Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 26 zenibe, jogot arra, hogy számonkérjem a tör­vényhozástól annak a kétharmadmillió hősi halott magyarnak meg nem írott testamentu­mát, aki nem jött vissza soha a háborúból, (Mozgás.) mert kétharmadmillió magyar volt az, aki az ezeréves Magyarországért és a Szent Koronáért elesett. Ezeknek meg nem írott tes­tamentuma parancsolólag követeli, hogy a há­ború utáni magyar törvényhozás tegye jóvá azt, amit a magyarság ellen a háborúelőtti vé­tett; parancsolólag követeli, hogy a politikából küszöböljük ki a pártoskodást, küszöböljük ki a személyi harcot és Ihogy ebben a csonka ha­zában élő f kilencmilliós csonka nemzet a nem­zeti egység gondolatában összefogva olvadjon Össze, nehogy Trianon örök sírkő maradjon a magyar történelemben. (Taps a jobboldalon és a középen. — Rakovszky Tibor: És csináljuk meg a frontharcos törvényt! — Dulin Jenő: Politikában nem lehet meglenni pártoskodás nélkül!) Nem elégséges azt hangsúlyozni, hogy nemzeti alapon állunk; ez jelszó marad addig, amíg nem követi a tett, a nemzeti összefogás (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és nem ele­gendő azt mondani, hogy keresztény világné­zeti alapon állunk, mert ez is csak jelszó ma­rad addig, amíg nem tesszük magunkévá a ke­resztény ^törvények egyik legmagasztosabb ta­nát, a felebaráti szeretetet. (Zaj.) Payr tiszelt képviselőtársam múltkor itt elhangzott felszólalása természetszerűleg nem illik bele ebbe a keretbe. Éppen ezért, ha t. képviselőtársamnak a magam és Petrovácz t. képviselőtársam gondolatmenetében válaszolni kívánok, akkor csak azt akarom mondani, hogy van a kritikának egy módja, amely visz­szaszáll arra, aki mondja. Griger t. képviselő­társam is hasonló irányban méltóztatott itt a Házban felszólalni. Griger t. képviselőtársam — hogy úgy mondjam — a testet öltött udvari levegő és ezért sajnálom, hogy nincs itt, de figyelmébe ajánlanám XIV. Lajos egy igen híres mondását: »le roi de Francé ne venge pas le dauphin« — a franciák királya nem bosszulja meg a francia trónörököst. Grieger t. képviselőtársam legitimistának mondja magát. En ennek őszintén örülök, ímert hosszú utat tett, amíg ideérkezett, mert amíg volt ural­kodó, addig Griger t. képviselőtársam igen éles harcot folytatott az uralkodó politikájá­val szemben. (Gr. Károlyi Viktor: Ebben nem állt egyedül! — Dulin Jenő: Mindig gerinces ember volt! — Rakovszky Tibor: Rosszabb, mintha fordítva lett volna, hogy ha akkor mellette állt volna és ma ellene beszélne. — Mózes Sándor: Önálló véleményt nyilvánított akkor is. — Dulin Jenő: Mindig gerinces em­ber volt! — Gr. Festetics Domonkos: No! No! — Zaj a jobb- és a baloldaton.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz br. Roszner István: Griger t. képvi­selőtársaim felszólalására vonatkozóan az volna még a megjegyzésem, ihogy ilyen beszédekkel lehet trónokat veszíteni, de nem trónokat fel­állítani és habár én sokkal 'fiatalabb vagyok, mint ő, arra kérem őt, hogy őszinte tisztele­tem mellett fogadja el tőlem mégis ezt a taná­csot, mert viszont az én legitimizmusom visz­iszanyúlik azokba az időkbe, amidőn őseim, mint a római szent birodalom lovagjai, jöttek be ebbe az országba. (Rakovszky Tibor: Most is az?) Igen, az vagyok. (Rakovszky Tibor: Helyes! Tiszteljük!) T. Ház! En sohasem titkoltam az állas­KÉPVISELiÖHÁZI NAPLÓ. XII. '. ülése 1937 május U-én, kedden. 517 pontomat., Azért reflektáltam erre a két fel­szólalásra, mert imind a két képviselő úr, aki­ket aposztrofáltam, legitimistának mondja magát és mivel én is annak mondom maga­mat, szükségét érzem és látom annak, hogy a cél ténylegesen szolgáltassák és ne folytattas­sók olyan tharcmód, amely azt a oélt kifelé nem találja, szolgálni. Visszatérek azonban a témámra és arra kívánok rámutatni, hogy a miniszterelnök úr személyes varázsa és az a kedvező politikai légkör, amely ezidőszerint látszólag uralkodik, megkönnyítené annak a lehetőségét, hogy ösz­Sízeüljünk annak megvitatására, hogy a ha­sonló mentalitású pártokat ma még szétvá­lasztó nüansz-különbs egeket hogyan lehetne kiküszöbölni. Kölcsönös megértéssel kell meg­építenünk azt a hidat, amely a keresztény nemzeti alapon álló pártokat össze tudná kap­csolni és amely lehetővé tenné azt, hogy a nemzeti egység jegyében összefogva a jövőben egy úton haladjunk a felé a cél felé, amely mindnyájunkat kell, hogy áthasson és ez: a nemzeti feltámadás. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Cseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: T. Képviselőház! Ha nem is tudok minden ponton egyetérteni az előttem szólott vitéz Roszner István kép­viselőtársunknak érdekes és értékes fejtegeté­seivel, így nem tudok egyetérteni az egypárt­rendszerre vonatkozó fejtegetéseivel, — két­ségtelen azonban, hogy fejtegetéseinek van egy része, amellyel, azt hiszem, a Ház minden egyes tagja, velem együtt, egyetért és ez a honvédség fejlesztésének és a katonai egyen­jogúság kiküzdésének a kérdése. (Ügy van! Ügy <van! \a baloldalon.) A képviselő úr beszéde folyamán említést tett azokról az óriási áldozatokról, amelyeket a magyar nemzet az elmúlt világháború alatt meghozott. Ezzel kapcsolatban én csak hivat­kozom a honvédelmi tárca költségvetésével kapcsolatosan az elmúlt esztendő folyamán el­mondott beszédemre, amikor én is szóvátettem, hogy a közül a 8 millió ember közül, akiket az osztrák-magyar monarchia a háborúban csatasorba állított, elesett 1,096.300 ember és ezek túlnyomó többsége magyar ember volt. A magyarság a múltban mindig eleget tett a maga kötelességének. A magyarság hősi erényeiről nem kell itt a mélyen t. Ház előtt beszélnem, mert a történelem .minden egyes lapja tele van azokkal a példákkal, amelyek a legragyogóbb an állítják az elkövetkezendő nemzedékek szeme elé azt, hogy a magyarság mindig tudta a kötelességét, teljesítette a maga feladatát és történelmi hivatásának min­dig becsületesen meg is felelt. Mélyen t. Ház! A költségvetési vita során az előttem szólott kormánypárti képviselő urak 'fejtegetéseit végighallgatva, örömmel kellett megállapítanom, hogy a képviselő urak több­nyire olyan kívánságok megvalósítását hangoz­tatták itt, amelyeket mi innen az ellenzék ré­széről szintén régóta sürgetünk és követelünk. A képviselő uraknak azonban velünk szemben egy nagy helyzeti előnyük van, még pedig az, hogy ők a kormány munkájára irányító befo­lyást tudnak gyakorolni. Mindaddig tehát, amíg itt csak szépen elmondott szónoklatokat •hallunk, engedjék meg, hogy a múlt szomorú 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom