtam alkalmat félreértésekre, mindig egyenesen mondtam ki azt, amit gondoltam, úgy a Házban, mint a Házon kívül. Azért, amit állítok, mindenkor vállalom a felelősséget; azt, amit mondok, mindenkor elsősorban magam vagyok hivatva megmagyarázni és értelmezni. Visszautasítok minden ezzel ellenkező inszinuációt. Az igazmondás tekintetében pedig, épúgy — amint mai beszédemben mondottam — a nemzeti érzésben sem fogadok el sem öntől, sem mástól sohasem leckét. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy az ülés jegyzőkönyvét szíveskedjék felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződött este 8 óra 47 perckor.) Takács István s. k. igi tagok.