Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-207
532 Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1937 május U-én, kedden. „A képviselőház utasítja a kormányt, terjesszen be törvényjavaslatot az adóreformról a következő .szempontok figyelembevételével: 1. az adózás progresszív megosztása — a kereseti viszonyoki és jövedelmek figyelembevételével ; 2. a nagy vagyonok ési jövedelmek fokozott megadóztatása; 3. az adómentes létminimum felemelése és teljes adómentességének biztosítása; 4. az alkalmazotti kereseti és jövedelmi adópótlékok megszüntetése; 5. a községi pótadók felső határának megállapítása; 6. egyszerű adóadmlnisztráeió; 7. a sokféle adónem megszüntetése és egyesítése; 8. a kisipar és kiskereskedelem adóhátralékának törlése vagyoni romlás esetén; 9. az adófelszólamlási bizottságok intézményének megreformálása." Ma MZ cl helyzet, mélyet t. Képviselőház, hogy az adózó alany sohasem tudja, hogy mennyivel tartozik az államnak, annyiféle az adó. Amint már a közelmúltban egyik felszólalásomban bátor voltam megemlíteni, dr. Buday egyetemi tanár úr megállapítása szerint a magyar nép, a falu és a város 134 féle címen kell, hogy adózzon az államnak. Ismétlem tehát, az adózó sohasem tudja, hogy mennyivel tartozik, csak bosszankodik mindig, amikor jön az újabb adóintés, jön az újabb végrehajtás. Ilyenkor szédül az adózó és bosszankodik és méltóztassék megengedni, hogy őszintén megmondjam, hogy bizony a pénzügyminiszter úrnak nagyon sokszor van oka a csuklásra. Igen, t. Ház! Ezek olyan panaszok, amelyeknek orvoslását mi itt már 15 esztendő óta állandóban sürgetünk anélkül, hogy a túlsó oldalon meghallgatásra találtunk volna* Az igen t. pénzügyminiszter úr legutóbbi expozéja al; kalmával a túlsó oldal élénk és zajos tapsai közt jelentette be, hogy azoknak adóját és terheit, akik földet kaptak, vagy házhelyhez jutottak 1920-ban, 120 millió pengő értékben elengedi. (Jenes András: Nagy dolog! Nagyon jó intézkedés!) Természetesen, mélyen t. képviselőtársam, a felületes szemlélő azt mondotta erre: ez azután igen, itt van végre egy pénzügyminiszter, aki nem szőrösszívű, akinek van szíve és íme, 120 millió pengőt enged el csak egy egyszerű tollvonással. (Jenes András: Ugy is van!) Sokan így gondolkodtak, mi azonban, akik itt vagyunk ezen az oldalon, akik állandóan kértük és követeltük, hogy tessék ezt a kérdést, a földhöz és házhelyhez jutottak kérdését rendezni, ne méltóztassék szívtelennek, kegyetlennek lenni és azokat a szerencsétlen embereket, akik nyomorogva tartják meg kis viskójukat, de nem tudnak törleszteni, nem tudnak fizetni, ne méltóztassék kitelepíteni és kilakoltatni abból a kis házból, mert hiszen a legtöbbjük érdemeket szerzett arra, hogy egy kis házikót a magáénak valljon, — mondom, ml nem így látjuk ezt a rendezést. Mindig jöttek a miniszter urak, a jelenlegi igen t. pénzügyminiszter úr és elődjei, Bud János, (Malasits Géza: Bud Dárius!) Wekerle Sándor és a többi pénzügyminiszter urak szinte sírva jelentették be itt mindig, hogy milyen óriási összeggel tartoznak azok, akik 1920-ban földhöz és házhelyekhez jutottak és (kénytelenek szigorúan eljárni velük szemben. Summa summárum, a lényeg az egész kérdésben az, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr nagylelkűen iparkodott feltűnni, pedig semmi egyéb nem történt, mint az, hogy virágos szavakkal jelentette be: 120 millió pengő nem hajtható be, ezt tehát törölni kell; ha pedig törölni kell, akkor miért ne keltse egy nagylelkű és jószívű pénzügyminiszternek a látszatát. Ismétlem tehát, hogy behajthatatlan 120 millió pengőtől volt kénytelen a pénzügyminiszter úr eltekinteni. De nemcsak ezeknél a földhözragadt falusi embereknél van és volt ilyen nagy hátralék, méltóztassék csak egy pillanatig figyelni Malasits képviselőtársam. (Derültség.) Méltóztassanak egy pillanatig figyelemmel kisérni; az állami adóhátralékok az 1930. évtől az 1934. évig 80 millió pengőről 128 millió pengőre mentek fel, ez a 128 millió pengő viszont két évvel ezelőtt 1934-től 1935. év végéig már 222 millió pengőre emelkedett. Óriási mértékben emelkedő adóhátralékról van tehát szó. Ez az a tükör, amelyet be kell mutatni a t. Háznak; be kell mutatni, mert mi ezekről a padokról állandóan panaszoltuk azt az óriási és irtózatos adóterhet, amely alatt Magyarország dolgozó népe nyög és azt mondottuk, hogy lehetetlenség, képtelenség az adóterhek csökkentése nélkül ezeket az óriási összegeket behajtani. Nos tehát, itt van ez a 222 millió pengő adóhátralék. Anélkül, hogy a táltos szerepét akarnám betölteni és a béljóslásokba bocsátkoznám, megállapítom, ha az igen t. pénzügyi kormányzat sürgősen nem gondoskodik arról, hogy a lakosság fogyasztóképessége fokozódjék, ha nem gondoskodik a különböző adóproblémák szociális szellemben való megoldásáról, akkor ez a mai 222 millió pengő egy éven belül lényegesen magasabb összegre fog felmenni. Igaz, e pillanatban talán azt gondolja magában az igen t. pénzügyminiszter úr: Na és? Mi történik akkor? (Élénk derültség.) Legfeljebb majd kellő formák között be fogja jelenteni az igen t. pénzügyminiszter úr e nagymértékű adóhátraléknak a törlését. Akkor ismét tanúi leszünk egy egetverő nemzeti egysegpárti tapsnak és éljenzésnek s akkor megint az x ?t n Vr P * nzus:yminiszt ' er úr lesz a legkedvesebb Herzpinkerli ebben az országban. (Elénk, derültség.) . A hátralékok nagyrészét a magas kamatok is előidézik. Igaz, lojálisain elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr ia közelmúlt időben bizonyos^ csökkentést jelentett be a Házban, de ne méltóztassanak kérem zokon venni tőlem, (FaJ?T? Tihamér Pénzügyminiszter: Semmit! Tessék!), ha én ezt a nagylelkűséget is ennek az abnormálisan nagy adóhátraléknak; tudom he es ez szintén olyan tétel, amelynél nagyrészt egeszén bizonyosan nem lesz . . . (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Az adóihátralék rendkívül kicsiny! A kintlevőség minden magánvállalatnál átlagban nagyobb! Ezt mondtam és megírtam! Meg kellett volna hallgatni és el kellett volna olvasni!) Mélyen t. pénzügyminiszter úr, én itt voltam, amikor ön az ön (nagyszerűen optimista (vitéz Várady László: De nem fiigyeit!) expozéját elmondta. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Abban nem volt erről szó!) Az a baj, hogy nem volt. (Derültség. — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: A pénzügyig bizottságban mondtam el és a lapokban is megjelent!) Ein tehát a pénzügyminiszter úr segítségére kívánok lenni, 'amikor a következő határozati javaslatot nyújtom be az óriási adóhátralék csökkentése dolgában. (Fabinyi Tihamér pénz-
