Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-207
498 Az országgyűlés képviselőházának hogy hazugságaimmal dicsérjelek, mert a próféta szerint »Popule mi, qui te beatum praedicant, ipsi te decipunt«. Hanem im megmondom magadnak fogyatkozásidat olyan szívvel és szándékkal, hogy megesmérvén magad is, vesd ki azt iá mocskot eszedből, lelkedből, reformáld vétkeidet, öltözzél igazságba, övedzzél erősséget, hívd segítségül a Jehovát, resolváld magad, avagy ajándékozd magad az Isten nevének.« De necsak a történelmi példákon és a történelmi felfogások idézésén keresztüli nézzük meg, hogy van-e ok a magyar közéletben optimizmusra, hanem tekintsünk szét magában a magyar közéletben és nézzük meg azokat a jelenségeket, amelyek a legszembetűnőbbek _ és amelyek a legnagyobb mértékben revelálják alŐttünk, vájjon szabad-e, lehet-e optimistáknak lennünk. Én itt csak a magyar közélet néhány kiáltó jelenségét ragadom ki és azokról akarok beszélni. Ha ma valaki körülnéz a magyar közéletben, az első, amin megakad a tekintete, az állástalan diplomások elhelyezésének, kérdése. Abban a tekintetben, hogy ezek az állástalan diplomások mennyien vannak, egészen ellentétes adatok forognak közkézen és nekem, sajnos, nem volt és nincs módomban megállapítani azt, hogy tulajdonképpen mennyi az elhelyezetten diplomás fiatalság száma. Azonban akármenynyi is, az kétségtejen, hogy arra elegen vannak, hogy nyugtalanná tegyék a magyar közéletet és hogy a magyar közélet egyik nagy problémájává legyenek, egy hatalmas kérdőjellé, amelynek megoldása nélkül nincs nyugalom és nincs stabilitás a magyar közéletben. Azok a kísérletek, amelyekkel a kormány eddig kísérletezett, — a Gyosz.-nál és egyéb gazdasági érdekcsoportoknál kiverekedett 80 pengős állások — ezt a kérdést^ nem oldják mog. Gondoljuk meg, hogy mit jelent ennek a munkaerőnek elpazarlódása. (Ügy van! balfelől.) Jelenti azt, hogy a legjobb munkaerőben levő fiatalság legaktívabb évei tehetetlenségben mennek el; jelenti azt, hogy ez a fiatalság megsavanyodik, elkeseredik, elveszti a jövőbe vetett hitét, elveszti a közösségi érzését (Fábián Béla: így van!) és önkéntelenül ellenségévé válik annak a, társadalomnak, amely őt kiközösítette magából és nem tudja munkával ellátni. Egy másik jelenség a főiskolás ifjúság nyugtalansága. A főiskolás ifjúság a magyar közéletben hosszú időn keresztül úgy szerepelt, mint dróton rángatható figura. Ha a kiérdemesült diákvezéreknek szükségük volt arra, hogy egy Ottó-vacsora ellen tüntessenek a Vigadó előtt, akkor ez az ifjúság szépen elvégezte a maga feladatát: tüntetett a Vigadó előtt parancsszóra és ; kirendelésre. (Rajniss Ferenc: És ha maguktól mentek oda?) Ha a kiérdemesült diák vezéreknek arra volt szükségük, hogy az úgynevezett reformnemzedék mennybemenetelét előkészítsék, hogy a miniszteri székbe billentsen az ifjúság máról-holnapra diákvezéreket, akkor ez a fiatalság felvonult a Vigadóba és minisztert csinált a d'iákvezérből. (Rajniss Ferenc: A képviselő úr hol szeretne még lenni*?) A kopaszodó ősreformer diákvezérek azonban egyik napról a másikra azt vették észre, (Rajniss Ferenc: A képviselő úr beszél a kopaszságról? Ez már aztán abszurdum!) hogy ez a fiatalság kicsúszott a kezükből, hogy Goethe bűvészinasának sorsára jutottak, (Fábián Béla: A kopaszok szolidaritása! — Dulin Jenő (Rajniss Ferenc felé): Ne érezd célozva magadat!) 