Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-207
528 Az országgyűlés képviselőházának i gonddal, addig 1 nem gondoskodott ugyanilyen mértékben a szegényemiber érdekeli érintő bekötő utakról. (Esztergályos János: így van!) Igen t. Ház! Amiig egyrészt imint mérnökpolitikus és nem mint pártpoliitikius, kénytelen yagyok megállapítani, hogy ez a megállapítás bizonyos vonatkozásokban néha közel jár a demagógiához, legalább is célzataiban, addig másrészt kénytelen vagyok azt is megállapítani, hogy annak a falusi gazdálkodó embernek a szempontjából, akinek az élete végeredményben azokon az utakon bonyolódik le, amelyek őt közvetlenül kötik össze a saját földjeivel és a közelben lévő kultúrközponttal, mégis csak ezek az utak az elsőrendű fontosságúak. (Ügy van! a középen. — Esztergályos János: Megállapítom, hogy a képviselő úr sokat jár autón és keveset szekéren.) Téved igen t. képviselőtársiam és én viszont megálliapítom, hogy önnek a jövedelme (nagyobb, onlint az enyém és töflWbet jár autón mint ión. (Esztergályos János: Fogadjunk, úgy blindre, hogy nem!) Elnök: Csendet kérek! Petainek József: Kérem a képviselő urat, hogy a tárgyilagosság kereteim belül hagyjon beszélni. (Esztergályos János: Akkor ne állítson ilyet!) Elnök: Nem közérdekű ügy, ihogy a képviselő urak egymás jövedelmeit itt tárgyalják. (Helyeslés és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Éljen az elnök. — Esztergályos János: De érdekes volna most már (megállapítani!) Csendet kérek! Petainek József: Igen t. Ház! Ha az utak minőségét vizsgálom, akkor megállapíthatom, hogy ezen a térem világviszonylatlban is első helyen állunk, mert államilag karibantartott közutainknak harmadrésze a legkitűnőbb hurkolattal, tehát aszfalttal, cementtel, kőkockával és keramittal van építve, ugyanúgy, mint az ész akaimerikai Egyesült Államokban, annak ellenére, hogy ott egy útkilométerre 62 autó jut, nálunk pedig nem egészen 7 autó. -Ebiből a szempontból tehát világviszonylatban tényleg az első helyen állunk. Ha viszont a falusi bekötő-utakat nézem, akkor a jövőben való reménykedéssel kell megállapítanom azt, hogy a kormányzat igenis nagyon a szívén viseli ezt a kérdést, mert egyrészt a költségvetésen belül, másrészt az 1934. évi XXI. t.-cikk alapján, azután a transzferkölcsön és szüfcségmnnkák segítségével^ is arra törekszik, hogy ne legyen olyan község vagy nagyobb tanya Magyarországon, amelyet ne kötne össze rendes járható út a közeli központokkal. Igen t. Ház! Ezek természetesen pénzügyi problémák és a pénzügyi szempontoknak a mérnökpolitikus is kénytelen magát tÖbbé-kevésbbé alávetni, mert hiszen, hogy egy amerikai hasonlattal éljek, ha az összes amerikai utakat, — ezek statisztikai adatok, — rendes burkolattal akarnák ellátni, ez százmilliárd dollárba kerülne, vagyis kétszer annyiba, mint amenynyibe az egész amerikai vasúthálózat mindenestől került. Nem elég azonban az utak kiépítése, hanem azok használhatóságát is biztosítani kell. Ezen a téren nem az utak karbantartásáról kívánok beszélni,- hanem egy érdekes tünetre kívánom az igen t. Ház figyelmét felhívni, az úgynevezett szalagfejlődésre. A szalagfejlődés lényege abban áll, hogy valahányszor az állam egy kitűnő utat épít, rögtön megindul a telekspekuláció és parcellázzák az út mindkét oldalán levő 07. ülése 1937 május A-én, kedden. területeket Méltóztassék például megnézni a budapest—ceglédi utat Vecsésig, a balatoni utat egészen Baracska—Pettendig, továbbá az összes Budapestről kiinduló főutakat: mindegyik út mindkét oldalán parcellázva vannak a területek és ennek következménye az, hogy a gyors közlekedésre szánt utak egyszerűen községek főutcáivá alakulnak át, tele játszó gyermekekkel, baromfiakkal, részeg emberekkel, kocsikkal, szekerekkel, ami annál is inkább megnehezíti a közlekedést, mert ezeknek az utaknak a szélessége sincs úgy tervezve, hogy ezek az utak községek főutcáivá változzanak át. Külföldön településmentes helyeken épülnek az autósztrádák, míg Magyarországon rögtön parcellázzák az ilyen utak melletti területeket. Például a szegedi országút mentén sikerült négy ilyen forgalomnehezítő községet elkerülni úgy, hogy a kertek alján haladt el az országút, de rögtön az út megépítése után parcellázták az út mellett levő földeket ós minthogy nem volt olyan törvény, amely ezt lehetetlenné tette volna, amely ezt megakadályozta volna, rögtön ránehezedett az utakra a helyi forgalom. Pedig megfelélő rendszabályok behozatala senkinek sem sértené az erdekét, hiszen ezeket az utakat közpénzekből építik és a telektulajdonosok, a földtulajdonosok már azáltal is jól jártak, hogy terményeiket prima minőségű úton szállíthatják. Én a magam részéről abba is belemennek, hogy az illető telektulajdonosok parcellázhassanak, de mondjuk, egy a főúttal parallel futó saját út mentén, amelyet merőleges összekötő utak kötnének a főúthoz és így a települések helyi forgalma ezen a saját úton bonyolódnék le. Az országrendézéssel összefüggően szép feladat lenne kitérni a vizíútak, a közúti közlekedés, ta vasút, a posta, a távirdia, a telefon nagy problémáira, azonban örömmel állapíthatom meg, hogy ezek a kérdések már olyan állapotban vannak, hogy túllépik azt a határt, ameddig az országrendezés terjed és ezeknél kizárólag a szakszerű üzemvezetésről kell gondoskodni és arról, hogy ezek az üzemek a technika fejlődésével lépést tartsanak.^ Gyönyörű szép országrendező feladat a városrendezés is. amellyel az igen t. Háznak a közelmúltban alkalma volt részletesen foglalkozni. A magam részéről legfeljebb csak anynyit állapíthatok meg, hogy ezt a munkát műszaki szemponstiból, (a mérnök-politikus tízempontjából kifogástalannak tartom és azt kívánom., hogy amennyi szakszerűség volt ott az indulásnál, annvi szakszerűség legyen a végrehajtásnál is. Városrendezési törvényünk tudniilik sok vonatkozásban kerettörvény, egy keret, amelyet a törvényes felhatalmazás alapján kiadandó rendeletekkel kell kitölteni. Az lenne tehát kérelmem az igen t, kereskedelmi kormányhoz, hogy a jogászi szabályalkotó tevékenység mellett a szakszerűség is megfelelő formában nyilvánuljon meg ennek a keretnek a kitöltésénél. A városrendezéssel szorosan összefuss: a városdk, a községek közművekkel való ellátásának nagy problémája, amellyel rendkívül érdekes és hálás dolog volna f foglalkozni. Hosry másról ne beszéljek, pusztán az^ ivóvíz ellátásának kérdéséről: meg- kell állapítanom, hogy Magyárörszásr összeg városai közül mindössze 27-ben van vízvezeték, ami különösen akkor ímegdöbbeTiitő, ha az ember la közegészségügyi közlönyöknek n r tífusz és^ egyéb betegségekről szóló statisztikáit vizsgálja.