Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 206. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 445 A falu gazdasági helyzetére vonatkozóan r el tudnám képzelni azt a legmegfelelőbb állapotot, amely a búza árának állandóan egyszinten való tartásából állna elő. A magyar búza, amelyet nagyon sok helyen nem is búzának, hanem életnek hívnak, tényleg életet jelent a magyar faluban. (Müller Antal: Bizonytalan életet!) Ez az élet pedig, a magyar búza, nem lehet spekulánsok, üzérkedők kezében. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Nem lehat illetéktelen jövedelmet, hasznothajtó kereskedelmi portéka. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem lehet, hogy a magyar gazda, akinek kiadásai állandóak, ne rendelkezzék egy állandó értékkel és a termés árával se tudjon számításokat eszközölni. Nem tartom lehetetlennek és utópisztikusnak azt a legjobb állapotot, amikor a búza-, illetőleg a lisztértékesítés monopolisztikus, valamint az átveendő termény mennyisége is értéke előre meghatározott lesz, mert így nem történik meg az, ami a legutóbbi időben is, hogy a búza ára 6 hónap alatt 30 százalékát emelkedett, amely áremelkedésből a termelőnek egyáltalában nem volt haszna, hanem legfeljebb csak kára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Azt hiszem, hogy a legutóbbi idők gazdasági konjunktúrája senkit sem téveszt meg és mindnyájan tudjuk, hogy ez azokból az óriási befektetésekből származik, amelyeket világszerte a nagy fegyverkezésre fordítanak. Ez a fegyverkezés pár éven belül súlyos feladatok elé fogja állítani a világot és feltétlenül hazánkat is. A felfegyverkezett nemzetek vagy fegyverrel intézik el vitás kérdéseiket vagy pedig — amit remélek — belátják a békés úton való rendezés lehetőségének fontosságát. Az előbbi esetben egy világháború borzalmai közepette fog hazánk állani, (Fábián Béla: 8 azután jön a bolsevizmus!) az utóbbi esetben pedig egy dekonjunktúrával kell számolnunk, amely krízis körvonalait mindannyian láthatjuk. Az, hogy hazánk, nemzetünk lelki és gazdasági vonatkozásban mindkét eshetőségre teljesen fel legyen készülve, hogy elérjük a magyarság számára a mindannyiunk által áhított legmeszszebbmenő eredményeket, amelyeket annakidején az adott helyzetben elérhetünk, ez pártokon télülálló kötelességünk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Azt hiszem hogy a gazdasági reformok mielőbbi megvalósításával fogjuk tenni a legnagyobb szolgálatot a lelkek megnyugtaT"Q QÍ3 "í*íl T. Ház! A kormány iránt es működése iránt bizalommal vagyok. Bár ebben a költségvetésben sem látom mindazt, amit látni szeretnék és amiért a reformpolitika maradéktalan teljesítésének híveiként ebbe a parlamentbe^ az ország népének igen nagy lelkesedése mellett ben-nünket beküldtek, mégis hiszem és el vagyok telve attól a bizalomtól, hogy a kormány a rendelkezésére álló időt még ezeknek a reformoknak feltétlen megvalósítására fogja felhasználni, valamint, hogy a széles néprétegeket érintő jólétet elő fogja mozdítani. Nemfantazmagória, nem jelszó részünkről, amikor minden tehetségünkkel oda törekszünk, hogy nagyobb és puhább legyen az a kis darab kenyér, amely ma az ország legszélesebb néprétegeinek kezébe jut. Ennek a célnak megvalósítása érdekében a kormány benyújtott költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés es taps a jobboldalon. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Müller Antal képviselő úr! Müller Antal: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Örülök, hogy Jurcsek Béla t. képviselőtársam után van alkalmam beszélni. Figyelmesen hallgattam beszédét és megállapítom, hogy ha az ő beszéde kifejezi a többségi pártnak határozott álláspontját és véleményét, (Felkiáltások jobbfelől; Kifejezi!) akkor én nagy perspektívát látok a jövő tekintetében, mert ezen az úton haladva biztosíthatjuk a keresztény nemzeti egység megteremtését. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Amióta tagja vagyok a Háznak, mindig azokkal a problémákkal, azokkal a kérdésekkel foglalkoztam, de foglalkozott itt a baloldalon a pártok részéről több képviselőtársam is, amelyeket most Jurcsek Béla képviselő úr hozott fel. Egynéhányat ezek közül fel is jegyeztem. Az első az önálló kis egyedek, exisztenciák szaporítása. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben velünk teljesen egy úton haladva, iparkodni kellene ezt a gyakorlati életben a legsürgősebben megvalósítani. (Helyeslés jobbfelől.) Felemlítette azt is, hogy a liberális gazdasági rendszer rossz. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezt nemcsak bent a Házban, hanem kint szakgyűléseken, népgyűléseken és mindenütt, ahol tömegekkel érintkezünk, mondjuk, mert érezzük és látjuk, hogy hova vezette a magyar tömegeket a liberális gazdasági rendszer, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) hova jutott éppen e miatt Magyarország. Ennek megszüntetését s az ezzel a rendszerrel való teljes szakítást kívánjuk és egészen más vágányra akarjuk gazdasági politikánkat áthárítani. (Vitéz Árpád: Ezért szidnak bennünket!) T. Ház! Ami a kisipar szenvedését és a nagyipar bőséges támogatását illeti, mi ezt állandóan hangoztatjuk és különösen én vagyok és lehetek egyik koronatanuja annak, hogy milyen helyzetben él a magyar kisiparosság, mennyire szenved, mennyit nélkülöz. (Kölcsey István: Éljen a kisiparosság!) Ennek a kisiparosságnak a türelménél már csak a hazafiassága nagyobb, hogy ennyi éven át tartó szenvedés után is tényleg türelmesen várja az idők javulását, illetőleg várja a parlamenttől olyan intézkedések megtételét, amelyektől reméli, hogy helyzete meg fog javulni. Szükséges a részvényjog megváltoztatása és ebből a célból szükséges, mélyen t. többségi párt. hogy erre vonatkozó törvényjavaslattal jöjjön ide a kormány. (Jurcsek Bélai Azt akarjuk, hogy jöjjön!) Azt hiszem, hogy ha ebbe a javaslatba belefoglalják mindazt, amit Jurcsek Béla képviselőtársam mondott, s ha ezzel a javaslattal tényleg jön a kormány, azt mi minden hozzászólás nélkül elfogadjuk és megszavazzuk, hogy minél sürgősebben törvény legyen ez a javaslat. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Nagyon súlyos^ megjegyzést tett előttem szólott t. képviselőtársam, amikor azt mondotta, hogy ma a társulati adó kétmillió pengővel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt volt; továbbá, hogy a társulatoknál kétféle könyvelés van. Ezt én sokszor hangoztattam a Házban is. Ha azonban kétféle könyvelést végeznek a gyárak, a nagyvállalatok és a kartelek, akkor csúnya csalást követnek el. (Fábián Béla: Hol van a kormány? Leadni az adatokat! — Br. Berg Miksa: Ez ügyészt kíván! Gyerünka bírósághoz! — Vázsonyi János: Kik csinálták, melyik párt kasszájába adtak? — Zaj.) Ebben a tekintetben teljesen hatása alatt állok előttem szólott t. képviselőtársam beszédének, éppen