Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
BÓ2 Az országgyűlés képviselőházának lenségeket interpelláció formájában teszek szóvá, mindenekelőtt egyenesen és őszintén kívánom megmondani, úgy, ahogy az a mi mozgalmunkhoz illik hogy ezeken a jelenségeken keresztül semminemű támadást nem kívánok intézni a t. kormány ellen azért, mert ezekről a jelenségekről a kormány, legalább is ezidáig, nem tehet, de azért is, mert az utóbbi időkben, amikor ellenfeleink mindent elkövettek, hogy a kormányt rákényszerítsék arra, hogy a mi hazafias és nemzeti mozgalmunk ellen törvény- és alkotmányellenes kényszereszközökkel járjon el, a kormány olyan korrekt és lojális magatartást tanúsított, _ hogy azt a mi ellenzéki szempontunkból is lojálisari el kell\ismernünk. (Br. Berg Miksa: Kik azok az ellenségek?) Ha én ezekre a sajnálatos jelenségekre kitérek, akkor csupán fel akarom hívni erre a kormánynak és az egész magyar társadalomnak figyelmét, mert ha ezek a jelenségek továbbra is ismétlődnek és ha nem fognak hamarosan megszűnni, akkor ez igen szomorú kihatással lehet a magyar nép és a magyar állam vitális külpolitikai érdekeire, (Br. Ber(g Miksa: Ez fenyegetés!) Értein e2 alatt azt az állandó izgatást, amelyet egyes szónokok, sokszor fogadatlan prókátorok és egyes újságok folytatnak a német harmadik birodalom rendszere ellen. (Br. Berg Miksa: Nem a németekről van szó! Ne avatkozzanak hele a mi belügyeinkbe! Erről van szó!) Kérem, én nem tudok arról, és igen t. képviselőtársam sem tudja bizonyára, (Br- Berg Miksa: Csak prókátorok vannak itt!) hogy a német birodalom magyar belügyekbe avatkoznék bele, azt azonban tudom és fel fogom olvasni, hogy minálunk vannak szónokok és vannak újságok, amelyek állandóan izgatnak a német nemzeti szocialista rendszer ellen. (Gr. Apponyi György: Akkor a pápa is izgat! — Zaj. ~ Elnök csenget.) En teljesen tisztában vagyok azzal, hogy ha nem is mindig, de igen gyakran ezekkel a támadásokkal két legyet ^akarnak ütni egy csapásra* ezekkel a támadásokkal nemcsak a német, hanem a magyar nemzeti szocializmust is ütni akarják, (Zaj a baloldalon.) azon az elcsépelt, unalmas és már senki által figyelembe nem vett alapon, hogy a magyar nemzeti szocialista mozgalom a német nemzeti szocialista mozgalomnak fiókja, vagy expozitúrája Yolna. Dé én a kérdésnek erre a részére nem akarok kitérni, én ma csak a kérdés külpolitikai részéve] kívánok foglalkozni, annyival is inkább, mert hiszen már számtalanszor volt alkalmam a t. Házban, mind népgyűléseken bebizonyítani azt, hogy ez a mozgalom tisztán hazafias magyar, nemzeti mozgalom, semmi összefüggésben sincs a német mozgalommal: és hogy az én bizonyításom sikerült, azt mutatja az a nagy haladás, amelyet ez a mozgalom az utóbbi időben a társadalom minden rétegében tett. (Mojzes János: Minek azonosítja magát a német mozgalommal? A németeket senki nem bántja!) Mielőtt azonban rátérnék a dolog lényegére, szükségét érzem annak — akármilyen csodál a tos>na)k, akármilyen lappálláiiak ós közhelynek látszik is — hogy egészen röviden foglalkozzam azzal a kérdéssel, miért kell nekünk magyaroknak különös tisztelettel, elismeréssel, sőt hálával viseltetnünk a harmadik német birodalom iránt. (Gr. Apponyi György: Ejha! Hálával?) Én