Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 2 vagyontárgyai vannak, a pótadója csekély vagy semmi sem, ugyanolyan termelési viszonyok között konkurrál vele az a gazda, iparos és kereskedő. Hogyan termeljünk ilyen körülmények között egyformán? T. Ház! Belátom, hogy ezek igen nehéz problémák, elismerem, hogy ezeket megoldani nem olyan könnyű dolog, de éppen azért voltam bátor ezeket a kérdéseket felemlíteni, mert az az érzésem és meggyőződésem, hogy ha a kormány ebben az országban általános megnyugvást akar elérni, akkor gondoskodnia kell arról, hogy itt minden ember azt érezze, hogy vele éppen úgy törődnek és róla éppen úgy akar gondoskodni az államhatalom, mint a versenytársáról s akkor nem lesz itt izgatási alap, nem lesz arra mód és lehetőség, hogy szélsőséges irányzatok legyenek uralkodókká ebben az országban. Mivel bizalommal vagyok a kormány iránt, mivel különösen a kormány szociális programmjából azt látom, hogy a kormány a mai idők szavát megérti, a költségvetést elfogadón, (Helyeslés és taps a jobboldalon és a közepén, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A gyorsírói feljegyzésekből megállapítottam, hogy Károlyi Viktor gróf képviselő ur Kóthíy Anna képviselőtársunkkal szemben durván sértő kifejezést használt, ezért őt utólag rendreutasítom. \ Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Br. Berg Miksa: Éljen az elnök! — Esztergályos János: Lesz még Károlyi Viktorból muszkavezető!) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Toperczer Ákosné! Toperczer Ákosné: T. Képviselőház! Az országgyűlés kalendáriumában feltétlenül a legjelentősebb nap az, amikor a pénzügyminiszter úr a Ház asztalára leteszi az államháztartás költségvetését. Az országgyűlés tagjai az ő szakismeretük, azonkívül kerületük kívánságai és bajai szerint kikeresik azokat a problémákat, amelyek legközelebb feküsznek az ő lelkükhöz és az ó szakszerűségükhöz. De mit mondjak én, aki ma egy olyan témához akarok nyúlni, amelyet egyáltalában nem találok bent a költségvetésben? (Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Ma délelőtt Makra t., képviselőtársam beszélt a háború utáni emberről. Megállapította a háború utáni ember egészen sajátos mentalitását, hogy az az ember egészen más ember, mint a többi ember, annak az embernek más lelki igényei vannak; vannak nagy csalódásai, de vanak nagy akarásai, és ezt a csalódást levezetni, ennek az akarásnak pedig teret engedni a mai társadalom egyjk legszentebb feladata. (Ügy van! a középen.) Én tehát belekapcsolódom az ő gondolatmenetébe és megállapítom, hogy ennek a mai társadalom emberének van egy társa: a mai asszony s ennek a mai asszonynak a problémája olyan nagy és olyan szent, hogy amikor hozzá akarok nyúlni, arra kérem a mélyen t. Képviselőházat, hogy_ gondolatom továbbfűzése folyamán gondoljanak arra, hogy mindenkinek volt édesanyja és ha talán a mai divathóbortok, ha talán a mai elkorcsosodott társadalmi szokások olyan asszonytípust állítanak is olykor a szemünk elé, amely nem a mi régi ideálunk, a mi régi asszonytípusunk, akkor is gondoljunk az édesanyákra, mert a divatok és hóbortok jönnek ós múlnak, de örök normák maradnak és mi az örök normák alapján akarunk foglalkozni azzal a költségvetési tétellel, amely — nincs bent a költségvetésben. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. >8. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 587 T. Képviselőház! Százféle érdek szólalt meg rendkívül értékesen és érdekesen a költségvetés általános vitája folyamán. Én tehát ma a nő érdekeiről fogok beszélni. Beszélek a történelmi magyar nő érdekéről. Amikor ezt a kérdést kezembe veszem, elsősorban szeretném leszögezni, hogy én a nőt mint a férfi társát tekintem, mint olyan társat, akit az ótestamentum megállapítása az Úristen szavai szerint segítőtársul rendelt az első ember mellé. A Mindenható ezzel mellérendeltséget teremtett és úgy vélte, hogy nem jó az embernek egyedül lenni^ nem jó a társadalomnak egyneműnek lenni; a társadalomban kétneműek a problémák s akkor, amikor a férfitársadalom problémái, a nagy alkotó problémák, a nagy építöproblémák szóbakerülnek, engedtessék meg-, hogy én megszólaltassam talán . most egy kicsit a szívnek húrjait és beszéljek a társadalomnak arról a nagyobbik feléről,, -amelyet asz«70iiytársadalomként ma mindenki egy mosolygással intéz el. Elsősorban a statisztika rideg adatait fogom elővenni okfejtéseim kezdetén. A legutóbbi népszámlálási adatok alapján 1930-ban a népesség Magyarországon összesen 8,688.319 volt, ebből férfi 4,250.110, nő 4,438.209, tehát 188.099-eel több a nő. Ebből Budapesten 1930-ban volt 459.624 férfi és 546.560 nő tehát 86.936-tal több nő volU Budapesten 1930-ban, mint férfi. Most a legutóbbi fővárosi statisztikai adatok alapján a legújabb nyilvántartások szerint 1935-benj a főváros területén 486.606 férfi és 573.825 nő, tehát 87.219-cel több nő lakott, mint férfi. Ugyebár ez egészen csodálatos jelenség, hogy al nagyjából 200.000-rel több nő ilyen aránytalanul oszlik meg a főváros és a vidék között. Ennek azonban egy nagyon természetes magyarázata van

1 ugyancsak a statisztikai adatok alapján, amelyek szerint Budapesten 1930-ban — erről újabb adatok nincsenek — 61.632 háztartási női alkalmazott van, 1 tehát a fővárosra eső aránytalan többletnek ez a magyarázata. Hogy statisztikai adataimat folytassam, kereső nő Budapesten 1925-ben 184-242 volt és 10 évvel később, 1935-ben 234.121, tehát 10 év alatt 50.000-rel több. Ma tehát a statisztikai adatok szerint a háztartási alkalmazottakon kívül Budapest területén 172.489 kenyérkereső nő van. Ha már most összehasonlítjuk az 1935-ös fővárosi statisztikai adatokat, a számok így alakulnak: Budapesten kereső férfi van 376144, eltartott férfi 110.121, kereső nő 234.121, eltartott nő 339.704. Ezekből a statisztikai adatokból máris nyilvánvaló előttünk a probléma. Ezzel szemben az utóbbi időkben, különösen a háború utáni időkben nagy arányokban folyik a nők leépítése; ha nem is de facto, de úgy a köztudatban él az, hogy az asszonyok menjenek haza. ne dolgozzanak, adják át helyüket a férfiaknak. Hogy pedig az asszonyok dolgoznak és elfoglalták azokat a pozíciókat, amelyeket talán a férfiak igényelnek, abban én kételkedem, mert azok a helyek, amelyeket asszonyok töltenek be, olyan szerények, hogy azokból férfi például családot alapítani nem tudna. Azonban, hogy folytassam okfejtéseimet, az a mentalitás lett uralkodóvá, hogy az aszszonyokat le kell szorítani minden vonalon és különösen a meglévő pozíciókat átadni a férfiaknak. így már az egyetemeken megindult egy nagy szelekció, amennyiben jól tudjuk, hogy a nők közül csak a jelesen minősített nö83