Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-206
Az országgyűlés képviselőházának 20 mint az elmúlt évben. Ez megint csak alátámasztja azt a reményemet, hogy ebből az öszszegbői talán a kisiparnak is fog jutni, különösen, ha figyelembe veszem azt a külön törvényjavaslatot, melyet a költségvetéssel egyidőben terjesztett be a pénzügyminiszter úr, s amely szerint 76 millió pengőt akar a kormány beruházásokra fordítani. Mindenesetre örvendetes és fontos, hogy hasznos beruházásokat eszközölünk, de épp ilyen fontos az is, hogy ezeket a beruházásokat minél több területre osszuk el. Ennél a kérdésnél megállva, kérnem kell tehát a kormányt, hogy ezeket a nagyobb állami beruházásokat ne úgy állapítsa meg, hogy megint csak a 'nagyvállalatok, a nagyipar részesedjék ezekből, hanem tessék olyan természetű beruházásokat is eszközölni, amelyek révén a nehéz helyzetben sínylődő kisipar, középipar is hozzájuthasson ilyen állami közmunkákhoz és kÖzszállításokhoz. (Helyeslés.) .Éppen ezért fontosnak tartom, hogy a kormány ezen a téren lépjen a szociális intézkedések terére. A 33'7 millió pengős zárszámadási többletből csak 4*2 millió jut az egyenesadókra, a többi mind fogyasztási és forgalmiadó. Méltóztatnak tudni, hogy a forgalmat és a fogyasztást megadóztatni a legkönnyebb,, ehhez nem is kell nagy finánczseninek lenni, (Gr. Apponyi György: A legigazságtalanabb adóztatás!) mert mindenki fogyaszt és forgalmat csinál, tehát ezt a legkönnyebb utolérni. Igen ám, csakhogy ez az adónem a legantiszociálisabb. Azt gondolom, nemcsak ezen az oldalon, de a túloldalon is osztoznak abban a véleményemben, hogy nem az antiszociális adók kidolgozásán, azok nagyobb hozamán kell fáradoznunk, hanem az egyenesadók, a vagyonok, a nagyobb jövedelmek, az erősebb proresszivitás felé kell az adózásnak irányulnia. Ekkor érvényesülne az adókban is az a szociális elv, amelyet nagyon gyakran hangoztatunk, amelynek gyakorlati keresztülvitelét azonban az életben, sajnos, nem tapasztaljuk. (Czirják Antal: Meg kell csinálni! — Gr. Apponyi György: Miért nem csinálják meg? Ki a pénzügyminiszter: Weisz Fülöp?!) T. Ház Közbeszólás formájában említették itt a magánalkalmazottak kereseti adóját. Ennek a mérséklését nagyon vártuk és hittük, hogy amikor a költségvetési helyzet javulása bekövetkezett, akkor a legszegényebb,^ a legkisebb exisztenciák, a magántisztviselők helyzetén is javítani fognak. Ezek kereseti viszonyait a közelmúltban többen ismertették. Tudjuk, ihogy az első évben a nők nem keresnek többet 35 pengőnél, a férfiak pedig 55 pengőnél. Ez az átlag* tehát a nagyfizetések is bele vannak kalkulálva. Ez nem egyoldalú megállapítás, mert Illyefalvy Lajos,, a # fővárosi statisztikai hivatal igazgatója állapította ezt meg. Ha ilyen szomorú a helyzet, s azt látjuk, hogy a magántisztviselői kar ily nagyon ki van' uzsorázva, mert a munka értékét ennyire semmibe veszik, akkor a figyelmünket ezeknek a szorult helyzetére kell fordítanunk, akikkel szemben kihasználják a nagy munkanélküliséget, az állástalanságot éppen azok és az olyan vállalatok, amelyeknek pedig igazán módjuk volna többet fizetni. Hiszen magántisztviselőt nem a kisiparos, nem a kiskereskedő tart, hanem a nagyobb iparosok, a nagyobb vállalatok, amelyeknek inkább módjukKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. >. ülése 1937 május 3-án, hét fon. 447 ban állana többet fizetni és éppen ezek a nagyvállalatok használják ki ezeket a szegény páriákat, s 35—55 pengő havi átlagos fizetés mellett dolgoztatják őket. (Fábián Béla: Gyalázat! Örök szégyen!) Azt gondólom, hogyha a kormány javaslatokkal jönne ezeknek a rétegeknek a megsegítése érdekében, akkor ez az oldal, legalább is a mi pártunk, volna az első, amely ezeket a javaslatokat örömmel üdvözölné és megszavazná. (Gr. Apponyi György: Tessék a javaslatokkal jönni!) A napokban beszélt a túloldalról Ronkay Ferenc t. képviselőtársam és igazolta, amit mindnyájan tudunk, hogy Magyarországon 121 pengő adó jut minden személyre, tehát csecsemőre, betegre, öregre, a legszegényebore egyformán átlag 121 pengő. Azt is mondotta a t. képviselőtársam, hogy nem jól oszlik meg ez az adózás, vagyis inkább a kisemberek viselik aránylagosan a nagyabb terhet. Ha a másik oldal, többségi párt ezt jól tudja, — egyik képviselője épúgy, mint a másik — akkor tessék a kormányt lépésekre serkenteni, s tessék a kormánnyal olyan javaslatokat benyujtatni, amelyek áz adóreform tekintetében a szociális szempontokat erősebben figyelembe veszik. ((Jzirják Antal: Szociálisabb adóztatást!) Abból, hogy a bevételek úgy az adóknál, mint a közigazgatásnál és az üzemeknél emelkedtek, — amint ezt a költségvetésből láthatjuk — bizonyos javulást kellene megállapítani. Amint előbb említettem, ez a javulás éppen a legkisebb rétegeknél nem mutatkozik. Lehet, hogy talán a múlt évi jó termés folytán a gazdák, a nagyipar és a bankok a javulást erősebben érzik, azonban a kisiparnál, a kereskedelemnél, a munkásságnál, a legkisebbeknél ez még nem jelentkezett, ide még nem jutott el. (Fábián Béla: Megölik őket a közterhekkel!) T. Ház! A múlt év végével kezdődött és az ez évben folytatódó drágaság súlyos helyzet elé állította a közalkalmazottakat, akiknek érdekében Homonnay Tivadar képviselőtársam itt már jó néhány javaslatot is benyújtott. Én magam is szükségesnek látom, hogy a kormány figyelmét felhívjam arra, hogy az erősen lecsökkentett fizetések következtében küzködő köztisztviselői kar nem tud megbirkózni a mai élettel, a mai drágasággal. Éppen azért szükséges, hogy ha a kormány nem tudja a drágaságot letörni, akkor gondoskodjék arról, hogy arányba hozza a jövedelmet és a kereseti viszonyokat az élettel. Én itt megint a kisipar szempontjából is bírálom ezt a kérdést. Elsősorban is a köztisztviselői kar_ a kisipar rendelője, vásárlója, és fogyasztója. Ez kényesebb igényű társadalmi osztály, amely nem a bóvli raktári dolgokat keresi, hanem rendelésében a jóminőségű, a jobb iparcikkeket keresi, ha ritkábban is. A kisipar éppen annak következtében vesztette el az ő rendelő körét, hogy a köztisztviselői kar ilyen nehéz helyzetbe került. Lehet, hogy talán voltak olyan hangok, amelyek irigyelték a köztisztviselői kar gazdasági helyzetét, azonban az elkövetkezett esztendők mindenkit meggyőzhettek arról, hogy ha a köztisztviselői kar, a közalkalmazotti kar kereseti lehetősége emelkedik, — és én ebbe mindenkit belevonok, de elsősorban a legkisebb embereket — akkor emelkedik a kisipar és kiskereskedelem forgalma is, mert úgy van, amint az előbb a túloldalon is mondotta egyik képviselőtársam, hogy a köztisztviselő ; nem gyűjti és nem rakja szalmazsákba a pénzét, 63