7. ülése 1937 május U-én, kedden. aki felidézte a szellemeket és nem tudott nekik többé parancsolni. T. Ház! Vannak jelenségek,, amelyek azt bizonyítják... (Rajniss Ferenc: Ó beszél kopaszságról! — Fábián Béla: De nem ifjúsági vezér! — Dulin Jenő: ö csak a kopaszodókra haragszik!) Rajniss t. képviselőtársam, tisztázzunk egy fogalmat; én kopasz vagyok, ön kopaszodó .. . (Derültség.) r Vannak tehát jelenségek, amelyek azt bizonyítják,, hogy ez a fiatalság forrong, hogy ez a fiatalság kicsúszott azok kezéből, akik eddig pórázon próbálták vezetni és saját karrierjük kocsijába próbálták befogni. Ez az ifjúság kezd a maga feje után cselekedni és azok a jelenségek, amelyeket ezen a téren látunk, nem egészen megnyugtatók,, sőt, mondhatom a legnagyobb mértékben aggasztóak. Csak néhány ilyen jelenségre legyen szabad rámutatnom. Az a konok passzív szembefordulás például, amelyet a felsőoktatási kongreszszusnál láttunk, azt bizonyítja,, hogy ez az ifjúság ökölbe szorított kézzel vár és szembefordult a vezetőkkel. Az a szégyenteljes vesszőfutás pedig, amelyben az ifjúság miniszterének március 15-én a Vigadó lépcsőjén pfújozások és fütyülések közben volt része, azt bizonyítja, hogy ez az ifjúság elvesztette hitét és bizalmát az ő kikiáltott vezéreiben. T. Ház! Az a jelenség, hogy ez az ifjúság zavaros ideológiákban vergődő és a problémák lényegét fel nem ismerő új vezéreket kreál magának, s azokat Kossuth Lajosként és Petőfiként tiszteli,, azt bizonyítja, hogy ennek az ifjúságnak lelkében forrong, gyűl, áramlik valami és ha ezt le nem vezetjük, ha rendes korlátok közé nem szorítjuk és tisztességes és az állami rend kereteinek megfelelő érvényesülést nem biztosítunk nekik,, csak idők kérdése, hogy mikor fog ez kirobbanni. Egy másik ilyen jelenség a fiatal magyar író nemzedéknek a radikalizmusa. Ne felejtsük el, hogy a szellem forradalma mindig megelőzi a politikai forradalmat. A testőríróktól, Bessenyeytől és társaitól kezdve, Kazinczyn és Vörösmartyn keresztül Petőfiig vezet az út, amely a múlt században a magyar szellem forradalmát jelezte és eljutott 1848 március 15-én a politikai forradalomhoz. Ha a mai fiatal írónemzedéket nézem, akik közül névszerint is megemlítem Féja Gézát,, Erdélyi Józsefet, Veres Pétert, Illyés Gyulát, Szabó Zoltánt,, Kovács Imrét Kodolányi Jánost és Németh Lászlót, — akiktől nem tudom elvitatni azt, hogy a mai magyar szellemi élet elitjei — és az ő radikális írásaikat forgatom, altkor meg kell állapítanom azt, hogy a magyar szellem újra erjedésben van, hogy a forradalom szele már megcsapta ezt a magyar szellemi életet. És ezt feltételesen három évre felfüggesztett, kéthónapi fogházbüntetéssel, sőt egyáltalában ügyésszel és bíróval elnyomni nem lehet, de nem is szabad. A szellem útjait ilyen technikai, mesterséges eszközökkel bezárni és berekeszteni nem lehet, mert a szellem kitör, s utat és eget követel magának. Ezeket az erőket hasznosítani kell a nemzet feltámadása érdekében és nem ügyészséggel, bíróval, rendőrrel és csendőrrel kell ezeket elintézni. (Rajniss Ferenc: Es a másik oldalon nem kell hasznosítani?) T. Ház! Egy másik jelenségre mutatok rá. Magyarország négy és félmillió agrárlakosságából 3,056.000, vagyis több, mint az egyharmad, agrárproletár. Ez az a réteg, amelynek
