Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 208 lítani. Azóta — mint mindnyájan tudjuk — a, válságból örvendetesen megyünk kifelé, az árak emelkedése, — amit a városi lakosság drágulásnak nevez, a falusi lakosság és a termelők pedig örömmel üdvözölnek — nemcsaK Magyarországon, hanem az egész világon ugrásszerűen történik. A fontos nyersanyagoknál és közszükségleti cikkeknél 40—50—60%-os az áremelkedés, de a köztisztviselői fizetést csökkentő rendelkezések érvényben tartása következtében a tisztviselők és nyugdíjasok még mindig ugyanazt .a fizetést kapják, amelyet a válság legmélyebb pontján állapítottak meg e kategóriák részére. Tudom, hogy az ilyen kérdések megoldása nagyon nehéz, mert igen nagy összegeket igényel a pénzügyminiszter úr részéről, tudom, hogy amikor az összes közalkalmazottak illetményei,, — beleértve az üzemek alkalmazottait és a nyugdíjasokat — kereken 600 millió pengőt tesznek ki, egy 10%-os emelés egymagában véve 60 millió pengős új megterhelést jelent az államkincstár részére, de mégis a kormány figyelmébe kell ajánlanom ezt a rendkívül nagy horderejű kérdést azért, mert nekünk ezt a társadalmi osztályt, a nemzetnek ezt az értékes rétegét nem lehet és nem szabad elkeserítenünk. Ez a mi egész államunk gépezete, s ha ennél zökkenők,, vagy fennakadások állnának be, ezt mindnyájan soKkal súlyosabban fizetnénk meg, mint a fizetésjavítás. Amikor a pénzügyminiszter úr expozéjából örömmel hallottuk, hogy beruházásokra immár kereken 90 millió pengőt tud a kormány fordítani, — aminek mindnyájan örülünk, mert hiszen ez azt jelenti, 'hogy a gazdasági vérkeringésbe belekerülve, ez az összeg újból csak javakat fog termelni — akkor fel kell hívnom az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra a körülményre is, hogy a köztisztviselői kar tudvalevőleg nagyon kis hányadban kapitalizál, mert nagyon kevés olyan közalkalmazottat ismerek, aki fizetéséből magának vagyonkát tudott megtakarítani. A közalkalmazottak fizetése olyan csekély, hogy csak a megélhetésre elegendő és azt a többi©-, tet, amelyet egy fizetésjavítás során a közalkalmazottaknak nyújtunk, azok újból csak arra használják fel, hogy elvásárolják, akkor — mint azt méltóztatnak jól tudni — a pénzforgás örök vérkeringése folytán, ez az összeg rövid idő múlva megint csak visszakerül az államháztartásba. Az államnak tehát a másik oldalon sokkal nagyobb haszna van és ez legalább olyan gyümölcsöző beruházás, mint amilyen a tényleg effektív beruházásra fordított 90 milliós összeg. Ha a köztisztviselőkről beszélek, meg kell említenem még egy detailkérdést is, amely szintén azért érdemes arra, hogy megemlítsem, mert egy igen értékes kategóriájában a tisztviselőknek -elkeseredést szült. A közalkalmazottak, mint méltóztatik igen jól tudni, a Pénzintézeti Központ útján részesülhetnek bizonyos kölcsönökben. A közvélemény sürgetésére a kormány legutóbb, igen helyesen, kiterjesztette azokat a kategóriákat, amelyek a köztisztviselői kölcsönakcióba bevonhatók, a községi, vármegyei és egyéb felekezeti alkalmazottakra is, egyedül egy kategória maradt ki és ez a megyei városoknak és a törvényhatósági városoknak a tisztviselői kara. Nehéz megmagyarázni ezt a városi tisztviselőnek, hogy az, aki a vármegyét, vagy a községet szolgálja és ugyanannyi — éppen olyan kevés '. