Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának tOh. kezébe, hogy bármely percben akármelyik községnek, akármelyik városnak budgetjogát felfüggesztheti, és a város vagy a község gaz­dálkodását pénzügyi ellenőrzés alá helyezheti. Már pedig, ha annak a képviselőtestületnek vagy törvényhatósági bizottságnak tagjai a maguk városának vagy falujának pénzügyi szükségleteiről nem beszélhetnek, akkor nincs autonómiai, a nép.nevelés megszűnt, a nemzeti Öntudat nem buzoghat, s ott apatikus emberek ükiek, akik azt mondják, nem érdemes foglal­kozni a közügyekkel, mert hiszen a közügyeket centrálisán a kormány végzi el. T. Ház! A nemzeti öntudatnak és a nem­zeti öncélúságnak fontos része az is, hogy ön­tudatos köztisztviselői karunk legyen. Sokszor felhozták itt már képviselőtársaim a 1934. évi I. tc.-t, amely derékban tör minden önállósá­got, minden gerincet, s amely az előrehaladást a gerinctelenséghez köti. Példák vannak rá, hogy embereket nem is hivatali teendőik nem megfelelő ellátása miatt, hanem azért, mert nem a kormányhatalom mellett politizáltak, egyszerűen hivatalukból kitettek. (Zaj és ellen­mondások a jobboldalon. — Antal István: Erre nincs példa képviselő úr! — Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem akarok ezzel a kérdéssel tovább foglalkozni, mert nagyon rö­vid az időm. (Folytonos zaj. — Halljuk! Hall­juk! balfelől.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urai! Horváth Zoltán: Öntudatos, önérzetes tisztviselőkre van szükség. És mégis mit lá­tunk? Azt látjuk, hogy a közigazgatásban be­hozták a totalitásra törekvő szellemet, a titkos minősítést. Az a szegény tisztviselő, aki dol­gozik, végzi az íróasztal mellett a maga dol­gát, nem is tudja, hogy a főnök úr a közben, — jóakarattal, vagy rosszakarattal — abba a hét rubrikába, amelyet ki kell töltenie, bejegyzi észbeli felfogását, ítélőképességét, szorgalmát, szóbeli előadását, magaviseletét és végül a 7. rovatban a megjegyzéseket és az észrevétele­ket. Hogy ezek a megjegyzések és észrevételek valószínűleg azokat a szempontokat tartalmaz­zák, amely szempontok a kormánynak kedve­sek, vagy pedig nem kedvesek, az kétségtelen. {Zaj és ellenmondások jobbfelől.) És egyszer csak azon veszi észre magát tisztviselő, aki esküjéhez képest híven teljestíi a maga kötelességét, hogy másik társa, aki sokkal ki­sebbképességű, kisebbszorgalmú, nagyszerűen halad előre, ő pedig lemarad. A nemzeti ön­célúságot olyan köztisztviselőkkel, akiket tit­kosan minősítenek .egyáltalán nem lehet szol­gálni. A köztisztviselőnek joga van politikai meggyőződést vallani, de politikai felfogását hivatali működésével összekeverni nem sza­bad. Hogyan lehet azt elképzelni, hogy egy ki­sebb tisztviselő, amikor a főispánja, a legna­gyobb tisztviselő... (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Zoltán: ...kormánypárti jelvénnyel a gomblyukában fogadja a referálását, (Fel­kiáltások jobbfelől: Miért ne hordjon jel­vényt?! — Gr. Apponyi György: Seinmrt sem hordjon! — Br. Berg Miksa: Ne politizáljon a hivatalban! — Rassay Károly: Ellenzéki adó­fizető polgár filléreiből is kapj fizetését! — Ügy van! Úgy van! a balodálon) hogy az a kistisztviselő merjen más politikai meggyő­ződést vallani, mint amit a legfőbb tisztviselő ezzel a jelvényével mutat, amikor ott van az 3934:1. te, s ott volt az 1929 : XXX. te. is, amelyek alapján akkor helyezik guillotine alá, amikor akarják. Hol van az ilyen tisztviselői ?. ülése 1937. május o-én, szerdán. 