Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 207, ülése 1937 május 4-én, kedden. 525 nem a belügyeknek a minisztere volt. A világháború után Széchenyi szelleméhez kezdtünk visszatérni és a vezető'körök egymásután több és több mérnöknek nyújtottak teret a közélet legmagasabb fokú vezetésében is és örömmel állapíthatjuk meg, hogy nem az illető személyeknek a kedvéért, hanem a helyes közérdeknek a mérlegelésével és a közérdek felismerésével. Igen t. Ház! A nemzet boldogulásáért folyó nagy munka át van szőve műszaki vonatkozásokkal és éppen ezért, amikor egyrészt a mérnökpolitikus megállapítja, hogy a közélet nem csupán jogi paragrafusok, rendeletek, döntvények és jogszabályok formuláiból áll, másrészt tárgyilagosan azt is kénytelen megállapítani, hogy egyoldalú technikai képzettséggel nem lehet a közélet minden terén érvényesülni. Éppen ezért ezen a helyen kénytelen vagyok ismételten kijelenteni, hogy nem a más képesítésű szakembereknek a kiszorítása a mérnökpolitikusok célja, hanem pusztán csak az a törekvés, hogy a mérnök az őt megillető helyeket a nemzet érdekében kapja meg a közéletben. A mérnökpolitikust a közélet terén korántsem a saját képesítésének az önimádata vezérli, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy azok a mérnökök, — köztük jómagam is, — akik a szorosan vett mérnöki munkán kívül más munkatereken is kívánnak dolgozni, szükségesnek találták, hogy a mérnöki képesítésen kívül, — éppen azért, mert más munkaterületekre kalandoztak át, —megszerezzék maguk számára a jogi, vagy közgazdasági képesítést is. A mérnök a realitásoknak az embere és ha valamikor szükség volt reálisan gondolkozó, reálisan, higgadtan, tárgyilagosan mérlegelő egyénekre a közéletben, akkor napjainkban van erre szükség, amikor sokszor jóhiszemű, de sokszor hazárdőr fantaszták százával és százával igyekeznek ezt a nemzetet bizonytalan vagy legalábbis nem biztos utakra átvezérelni. Amákcr a méirnökp.olitiikus ennek a realitásnak szükségét hirdeti, ugyanakkor egyúttal tiltakozik az ellen az állítás ellen, minthogyha a mérnök a társadalmat mechanizálni akarná, mert meggyőződésünk, hogy egy mechanizált társadalomban nem is lenne élet az élet, nem is lenne érdemes élni és a technikának az ezer Vívmánya éppen azt a célt szolgálja, hogy bevigyük az egyén életébe a szépséget, a megelégedettséget, a kényelmet, természetesen amellett a nagy cél mellett, hogy erőssé, hatalmassá tegyük hazánkat, a nemzetek milliói közt folyó harcában. Igen t. Ház! Ez a realitással párosult idealizmus vezeti a fiatal technikust már akkor is, amikor először kopogtat a műegyetemnek az ajtaján, mert meggyőződésem, hogy talán nincs is technikus, akit kimondottan a kenyér utáni hajsza vinne a technikára, hanem mindegyik szívében ott él az alkotás, a teremtés vágya, meggyőződésem, hogy majdnem kivétel nélkül minden mérnököt, akárcsak a papot, a hivatás visz erre a pályára. De éppen ennek az elhivatottságnak következménye, hogy a mérnöíkpolitikus igyekszik a napi személyeskedő politika keretein mindig felülemelkedni és a szakszerűség alapjára helyezkedve, a közélet terén is nem mint furfangos diplomata, hanem mint szakember kíván állandóan szerepelni. Igen t. Ház! Ha az előbb jellemzett mérnökpolitikus szemüvegén keresztül nézem az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. állam milliárdos költségvetését, akkor csak abban az esetben tudok egészen mérnöki módra tárgyilagos véleményt mondani és állást foglalni^ ha magam előtt látom a megoldandó problémák egész tömegét és a költségvetést abból a szempontból vizsgálom, vájjon közeledést jelent-e ezeknek a problémáknak megoldásához. Igen t. Ház! A nemzet érdekében folytatandó nagy munkánkat többféle szempontból osztályozhatjuk, bár merem állítani, hogy egyik fajta osztályozás sem lehet teljesen kielégítő, hiszen a nagy nemzeti feladatok,, akár csak egy vert csipke szálai, keresztül-kasul ágazzak az egész közéletet. De mégis a mérnökpolitkus előtt a nagy feladatok valamiképpen három összefüggő, egymásba folyó, egymásba kapaszkodó különböző halmazállapotban, csoportban jelennek meg. Az ideális helyzetben, mondjuk, egy teljesen konszolidálódott, rendezett államban az állami vezetés tulajdonképpen abban nyilvánulna meg, hogy az ügyek állandó továbbviteléről kellene csak gondoskodni és legfeljebb a kultúrának, a tudománynak, a technikának haladásával kapcsolatban arra kellene törekedni, hogy a közélet is lépést tartson ezzel a haladással intézményeiben és intézkedéseiben egyaránt. Sajnos, nálunk nem ez a cél, mi a világháború után' egy összetört, kirabolt, megcsonkított országot vettünk át és ezért ezt az üzemvezetést egy óriási nagy országrendező munkának kellett megelőznie, amely, sajnos, még most iSincs befejezve és megállapíthatjuk a költségvetéshői, hogy a költségvetésre és az egész országra is rendkívül nagy terhet jelent még az országrendezésnek ez a nagy munkája. Az első nagy feladatcsopot tehát, amelyet a mérnökpolitikus maga előtt lát, az országrendezésnek ez a nagy munkája, a másik az ország ügyeinek, mint egy nagy üzemnek, mondjuk állandó továbbvezetése, a harmadik csoportba pedig mindazokat a feladatokat sorozhatnám, amelyek ezen az országrendezésen és az ország üzemvezetésén túlmenően arra vannak 'hivatva, hogy földi létünkbe a pusztán biológiai fennmaradáson kívül még szépséget, megelégedettséget, örömet, boldogságot is vigyenek bele. (Ügy van! a középen!) Minden egyes ilyen általam említett munkaproblémának megvan a (maga számtalan arculata, hiszen mindegyiknek megvannak a maga külpolitikai, belpolitikai, szellemi, materiális, részletezve: iparpolitikai, kereskedelempolitikai, munkapolitikai vonatkozásai. Magának az országrendezés problémájának is számos ilyen arculata van. Ide tartozik például külpolitikánk nagy íkérdése: a magyar nemzetet beállítani a nemzetmilliók közé az őt megillető helyre. Ide tartoznak a nagy belpolitikai problémák, a nagy közjogi problémák, a közigazgatás racionalizálása, de ide tartozik •az országos úthálózat kiépítése, az öntözés, az erdősítés, a tfásítás, a városrendezés és mindazok a problémák, amelyek mind a nemzet országrendezésének célját szolgálják. Bátor voltain^ kijelenteni, hogy teljesen a szakszerűség álláspontján kívá'ncHk (maradni, méltóztassanak megengedni, hogy csupán csak azokkal a problémákkal foglalkozzam egészen röviden, lannelyekhez^ a mérnökpolitikusi azt a vádat kizárható módon szólhat csak hozzá, hogy nem lépi ftúl a saját juriszd'ikciójának területét. A mérnök-érdekképviseleti szervek egyik 74