nagyon sokat járom az országot 208. ülése 19$7. május 5-én, szerdán. és sokszor teszem fel mindenféle társadalmi osztályba tartozó embereknek ezt a kérdést. Sajnos, azt a tapasztalatot tettem, hogy a magyar nép általában véve igen rosszul van informálva erre a kérdésre vonatkozólag. Ha azt kérdeztem tőlük, hogy miért kell tisztelettel és elismeréssel lennünk a német nemzeti szocializmus iránt, akkor rendszerint azt mondották; azért, mert a világháborúban, amikor az ellenségeink megtámadtak minket, a német nemzet fegyverben oldalunk mellé állt és megvédelmezett. (Fábián Béla: Vagy fordítva!) Ez természetesen igaz és ezt nem is szabad elfelejtenünk, de éppúgy nem szabad elfelejtenünk azt a segítséget sem, amelyet annakidején adott nekünk a német birodalom, amikor felszabadított a török járom alól (Zajos . ellenmondások a baloldalon.) és nem szabad elfelejteni a königgrátzi csatát, (Br. Berg Miksa: Történellem! Menjen vissza az elemibe!' -- Zaj. — Elnök csenget.) amely lehetővé tette... (Tauffer Gábor: Feláldoztuk magunkat! — Br. Berg Miksa: A magyar nemzet áldozta fel magát! Nem szabad lebecsülni a magyar hazát! Ez lebecsülése a magyar nemzetnek! — Vázsonyi János: Nemzetgyalázás! — Br. Berg Miksa: Ez szégyen, képviselő úr! Szégyen! Képviselő úr, tessék kimenni az országból és ott mondani ilyet, ne itt! — Zaj.) Elnök: Berg képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Br. Berg Miksa: Tehát a magyar katona gyáva volt maga szerint, úgy látszik?!) Gr. Festetics Sándor: Azt én nem mondtam! (Br. Berg- Miksa: De ezt lehet levonni belőle!) Nem lehet levonni! (Br. Berg Miksa: Én nem, mert nem voltam gyáva! Én kint voltam! — Folytonos zaj.) Nem érdekel engem az, amit a t. képviselő úr mond. (Fábián Béla: Üj történelemtanítás. — Elnök csenget.) A magyar nép hálával tartozik a német birodalmi haderő segítségéért. (Br. Berg Miksa,: És a németek nem tartoznak nekünk? Ez± nem lehet itt mondani!) Most nem arrói van szó... (Br. Berg Miksa: Nem engedjük szólni, ha így beszél! Menjen ki a folyosóra, ha így beszél! — folytonos zaj.) Elnök: Berg képviselő urat kérem, mérsékelje magát! Gr. Festetics Sándor: Én nem akarok a képviselő úrral tovább vitatkozni, (Br. Berg Miksa: Ki a folyosóra, ha így beszél! Én sem vitatkozom!) én a miniszter urakhoz intézem interpellációmat, (Mojzes János: Ki volt a hadügyminiszter? — Br. Berg Miksa: Ki tartóztatta le Mackensent? Nem az igen t. Károlyi-kormány hadügyminisztere?) Nagyon téved az igen t. képviselő úr. (Mojzes János: Miért nem engedte el Fótról?! — Zaj.) De most nem erről beszélünk! (Br. Berg Miksa: Mert kellemetlen!) Nem kellemetlen, t. képviselő úr, tessék megkérdezni Mackensen vezérkari főnökét, hogy mit mondtam neki. Azt mondtam, hogy mindent megteszek, amit Mackensen tőlem kíván. (Propper Sándor: Meg is tette! Attól koldul! — Fábián Béla: Miért maradt akkor Mackensen Foton?! — Folytonos zaj.) De térjünk vissza a tárgyra. Nem szabad elfelejteni a königgrátzi csatát, mert abban az időben sínylettük mi meg legjobban az osztrák centralizálást és az osztrák germanizálást és az kétségtelen történeti tény, hogy a königgrátzi csata segített nekünk és hogy akkor kezdődött a magyar reneszánsz. (Br. Berg Miksa: Jaj! — Élénk derültség.)
