Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 206. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 479 ságos érdekekért. (Esztergályos János: Ha azt a pénzt, amit a háborúban elköltöttek, az emberiség jólétének emelésére költötték volna el, az emberiség ma boldog volna. — Mozgás és zaj a jobboldalon.) De ez ia mostani háború mégis 'különbözik az eddigi európai háborúktól annyiban, hogy utána új korszellem, új világáramlat keletkezett, amely a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején mindig erősebben és erősebben jelentkezett a a nacionalizmus mellett. Jelentkezett emellett a nacionalista eszemeáramlat mellett,, amely különösen Közép-Európában még a normális kereten is túlment, messzebbre, mint a nagy államoknál, egy óriási, túlfűtött nacionalizmus. Jelentkezett emellett egy osztályuralomra alapított parancsuralmi rendszer keleten és ez a parancsuralmi rendszer a háború befejezte óta állandóan harcban áll az európai nacionalizmussal. (Esztergályos János: Es a nyugati diktatúrák is! Tessék csak egyformán mérni! Berlin és Moszkva találkozott.) Ennek a harcnak azonban Közép-Európában is, de a legnyugatibb Európában is egy borzalmas következménye áll előttünk. Eddig is voltak eszmeáramlatok a világon. A reformáció, a liberalizmus is egy-egy eszmeáramlat volt, de a mostani új eszmeáramlat, amely keletről jön Európába, mégis óriási mértékben különbözik ezektől az áramlatoktól. (Vázsonyi János: Rögeszme-áramlat! — Éber Antal: A liberalizmus még ma is eszmeáramlat!) Ilyen hatásokat még nem szült soha eszmeáramlat, hogy szembeállítsa nemzetek fiait egymással, szembeállítsa olyan módon, hogy hónapokon keresztül vad háború folyik. (Vázsonyi János: Ez igaz! így van!) Lehetetlen nem észrevenni, lehetetlen meg nem látni ezt a nagy különbséget, amelyben él Európa a világháborúnak e következményei közepette és különösen a keleti veszedelem fellépte óta. (Fábián Béla: Józan embereket vezetnek bolondok!) Ilyen körülmények között egy kis nemzetnek, mint mi vagyunk, nagyon óvatosan és nagyon bölcsen kell eldöntenie azt a, politikai vonalat, amelyen életét le akarja élni. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) A magyar nemzet már 1919-ben döntött, hogy a keresztény és a,

f nemzeti irányzathoz kapcsolódik.^ Hogy egészben helyes volt ez a politikai állásfoglalás, azt onnan is meg lehet állapítani, hogy nemcsak a jobboldal, hanem — amint az ma kifejezésre jutott Andahjízi-Kasnya Béla képviselőtársam beszédében — a baloldal túlnyomó része is helyesnek tartja ezt a döntést, helyesnek tartja, hogy a kormányzat keresztény és nemzeti alapra helyezte kormányzását. (Esztergályos János: A cselekedetekben is annak

r kellene lenni, nemcsak a jelszavakban!) Rá fogok térni, hogy a cselekedeteket miért látom ilyeneknek, mert ilyeneknek látom. Sokan kifogásolták e keresztény nemzeti politika érvényesülésének módszereit. Sokan diktatúrát véltek felfedezhetni, azonban a miniszterelnök úr ismételten kifejezésre jutott álláspontja szerint, különösen a szegedig beszéde óta, nyitott kaput dönget minden képviselőtársam, aki erről a kérdésről még egy szót szól. Én a magam részéről csodálkoztam is azon, hogy a mostani (költségelőirányzat négynapos vitájában még mindig volt képviselőtársam, aki felidézte egy ilyen diktatúrás veszély létezését és ez Griger Miklós képviselőtársam volt. Pedig a mostani költségelőirányzattal KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. kapcsolatban elhangzott parlamenti felszólalásokból is nyilvánvalóan megállapíthatta, hogy ilyen ^ veszély egyáltalán nincs, sőt világos a kormányzat álláspontja atekintetben, hogy az ezeréves alkotmány alapjaira helyezkedik. (Br. Berg Miksa: Majd meglátjuk, mit mond holnap Antal István!) Talán mégis fontosabb az, hogy a miniszterelnök úr mit mondott! (Br. Btfrg Miksa: Ezt nem nekünk kell mondani! — Pinezich István: "Ügy sem hiszik!) De azt is észre kellett venni, hogy a kormányzat valóban új módszert alkalmazott a keresztény és nemzeti politika érvényesítése útján. Az, hogy most a döntő és nehéz kérdéseket a miniszterelnök úr az ellenzéki pártvezérekkel megbeszéli, hogy a gondolatokat kicseréli, valóban nemcsak azt bizonyítja, hogy ia diktatúra világa nincs itt és nem létezik, hanem bizonyítja azt is, hogy igazi parlamentáris rendszer érvényesül a kormányzat politikájában. (Gaal Olivér: Csak Darányi miniszterelnök úr óta!) Ernszt Sándor t. képviselőtársunk említette, hogy a világnézeti kérdés az ő véleménye szerint még nincs eldöntve, s hogy óvatosan kell eljárnunk és körülbástyáznunk azt az álláspontot, melyet meg akarunk védelmezni. En a kormány programmja és cselekedetei alapján, melyeket napról-napra látok és szemlélek, kétségbe merem vonni, hogy a világnézeti kérdés Magyarországon nincs eldöntve. Az lehetséges és sajnálatos is, hogy Európában még folyik a harc ebben a tekintetben, de ha a mi álláspontunk világos és kialakult, akkor az is meg van mondva, hogy e mellett a politika mellett hol kell állanunk, milyen álláspontokat kell képviselnünk. Ezért volt né-' zetem szerint átütő ereje a miniszterelnök úr szegedi (beszédének, mert világos és határozott volt és mert a kormányzatnak az alkotmányjogi javaslatokra vonatkozó álláspontjára is teljes világosságot derített. (Fabinyi Tihamér pénzügy minist zer a terembe lép. — Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen- — Esztergályos János: Egy új számtani elméletet állított fel! A keveset soknak, a semmit valaminek minősítette!) Aki a szegedi gyűlésen ott volt, az ilyen elméletről semmit nem hallott igen t. képviselőtársam. (Esztergályos János: Egészen új elmélet és aki ezt nem fogadja el, az rossz ember,, az gonosz ember és rosszmájú ember! — Elnök csenget.) örülök, s azt hiszem, az egész Ház^ örül annak, hogy most, amikor ezt a költségelőirányzatot tárgyaljuk, amely felett már négy nap óta széleskörű vita folyik, a Genfiből viszszaérkezett pénzügyminiszter úr a Házban megjelent. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Esztergályos János: Vájjon hányféle új adónemet hozott? — Derültség.) A pénzügyminiszter úr hallhatta volna a kifogásokat is, amelyek a négynapi vitában elhangzottak, de hallhatta volna azokat az elismerő szavakat is, amelyek igenis minden nap elhangzottak, a mi .nézetünk szerint mindig helyesen és igazságosan, mert éreztük a pénzügyminiszter úr költségelőirányzatából a népies politika és szociális gondolkodás irány'ZícLvcLTr* Ezért volt átütő ereje a miniszterelnök úr ama szegedi nyilatkozatának is, hogy itt nincs semmiféle párturalmi, diktatórikus törekvés és az alkotmányos élet zavartalanul működik. Azt hiszem, a keresztény nemzeti politika 67