Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

606 Az országgyűlés képviselőházának formájában megadná. De ha határozatokat is hoz, azokat legalább is a vármegye és község vezetőségével összhangban kellene, hogy hozza, mert teljesen lehetetlen, hogy rapszodikus gondolatokkal és intézkedésekkel felforgattassék az alaposan átgondolt és jóváhagyott községi költségvetés. Nem sorolok fel konkrét eseteket. Arra kérem a belügyminiszter urat, vizsgálja meg az egyes eseteket, amelyek sokszor a humor határáig mennek, vizsgáltassa meg azokat az anomáliákat,' amelyek Győr-Moson-Pozsony vármegyékben manapság előfordulnak. Egy másik kérdést is akarok érinteni, nevezetesen a jegyzőkkel való bánásmódot. A miniszteri kiküldött úgy tárgyal a jegyzőkkel, mint ahogy az ügyész tárgyal a gyanúsítottakkal. Márpedig az a jegyzői kar, amely az állam szempontjából olyan nagy felelősséggel járó szolgálatokat teljesít, nem érdemli meg ezt a hangnemet, amelyet, itt vissza kell utasítanunk. Kérem a miniszter urat, hogy vizsgáltassa ki ezt a kérdést is, mert, — annak ellenére, hogy mi független kisgazdapárti képviselők ezzel a jegyzői karral a múltban hibás választói jog miatt gyakran szemben állotunk ugyanakkor, amikor az a kormánypártnak, — ezt, azt hiszem, senki sem vonja kétségbe — a választásokkor igen nagy szolgálatot tett — mégis kötelességemnek tartom, hogy érdekükben ezzel a hangnemmel szemben szót emeljek. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. Széli József belügyminiszter: T. Képviselőház! Gallasz Rudolf képviselő úr előterjesztett interpellációjának vétele után azonnal hivatalos jelentést kívántam a Győrben működő miniszterközi bizottság panaszolt tevékenysége tekintetében. A beérkezett hivatalos jelentés nem igazolja a képviselő úr panaszait, nevezetesen azt a feltevést, hogy a miniszterközi bizottság Győr-, Mosón-, Pozsony közigazgatásilag egyesített vármegyékben akár a községek autonómiáját figyelembe aem vevő működést fejtene ki, akár a jegyzőkre nézve bántó magatartást tanúsítana. Ilyen általánosságban mozgó panaszok egyébként nem alkalmasak a további eljárásra. Amennyiben azociban a t. képviselő úr konkrét adatokat fog velem közölni, azok kivizsgálását természetesen magától értetődően el fogom rendelni. Megjegyzem még azt, hogy ez a bizottság egyelőre még csak, előkészítő munkát végez*, mert csak a bizottság működésének befejezése után fog az ügyben érdemi döntés bekövetkezni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszontválasz joga illeti meg. Gallasz Ágost Rudolf: T. Ház! A miniszter úr válaszát százszázalékig nem tudom a magamévá tenni, amennyiben tegnap jegyeztem be az interpellációt és tegnap óta, azt hiszem, a miniszter úr közegeinek nem volt alkalmuk arra, hogy teljes tájékozást szerezzenek. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a jegyzők, akiktől én az adatokat kaptam, ha tudomást fognak arról szerezni, hogy ez az interpelláció elhangzott és felszólítttatnak hogy kifogásaikat és észrevételeiket tegyék meg, a főispánnal szemben nagyobb bizodalommal lesznek, mint velem, a kisgazdapárti képviselővel szemben. Ha adatok szükségesek. 208. ülése 1937. május 5-én, szerdán. akkor konkrét adatokkai szolgálok a belügyminiszter úrnak. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul vennií (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Mojzes János képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): ^Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a gyógyszerész alkalmazottak szolgálati viszonyainak és szociális helyzetének rendezése tárgyában: 1. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak a gyógyszerész alkalmazottak nyomasztó gazdasági ós szociális helyzetéről, illetve szolgálati viszonyaik megfelelő rendezésének hiányáról 1 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az elnöklete alatt álló minisztertanács tárgyalta ugyan a gyógyszerészek helyzetének rendezéséről szóló törvénytervezetet, amely — egyebek között a gyógyszerész alkalmazottak szolgálati viszonyainak és szociális helyzetének rendezése tárgyában is tartalmaz intézkedéseket azonban a minisztertanács az említett törvénytervezetet — hír szerint — levette a napirendrőlt 3. Hajlandó-e a miniszterelnök úr intézkedni az iránt, hogy a^ gyógyszerész alkalmazottak szociális helyzetének és szolgálati viszonyainak rendezését tartalmazó törvényjavaslat mielőbb a Ház elé terjesztessék^ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: T. Ház! Interpellációmat tulajdonképpen a miniszterelnök úrhoz intéztem, minthogy azonban a gyógyszerészet ügye és a gyógyszerészet körébe tartozó kérdések rendezése a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, remélem, hogy a belügyminiszter úrnak is módjában áll válaszolni az általam feltett kérdésekre. T. Ház! Amikor a képviselőházban szóváteszem az okleveles gyógyszerész alkalmazottak szociális helyzetének ós szolgálati viszonyaik rendezésének kérdését, első látszatra talán kisebb jelentőségűnek tűnik fel ez, a kérdés, minthogy a társadalomnak kisebb rétegeit érinti ennek rendezése, vagy megfelelő módon való szabályozása, mintha például a földmunkásság^öregségi és rokkantsági biztosításának kérdését tenném szóvá. Ellenben tudatában vagyok annak, hogy ha a most utóbb említett, nagyobb jelentőségű, mert hiszen nagyobb társadalmi 'rétegre kiható kérdést tenném szóvá, akkor azt a választ kapnám a kormánytól, hogy ennek a kérdésnek megfelelő módon való megoldása azért nem áll módunkban, mert sem az államnak anyagi ereje nem bírja el ennek a jelenlegi időkben való rendezését, sem pedig máshonnan megfelelő anyagi fedezetet, anyagi bázist nem tudunk teremteni ennek rendezésére. Az általam szóvá tenni kívánt kérdés talán kisebb jelentőségű ugyan abból a szempontból, hogy a társadalomnak kisebb rétegét érinti, ellenben a kérdés mégis jelentős, mert ennek a kérdésnek megfelelő módon való szabályozása módjában áll a t. kormánynak és mert senkire semmiféle olyan anyagi áldozatot, amelyet az illető ne lenne hajlandó önként vállalni, nem hárít. Fontos ez a kérdés, jól lehet körülbelül 1000—1100 okleveles gyógyszerész exisztenciájáí érinti? mert végeredményben a magyar nép