Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

474 Az országgyűlés képviselőházának tájékozatlanok vagyunk itt a mezőgazdasági béreket illetőleg, mert jobbról is, balról is kétségbevonják az egyesek által megállapított adatokat. Éppen azért szükséges volna, hogy parlamenti 'bizottság állapítsa meg- a tényleges helyzetet, a szociális körülményeket, a lakásviszonyokat és mindent és ehhez mérten azután parlamenti úton változtassuk meg ennek a hatalmas társadalmi rétegnek a helyzetét. T. Képviselőház,! Ezekből az alacsony keresetekből, amelyeket én itt néhány számadattal is bátor voltam illusztrálni, ezekből az alacsony keresetekből nem telik a mezőgazdasági munkásoknak a megfelelő táplálkozásra. A leromlott szervezet azután hajlamos a betegségekre. Sem a szegényjogú orvosi kezelés, sem pedig a mezőgazdasági munkáspénztár által biztosított kezelés nem megfelelő. Az a rendszer, amely ezidőszerint uralkodik ezen a téren, egyáltalán nem megfelelő, nemcsak a mai kornak nem megfelelő, hanem az általános emberi szempontoknak sem felel meg. A gyermekek különösen nehéz helyzetben vannak és ez a szempont még inkább figyelemre méltó. Itt van egy adat Szegvár községből. Az úgynevezett zsigerháti iskolánál a harmadik évfolyamba járó gyermekek testsúlya átlagosan" 31'25 gilokramm, 0*75 kilogrammal kevesebb a rendesnél. Ezek a gazdagyerekek, gazdálkodóknak a gyermekei. A szegvárújfalusi iskolának harmadik évfolyamába járó, tehát ugyanolyan korú gyermekeknél az átlagos súly már a 25'4 kilogramm, tehát G'6 kilogrammal kevesebb, mint lenni kellene az ilyen korú gyermekeknél. Ezek a földmunkások gyermekei. (Meskó Rudolf: Ez szomorú! — Buchinger Manó: így védik meg a magyar nemzetet! — Malasits Géza: Kipusztítják a magyar nemzetet, nem fenntartják!) Ezek már rendkívül tragikus dolgok. S ez hivatalos megállapítás, ezt nem magánszorgalomból állapította meg valaki. A Közegészségi Intézetek jelentéseiből is a legszomorúbb számadatokat kapjuk s a legszomorúbb jelenségeket lehet tapasztalni, ha esetleg személyesen is érdeklődünk. A f miniszterelnök úr nyilatkozott a földmunkások öregségi biztosításáról, de egy szót sem mondott a betegségi biztosításról és a balesetbiztosításról, pedig az is hiányzik. Az Országos Mezőgazdasági Munkástpénztár tevékenysége ezen a téren egyáltalán nem felel meg a várakozásoknak. Ma már sokkal töibbet kell nyújtani a mezőgazdasági munkásságnak, mert olyan szomorú és nehéz a helyzet, hogy ezen csak gyökeres, mélyreható változtatással lelhet segíteni. (Buchinger Manó: Már 40 évvel ezelőtt is kolduspénztárnak csúfolták! Még mindig fennáll!) A magyar norma és az általaim, is előbb említett szegényjogú kezelés is csak. fél megoldás, nem tökéletes megoldás. A mezőgazdasági munkások is megérdemlik a szociális .biztosítást. Az államnak jól felfogott érdeke ezl valamennyiünknek pedig emberi és testvéri kötelességünk a mezőgazdasági munkások szociális biztosításának megoldása. De a földbirtokosoknak is érdekük ez. Csodálatos, hogy amikor az állatokról van szó, nagyon jól tisztában vannak azzal, hogy jó kondícióiban kell tartani az állatlétszámot, az igavonókat, különben nem tudnak dolgozni, nem tudják a munkákat velük elvégeztetni. Bocsássanak meg ezért a hasonlatért: de az emberre nem gondolnak"? Olyan szép beszédet mondott délelőtt is egyik képviselőtársunk a lovak nemesítéséről. Hát az ember nemesíté206. