Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

Az országgyűlés képviselőházának 194. vetni, mert egy második ilyen tolamázstól csak akikor lehet a belügyminisztériumot megmenteni, ha a városi osztályt fővárotsi tisztviselőkkel egészítik ki. Másik kérésem pedig az, hogy mivel láttuk, hogy az egész fővárosi törvény egy bűnben fogantatott és helytelen lélektani momentumokból kiinduló premisszákon alapuló törvény, méltóztassék az egész törvényt úgy, amint van, teljesen törülni a törvénytárból, mert addig, amíg ez érvényben van, rendkívül sok kérdés egészséges megoldása van meggátolva. Azt hiszem, a főváros iránti megbecsülés, a főváros szeretete egyenesen megkívánja, hogy a minden oldalról hangoztatott ezen kívánságnak, amelyben nemcsak mi, .a keresztény párt vagyunk benn, hanem amelyben benne van az ellenzék is és a kormány fővárosi pártja is és amelyet hiszem, hogy a főpolgármester úr maga fog a kormány elé terjeszteni, méltóztassék helyt adni és ezt az egész hibás, teljesen elhibázott törvényt méltóztassék a törvénytárból törölni. Mindezek alapján a jelentést nem vehetem tudomásul. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Éber Antal képviselő úr! Éber Antal: T. Képviselőház! A jelentésnek arra a részére* amelyet előttem szólott t. képviselőtársam kifogásolt, nem óhajtok rátérni. Nem akarom ezt a számozkodást folytatni, hogy a szanálás milyen eredményekkel járt, hogy ki mennyiben szerzett érdemeket, vagy követett el bűnöket iei körül. En a jelentés mellett iratkoztam fel és elfogadom azt azért, mert a befejező mondata ennek a jelentésnek nézetem szerint a főváros lakosságának valóságos érdekeit igen helyesen és bölcsen juttatja kifejezésre. A jelentés ezt mondja (olvassa): »A főváros kormányzatának lesz a feladata a továbbiak tekintetében céltudatos pénzügyi politikával és megfelelő takarékossági rendszabályokkal a főváros pénzügyi egyensúlyát szilárd alapokra fektetni.« (Petrovácz Gyula: Ez helyes!) Ezt aláírom és sajnálatomra azt kell megállapítanom, hogy az utóbbi években az önkormányzat ebben a tekintetben korántsem elégítette ki azokat a várakozásokat, amelyeket nemcsak a belügyminiszter úr juttatott kifejezésre ebben a jelentésében, hanem amelyeket a főváros la•kossága is táplált az önkormányzattal szemben. Halottük az előttem szólott képviselő úrtól, ogy az Önkormányzat maga is rendbe tudta volna hozni és rendibe tudja hozni a főváros háztartását. Ezzel szemben tény az, hogy a főváros háztartása most is 6 millió pengő deficittel zárult és pedig 6 millió deifeittel zárult úgy, hogy ezt a számot ki kell egészíteni azzal, hogy a legutóbbi hat évben a főváros önkormányzatának elhatározásából kifolyólag a főváros súlyos eladósodása állott be. A főváros 1930 óta — holott 1930-at három évvel megelőzőleg vett fel 20 millió dollár kölesönt — hat év alatt a következő adósságokat csinálta: 1930-ban 6*8 millió dollárt ós 200.000 fontot, 1935-ban 21 millió pengőt és 1936-ban 9 millió pengőt úgy, hogy ezeknek az újabb adósságoknak a kamatterhe — annak ellenére, hogy ia dollár és font devalvációja nagyban segített a főváros háztartásán — nem kevesebb, mint 3 millió pengő újabb állandó terhet ró a fővárosra. Ezenkívül azonban figyelembe kell venni azt, hogy míg 1929-ben a főváros még annyi pénzkészlet felett .rendelkezett, hogy annak aktív kamatai címén 1,500.000 pengő volt a bevétele, addig ez ülése 1937 március U-én, csütörtökön. 