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 585 — fizetést kap mint a másik kollegája, hogy annak, ha a lánya férjhez megy, vagy betegség, ivagy haláleset van a családban, megvan a lehetősége és módja arra, hogy kölcsönt kapjon, ő azonban kizárólag azért, mert városi alkalmazott, sehová sem fordulhat kölcsönért. Méltóztatik igen jól tudni, hogy a mai hitelviszonyok milyen rosszak, egy ilyen tőkeszegény országban, mint Magyarország, manapság úgyszólván teljesen kizárt dolog, hogy egy tisztviselő kölcsönhöz juthasson, legfeljebb uzsorásoktól kaphat kölcsönt, amitől pedig éppen megkívánom óvni ezt a társadalmi osztályt. Szükségesnek és fontosnak tartom tehát, hogy amikor a kormány tudott találni fedezetet arra, hogy újabb kategóriákat is bevonjon a köztisztviselői kölcsönakcióba, a megyei városok tisztviselőinek kölcsönszükségietét is ellássa. Számításom szerint ehhez legfeljebb 2 millió pengőre volna szükség, erre is csak kölcsönképpen, mert hiszen a kölcsön után kamatot fizetnek a tisztviselők. Nagy megnyugvást jelentene, ha ezt a kérdést a kormány sürgősen rendezné. Amikor a közalkalmazottak szociális kérdéseiről beszélek, feltétlenül beszélnem kell a magánakalmazottak szociáis kérdéseiről is. A magánalkamazottak fizetését közvetlenül nincs módjában a kormánynak befolyásolni. A minimumot azonban megállapíthatja. Bornemisza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kijelentései szerint igen komolyan foglalkozik máris a minsztérium ezekkel a szociális kérdébekkel és a magánalkalmazottak jogviszonyait, nemkülönben munkaidejét szabályozó rendelkezések remélhetőleg rövidesen napvilágra is fognak jönni, amit, mint igen fontos szociális intézkedést a magam részéről igen nagy örömmel üdvözlök. Ha azonban nem is tudja a kormány a magánalkalmazottak fizetését közvetlenül emelni, akkor módot kell találnia arra nézve, hogy (Kertész Miklós: Az adójukat kell leszállítani!!) helyzetükön segítsen ugyanazon az alapon, amely alapon kérem azt, hogy a köztisztviselőknek a válság kitörésekor 1931-ben leszállított fizetését a régi fizetésekre állítsuk vissza. Amikor ugyanis a gazdasági viszonyok annyira leromlottak, és az államnak újabb bevételi forrásokra volt szüksége, és arról volt szó, hogy honnan tud pénzt szerezni, akkor az állam egy társadalmi osztályt sem hagyott ki és mindenkire gondolt. így jöttek létre azok a rendeletek és törvények, amelyek a magántisztviselőket is külön adóval és rendkívüli adópótlékkal sújtották. Ugyancsak kifejezetten ideiglenes jellegűek voltak ezek a rendelkezések, amikor azokat elfogadtuk. A viszonyok javulásával ezekre a rendkívüli adókra ma már nincs szüksége az államnak, méltányos és indokolt volna tehát ezeket a külön adókat megszüntetni. Ugyancsak feltétlenül méltányosnak tartom az inségjárulékoknak és a felemelt rokkantellátási adóterheknek csökkentését is, hiszen ezeket is akkor emeltük fel a kétszeresére, amikor azt a gazdasági válság tette szükségessé. Igen t. Képviselőház! Nemcsak egyszer, hanem már legalább százszor hallottuk, — hiszen ez köztudomású tény — hogy mindennemű általános fizetésjavítás és fizetésrendezés az egész ország gazdasági életére milyen élénkítő hatást gyakorol. Különösen a városi kereskedő- és iparostársadalom várja ezt,

t mert a kistisztviselők fizetése a legutóbbi években éppen csak arra volt elég, hogy táplálkozz-anak. Az elmúlt évek alatt lerongyolódtak és