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. séről, az ember felkarolásáról, a magyar gyermekek felkarolásáról egyáltalában nem lehet szó? Erre nincs időnk és csak szép megállapítások és szónoklatok jutnak ennek a társadalmi rétegnek ? (Malasits Géza: A ló pénzbe kerül, ember pedig bőven van ingyen!) Határozati javaslatot nyújtok be (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy terjesszen törvényjavaslatot a képviselőház elé a mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok betegségi, baleseti, rokkantsági és aggkori kötelező biztosításáról.« (Helyslés a szélsőbaloldalon.) Ezek a kérdések szorosan és szervesen öszsízefüggnek a magyar földkérdéssel, akár a mezőgazdasági szegénységről általában, akár a kubikosokról van szó;, a mezőgazdasági szegénység bármelyik rétegének a sorsa — ha beszélünk róluk — a magyar földkérdéssel függ össze. A telepítési törvény és a hitbizományi törvény nem oldják meg ezt a kérdést. T. Képviselőház! A lapok a miniszterelnök úr nyilatkozata nyomán számadatokat közöltek azokról az intézkedésekről, amelyek a telepítési törvény végrehajtási utasításának kiadása előtt — amint mondják — már folyamatban vannak. Mégis napról-napra találkozunk kiáltó igazságtalanságokkal, amelyeknek még akkor sem volna szabad előfordulniuk, .ha törvény egyáltalában nem szabályozná ezt a kérdést. Békéssámson mellett báró Karg Györgyné 1522 iholdas birtoka 1910 óta kisbérlők kezén van, 170 sámsoni és 40 tótkomlósi földmíves bérelte. Most, amikor már megvan a telepítési törvény, sorra-rendre mondják fel a bérleteket, a tulajdonos értékesíti földjét és az értékesítés során a birtokból 300 holdat eladott. Innen a bérlőknek menniök kell. A bérlők nem tudják ezt a földet megvásárolni. Hogyan is lehetne elképzelni, hogy olyan szomorú három esztendő után,, amilyen az Alföldön, rle általában Magyarországon volt a mezőgazdaság tekintetében, — de mondhatunk akár öt esztendőt is, szomorú és kínos-keserves öt esztendőt — a szegény földbérlők eddigi bérletüket megvásárolhatnák? Most ott kell hagyniok a bérletet és a birtok ügyésze az embereknek a szemükbe nevetett, amikor azt mondottam, hogy feljönnek a földmívelésügyi minisztériumba és majd megkérik .a miniszter urat, hogy a telepítési alap terhére vegye át ezeket az eladó földeket és továbbra is hagyja meg ott a kisbérlőket. (Malasits Géza: Az ügyésznek igaza volt!) Az ügyésznek igaza lett, a kisbérlőknek menniök kell. (Malasits Géza: Hiába mennek abba a nagy sóhivatalba, igazat nem kap!) Gróf Zay Miklósné földjét Sváb Lőrinc csak úgy volt hajlandó bérbevenni, ha a kisbérlők kezén levő 500 holdat is megkapja. Azt mondta: neki az 1500 hold nem elég, mind a 2000 holdra szüksége van, arra az 500 holdra is, amely eddig a kisemberek kezén volt, különben nem hajlandó bérbevenni. S a nemes grófnő erre elvette a kisbérletet a szffgény bérlőktől. (Malasits Géza: Rávall! — Zaj a jobb- és a' szélsőbaloldalon.) Annakidején ezt a bérlőcsoportot az Okh. alakította. Megint jellemző dolog, hogy ezek a kisbérlők eladták, az ingóságaikat,• ahogyan a szegény emberek mondják, a dunnát,, a párnát, minden megmozdítható értéket eladtak, hogy kifizethessék az Okh.-nak a szükséges részjegyeket. Megalakították a bérlőcsoportot.