Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 208, ülése 1937. május 5-én, szerdán. 5é9 úgy, mint a fogyasztásra, mint a forgalomra, mint az elosztásra. Ha a gazdasági életnek ezt a négy funkcióját és fázisát tekintetbe veszem, igen lényeges feladatok hárulnak az államra: a termelés terén nem csupán a kvalitatív, hanem a kvantitatív termelés kérdésének megoldása is, fejlesztése is. Szándékosan hangsúlyozom a termelés kvantitatív fejlesztését is, mert ebben az elesettségünkben külpolitikai szempontokat is tekintetbe véve és nemzetközi lehetőségeket tekintetbe véve, a mi igazi értékünk mint szövetségesnek és barátnak csak akkor domborodik ki kellőképpen, ha ki tudjuk elégíteni a mi szövetségeseinknek szükségleteit olyan mértékben, amilyen mértékben azt ennek az országnak gazdasági erejétől el is lehet várni. A termelés fokozásához és a temelés kvalitatív fejlesztéséhez azt hiszem,, külkereskedelmi szempontból különösebb magyarázatot fűzni nem kell. Ami a fogyasztás kérdését illeti, kétségtelen, hogy a fogyasztás fokozása (is fontos, mert a fogyasztás fokozódása 'tulajdonképpen azt jelenti, hogy javul a pozíciónk a külkereskedelmi tárgyalásokon. Érdekes volna a statisztikai hivatalnak egyszer megállapítania, hogy Magyarországon hány ember fogyaszt naponként kétszer húst, vagy naponta négyszer tejet. A cukorfogyasztás tekintetében megvannak a statisztikai adataink, de a statisztika megmutatná azt, hogy milyen mértékben lehetne még a belső fogyasztást emelni és mit jelentene a fogyasztás emelése, eltekintve a szociális szempontoktól. Jelent nagy csökkenést agrárexportfölöslegeinkben, jelent sokkal könnyebb pozíciót külkereskedelmi tárgyalásaink rendjén, amelyről a költségvetési vitában is sok szónok szólt. Egyik-másik költségvetési beszédben azt a beállítást hallottam és olvastam, hogy azért vagyunk kénytelenek kész ipari cikkeket beengedni, mert különben nem tudnánk agrárfölöslegeinket elhelyezni. Tegyük fel, hogy ez a beállítás igaz; ha a belső fogyasztást megfelelő módon emelni tudjuk, akkor ez az aggodalom kétségtelenül el fog esni. De gondolnunk kell az elosztásra és az elosztás keretén belül a hitelkérdés, a tőkepiac és általában a pénzügyi gazdálkodás, de még a budgetpolitika terén is lényeges változásokon kell keresztülmennie egész gazdasági életünknek. A forgalom kérdése, a közutak, a közlekedési eszközök javítása, ezzel kapcsolatban a termelőhelyeknek a piachoz való közeihozása olyan eminens érdek, amelyért szintén minden áldozatot meg kell hoznia az egész magvar közönségnek és a magyar államháztartásnak egyaránt. Azt mondják, hogy ez gyönyörű szép dolog, de mindehhez pénz kell. En kérdezem a t. Házat, hogy_ a pénz még mindig olyan borzasztóan uralja-e a közgazdasági elméket, hogy a pénz még mindig ura-e a gazdasági életnek, nem pedig szolgája? Még mindig nem tudtuk a pénz szerepét arra a helyre visszaszorítani, ahová való? Méltóztassék tekintetbe venni, hogy akkor, amikor a hábcrú kitört, azt mondták, hogy a háborúnak három hónap alatt vége lesz, mert hiszen nincsen pénz, hivatkozva arra a régi mondásra, amelyet Montecuccoli mondott, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz. pénz és pénz. Es mit láttunk? Három hónap múlva a háború vígan folyt tovább, négy évig tartott és pénzre nem volt szükség, mert mit csináltak az egyes államok? Pénzt helyettesítő eszközöket teremtettek, kibocsátották a hadikölcsönöket, a hadikölcsönnel bevonták a rendelkezésre álló tőkéket, azt a tőkét munkabér és teljesítmény ellenértéke fejében visszaadták megint a köznek, ami időközben a munka révén szaporodott keresmény alakjában. Erre új íhadikölcsön bocsáttatott 'ki, miajd az egész pénziöiszszeget megint visszaszívta az államkassza, azután ugyanez a körforgási folyamat következett. Erre azt mondhatnák, hogy ez az infláció. Ez még nem infláció. Igaz, hogy. bizonyosfokú infláció jelentkezett ebben, jelentkezett pedig az által, hogy éppen a háborús szállítások e körforgás következtében megdrágultak, hogy sok kiadás nem készpénzzel történt, hanem adós ságszámlára történt. Ha a háborút megnyertük volna, akkor az az infláció, amelyet tulajdonképpen csak a háború után éreztünk és láttunk igazán, csak egy egészen minimális inflációeskában jelentkezett volna, amint ezt a győző államokban is láttuk, például Franciaországban és Angliában, ahol a nívó harmadára csökkent a pénz értéke. Az az infláció, amely bekövetkezett, egészen más okokra vezethető vissza. Visszavezethető a görcsös ragaszkodásra a korona fogalmához, visszavezethető arra a lelkiismeretlen spekulációra, amellyel a stabil korona ellenéiben variábilis külföldi valutákat szereztek, visszavezethető arra a lelkiismeretlen assignata-gazdálkodásra, amely Európaszerte a legyőzött államokban folyt, ahol például Németországban milliókban és trilliókban számoltak, míg nem jött Schacht, — és ez neki elévülhetetlen érdeme — aki gátat vetett ennek a rettenetes anomáliának s akkor kiderült, hogy a nemzeti vagyon lényegében ugyanannyi volt, mint az infláció előtt. Ez az infláció valósággal rögeszméjévé vált ma &

r gazdasági tudomány művelőinek, főleg a pénztudósoknak és azt hiszik, hogy abban a pillanatban, amikor több fizetési eszköz áll rendelkezsére, mint amennyi az ércfedezetnek megfelel, rögtön inflációval állunk szemben, holott, mint bátor voltam rámutatni, egészen más okokra vezethető vissza az infláció s az infláció fogalmi meghatározása nem a fedezeti elméletben tükröződik vissza. Hiszen láttuk, hogy az aranyfedezet ma tulajdonképpen nem is játszik döntő szerepet a pénzgazdálkodás terén, mert ha ez igaz volna, akkor például egy 1931-es statisztikát figyelembe véve, ahol Németországnak 40%, Angliának 37%, Olaszországnak 30% és Spanyolországnak 9&% volt az aranyfedezete, a spanyol pesetának sokkal ijolbbn;ak kellett volna lennie, mint az angol fontnak, az argentínai pesónak pedig sokkal rosszabbnak, mint a spanyol pesetának, pedig azt láttuk, hogy az angol font egészen addig, amíg az aranystandardról le nem tértek, fenn tudta tartani a világpiacon a szupremaciáját, annak ellenére, hogy Itália mellett állt az aranyfedezet elhagyásában. Mindezt miért mondottam én el? Azért mondottam el, hogy rámutassak arra, hogy ennek a tervszerű gazdasági irányításnak megalapozásához egy nagy, koncepciózus haditervre van szükség és ezt a haditervet alá kell támasztani azokkal a fizetési eszközökkel, amely fizetési eszközöket az államnak rendelkezésre kell tudni bocsátania e célok szolgálatára. Mert az, hogy ehhez pénz kell, az előb1 biekből kitűnőleg nem áll meg. Errenézve nem 78»