45 most 300.000 pengőre csökkent le, vagyis ez maga 1,200.000 pengő kiesést jelent. Ezzel szemben 1929-ben még semmiféle forgótőke-hitelre a főváros nem szorult, most viszont állandóan forgótőke-hitellel dolgozik, úgyhogy ennek kamatszüksóglete 1935-ben 1 millió pengőt tett ki. (Petrovácz Gyula: Közmunkákat csinált!) Vagyis amit hat év alatt adósságokban a főváros csinált, annak iá pénzügyi effektusa megfelel évenként 3 millió és 2,200.000, vagyis

1 öszszesen 5,200.000 pengőnek,, tőkében pedig 100 millió pengő körül mozog a legutóbbi 6 évben felvett adósság. E mellett pedig, ismétlem, 6 millió pengő a deficiit. Es itt mentesítenem kell előre a főváros vezetőségét attól, mintha ők volnának a felelősek ós ők volnának iá hibásak vagy bűnösek ezért. A főváros polgármestere, aki igen kiváló férfiú — és a főváros esaik megnyugvással nézheti, hogy ilyen nehéz időkben olyan leimber áll a főváros élén, mint Szendy Károly — és a főváros vezetősége tisztán látja ezt a helyzetet. A polgármester az egyik újság karácsonyi 'számában 1936 december 23-án a következőket írta (olvassa): Mindenek előtt teljes egyensúlyba szeretném hozni a költségvetést. El akarom tüntetni a 6 millió hiányt. Gsaik egy kiegyensúlyozott költségvetés mellett jöhetek komoly, átgondolt és rfagyvonalú beruházási programmal^ Ez az igazság és a helyes megállapítás. Ugyanakkor Lamoitte alpolgármester úr egy másik karácsonvi nyilatkozatban azt mondotta (olvassa): »Azok, akik a közmunkák mindenáron való forszíroaását kívánják, abból a hamis tételből indulnak ki, hogy ez kenyeret és munkát ad a lakosságnak. Egyet elfelejtenek hozzáfűizni: hogy ugyanis kenyeret és munkát csak átmenetileg nyújt, viszont a rendelkezésre álló tőkéket hosszú időre elvonja a termelő gazdasági élettől.« A nolgármester és az alpolgármester okosan és 'közgazdaságilag teljesen helyesen látja az eseményeket. Ezzel szemiben nyilatkoznak az autonómia vezetői is. Méltóztassék megengedni, hogy a főpártok vezetőinek nyilatkozatából csak egy-egy mondatot idézzek. Csilléry András képviselőtársam, aki a Keresztény Községi Párt vezetője, igen könnyedén intézi el a kérdést, mondván, hogy (olvassa): »A kimutatott deficit nem aggaszt bennünket.« Zsitvay Tibor képviselőtársunk, az egységes párt városi vezetője, azt mondja, (olvassa): »Ha nem megy másképp, igen is kölcsönből kell beruházni.* T. Képviselőház! Itt igen nagy eltérés mutatkozik a főváros vezetőinek bölcs és okos megállapításai (Müller Antal: Mindig z a kérdés, milyen beruházásról van szó!) ós az autonómia vezető pártjainak állásfoglalása között, ami továbbra is annak a képét mutatja, ami a szanálást, — megengedem, hogy szerencsétlenül — de előidézte, annak t. i., hogy az autonómia vezető pártjai a főváros polgárságával szemben akként vélik immár évek sora óta kötelességüket teljesíteni, hogy állandóan fokozzák a költségvetés kiadási oldalát, viszont a bevételi oldalak fejlesztését túlfeszítik, amennyiben adómérséklésről, adóleszállításról szó sincs és ami hiányzik, azt adósságcsinálással fedezik s a deficittel és adósságokkal nem törődnek. (Petrovácz Gyula: A külföldi adósságokon mégis milliókat kerestünk!) A külföldi adósságokon valóban miiiliókat kerestek. Ha már erről beszélünk, méltóztassék megengedni, annak megállapítását, hogy a külföldi adósságo>