Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-193
Áz országgyűlés képviselőházának 19 hogy szakszervezeti munkást ne bocsássanak el?) Tessék megfigyelni esüt a dolgot, ez a tényállás másként van. Végtelenül sajnálom, hogy a miniszter úr tisztán csak azért, hogy a Ház hangulatát megváltoztassa, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Én ilyet nem szoktam tenni!) amely teljesen a munkások mellett nyilatkozott meg, olyan területre ment át, amelyek nem fedik a tényeket. Ezt be fogom bizonyítani. (Felkiáltások a jobboldalon: Na! Na!/ Aznap este kértem a bányamunkások vezetőit, ménjenek el és kérdezzék meg, kik azok, akiket el akarnak bocsátani. Nem kaptak felvilágosítást. Elmentek a főispánhoz. Csak kérdést intéztek; végeredményben ehhez még van joguk. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Van!) Elmentek a főispánhoz, a főispán ugyanazt mondta, hogy ő nem avatkozik bele. Erre ezt a közlést tovább adták az ott egybegyűlt embereknek, hogy 135 embert el akarnak bocsátani, mire elhatározták, hogy nem veszik fel a. munkát. Nem volt tehát a szakszervezet abban a helyzetben, hogy valamit mondhatott volna, hogy ezek vagy azok legyenek benne. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ha azt mondotta volna, több eredményt ért volna el!) Érezve azt a felelősséget, amely ebben a kérdésben engem is terhel, még aznap este telefonon közöltem a miniszter úrral, — már késő este volt, azt hiszem, 8 óra körül lehetett — hogy azt az értsülést kaptam Pécsről, hogy a munkások nem fogják felvenni a munkát, mert ennyi és ennyi elbocsátás történt. Akkor még senki nem tudta, hogy kit fognak elbocsátani, hogy szociáldemokraták vagy nem szociáldemokraták azok. (Gr. Festetics Domonkos: Akkor már tudták, mert délután fél három órakor kapták a leveleket!) Kérem, ezeket a leveleket este 11 órakor adták fel, amint a postabélyegző ezt igazolja. A miniszter úr intenciója nem az volt, amit itt méltóztatott kifejezésre juttatni. A t. miniszter úr maga figyelmeztette a bányaigazgatóságot, hogy ne bocsásson el olyan munkásokat, akik évtizedek óta ott dolgoznak, vagy akik valamilyen bizalmi tisztséget viselnek. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A szociáldemokratapárt ilyen fellépése te + te nekem lehetetlenné a további beavatkozást.) Bocsánatot kérek, este nyolc órakor a miniszter úr annyit közölt csak velem, hogy nincs abban a helyzetben, hogy beleavatkozzék abba, hogy a ibányaigazgatóság kit bocsásson el. Elbocsátottak a 40—50 év közötti munkások közül 29-et, 51—60 között 11-et, 60-on felül pedig egyet, ezek közül pedig ott vannak alkalmazásban 5—10 év óta 48-an, 11—20 év óta 62-en, 21—30 év óta 13-an és 30—38 év óta 9 munkás. Ezek régebben vannak ott, mint bárki azok közül, akik ebben az ügyben rendelkeztek és ezeknek a munkásoknak a véres verejtékével épült fel a bánya. Vagy azt méltóztatik Hitelesítik: Palácsi Dénes s. k. naplóhír aló-\ 3. ülése 1937 március 3-án, szerdán. 38 hinni, hogy ezzel az egész kérdés megoldódott 1 ? Azt mondja a miniszter úr, hogy mi kisebb^ ségben vagyunk. Akkor meg éppen nem terhel bennünket a felelősség, ha kisebbségben vagyunk. A miniszter úr csak maradjon meg ebben a hitében, majd meglátja a következményeket. A (budapesti gépgyárak és más modern munkaadók már egészen máskép látják a dolgot, ők már tudják, hogy ez a módszer a legrosszabb arra, hogy egy üzemben nyugalmat lehessen biztosítani. Ez a legrosszabb módszer és a munkásság nem olyan gyáva, hogy kidobott emberei helyett ne válasszon másokat. Ehhez neki joga van. De kérdem, miért kell embereket büntetni? Méltóztatnak Rau Gottlob nevét ismerni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszteri: Nem Rau Gottlob, hanem Raub János!) TJgy van, Rau Gottlob a szénkormánybiztos volt, összetévesztettem a neveket. Raub János a miniszter úr egyenes utasítására engedélyt kapott arra, hogy a hatóság jelenlétében felszólítsa az embereket arra, hogy jöjjenek fel a tárnából. Ennek az embernek a felszólításaira jöttek fel a föld alatt lévő emberek és a bányaigazgatóság hallhatta, hogy mit mondott nekik. Itt van a felmondólevele. Ez az ember 15—20 éve ott dolgozik az üzemben, soha ellene kifogás nem volt. De nemcsak Vasason bocsátottak el embereket és nemcsak a Thoman-aknából, hanem a Ferenc Józsefaknából is és a többi aknából is elbocsátottak embereket tisztán hosszúból (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és én helytelenítem azt, hogy ehhez a bosszúhoz a magyar kormány segédkezet nyújt. Ez embertelen dolog és erre nem volt szükség. Még valamit. Csoór képviselő úr a esendőin beavatkozással kapcsolatban botokról beszélt. Bár nagyon kívánatos volna, hogy ezt a dolgot idehozzam és tisztázzam, mégsem fogom ezt most idehozni, mert nem akarom a kedélyeket ezzel izgatni. (Helyeslés jobbfelől.) Mondom, nem akarom ezt tenni, de ezt a bothistóriát ismerem, nekünk arról r közléseink vannak és ezeket a közléseket illetékes helyre fogjuk juttatni. Ne méltóztassék azonban halott emberek emlékét ilyen aljas módon meggyalázni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Kire méltóztatott ezt érteni?) Csoórra. Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét)Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs"!) Ha nincs, úgy a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. {Az ülés végződött délután 3 óra 15 perckor.) Takács Ferenc s. k. 'sági tagok.