553 karban a nemzeti öncélúság szolgálatai Az első tennivaló volna tehát az 1934: JL tc.-et ha­ladéktalanul való hatályon kívül helyezése. A régebbi fegyelmi eljárás untig elég. És kér : dem, hogyan szolgálja öntudatosan a nemzeti öncélúságot ez a tisztviselő, amikor fizetését azon a címen, hogy az országnak minden fil­lérre szüksége van, egymásután négyszer is csökkentették? Statisztikailag kimutattam, hogy a legfontosabb elsőrendű cikkek, a ruha, az élelem, 20—30%-kai drágultak és most még­sem jön a kormány és nem mondja, hogy tisztviselők, amit tőletek elvettem, — ha nem is egyszerre mind a négy elvett részletet — de részletekben visszaadom. Az ilyen nyomorult pá­riáktól nem lehet mást kívánni... (Zaj és fel­kiáltások a jobboldalon: Miért páriákf) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék az ilyen kifejezések használatától tartóz­kodni. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Horváth Zoltán: Bocsánatot kérek, t. Ház! Nem a tisztviselőket akartam így megnevezni, hiszen a legnagyobb elismerésem azoké a sze­gény embereké, hanem a fizetésükre mondtam, hogy pária-fizetés, mert abból a fizetésből nem tudnak megélni. (Fábián Béla: így van! — Dulin Jenő: Nincs pária annak a kínló­dásnak! — Derültség. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Horváth Zoltán: Nem ér az semmit sem, hogy önök itt a képviselőházban szerelmet val­lanak a tisztviselőknek, a fizetésüket pedig csökkentik. Ne valljanak szerelmet a tisztvise­lőknek, hanem adjanak nekik megfelelő meg­élhetést. (Helyeslés <a baloldalon.) Erre is vixtna lehetőség pénzügyminiszter úr, különösen akkor, ha igaz az, amit egy új­ságban olvastam és valószínűleg igaz, mert különben talán nem mernék közzétenni... (Derültség jobbfelől.) Ez nem nevetni való. Eszerint az állam segítsége, az állam pénze egyes vállalatoknál, egyes államilag szubven­cionált intézeteknél 114*8 millió pengőt tesz ki. Ezt az összeget azzal a céllal juttatta a kor­mány ezeknek a vállalatoknak és intézeteknek, hogy azokat a krízisen átsegítse. El kellene tehát következnie annak az időnek, amikor az állam ezeket az összegeket visszavonja. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Hiszen ezeket nem r lehet stabilizálni a költségvetésiben. Ha egy vállalat nem képes arra, flaogy megéljen, akkor az ál­lam nem adhatja oda az adófizetők filléreit csak azért, hogy egy halott, egy hulla vállala­tot tovább vonszoljanak a kögazdasági életben. T. Ház! Azt mondja ez az újság, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetnél az ^ ál­lam 18*2 millió pengőig vállalt kezességet. (Előveszi az újságot. — Rassay Károly: or­szág-Világ« a címe! Kormánypárti újság!) Kormánypárti újság, csak nem akartam meg­nevezni. (Derültség a jobboldalon és a közé­pen- — Gr. Festetics Domonkos: Mióta kor­mánypárti? — Fábián Béla: Olyan sok lapjuk van, hogy már nem is tudják a címeiket!) Azonkívül ugyancsak az Okh.-nál 15*8 millió pengő üzletrészig van érdekelve az állam. Már ez a két összeg is körülbelül 33 millió. (Antal István: Ezt egy kisgazdaképviselőnek lenne szabad a legkevésibibé ^kifogásolnia! — Felkiál­tások balfelől: Miért?) Nem tudom miért és azt hiszem, éppen képviselőtársaimnak nem illett volna közbeszólni, vagy találva érzi ma­gát a 16 ezer pengős fizetésével? (Antal Ist­ván: Semmi közöm az Okh.-hoz — Gr. Appo­nyi György: De a 16 ezer pengőhöz igen! --

Next

/
Oldalképek
Tartalom