Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 19 bocsátanak -most, egy hónap múlva pedig megint 2—300-at fognak elbocsátani. Természetesein, ha Petneházy államtitkár úr megadta volna azt a 200.000 métermázsás rendelést, amelyre^ a vállalat igényt tartott az államvasút részéről (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Máért tartott volna igényt?!), akkor mem lenne munkáselbocsátás. Nyilvánvaló, hogy a bányavállalattól terrorisztikus és rosszakaratú eljárás, hogy a munkások bőrére presszionálja a kormányt újabb és újabb megrendelésekre. (Peyer Károly: Az egész harcot ezért provokálta a bánya! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Helyes lett volna ennek engedni? — Peyer Károly: Akkor miért engedik, hogy 140 embert kidob járnak? — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az más! Mert nagy a létszám! — Peyer Károly: De akkor nem ezzel kellene vonatkozásba hozni 30 év óta ott dolgozó embereket. Ez a bosszú. Méltóztatik a névsort ismerni, hogy hány éve vannak ottan? Túlnyomó részben 20 évnél hosszabb ideje dolgozó munkásokról van szó! Tiszta bosszúállás! — Zaj. — Elnök csenget.) A bányaigazgatóság eljárása merőben a munkások sikanírozására irányul minden tekintetben és éppen azért kergeti bele ebbe a munkásokat, hogy ezáltal presszionáljon ki a kormánytól különféle kedvezményieket. Éppen ezért teszem felelőssé a kormányt ebben a kérdésiben, mert a miniszter úr azt mondotta, hogy pártatlan állásponton áll. Pedig itt nem lehet pártatlan állásponton lenni, itt a gyengébb fél, >a 'munkásság álláspontján kell állani azzal a tőkével szemben, amely boldog helyzetében, boldog álláspontjában úgy bánik a kenyeréért, életéért, gyermekeiért reszkető munkásokkal, ahogy neki jólesik. A miniszter úr válaszát tehát nem vehetem tudomásul. Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólani. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az előbbi viszonválaszokra még röviden reflektáljak. Matolesy képviselő úr azt állította, hogy azok az adatok, amelyeket felsorakoztattam, tulajdonképpen hibásak, mert az 1926-os állapotokhoz viszonyítottam az árcsökkenést és a termelési adatokat. Én felsorakoztattam az 1932-es adatokat is és megmondtam, hogy 1932-ben a szén átlagos eladási ára 240 pengő volt. 1936-ban pedig 1'86, tehát az esés tovább folytatódott a szén átlagos értékesítési áránál. Ami pedig a munkabérviszonyokat illeti, a szakszervezeti index alapján vagyok bátor a t. Képviselőházzal közölni, hogy míg 1933-ban 11-7*3, 1934-ben 115*7 volt a szakszervezeti index, azaz egy öttagú munkáscsalád heti szükség*leteire fordítandó összeg változása az 1914-es állapottal szemben, addig 1936-ban ugyanez a szám 122'7-re emelkedett, tehát a legmélyebb ponthoz képest 5*4% az emelkedés A reálbérek tekintetében tehát a 8%-os béremelés a mai alacsony szinthez képest körülbelül 8'7%-os emelésnek felel meg, ami tulajdonképpen már javulást jelent az 1933-as állapottal szemben. Ami azt a megjegyzését illeti a képviselő úrnak, hogy ő nem kívánja az egész országra nézve a bérminimumot megállapítani, haneni bányánként kívánja a nrntnkabéreket ellenőriztetni, bejelenthetem a t. Háznak, hogy ez hónapról-hónapra megtörténik, a bányatörvény alapján a bányakapitányságok minden hónapban ellenőrzik a bányák kereseti viszoülése 1937 március 3-án, szerdán. 35 nyait. Azt hiszem, hogy itt szintén hivatkozhatom a szociáldemokratapárt igen t. képviselőire, akik bizonyára tudják azt, hogy az iparügyi minisztérium ott, ahol a szükségessége felmerül, ahol a muhkáskeresetek elmaradtak vagy visszaestek, mindig beavatkozott és eredménnyel lavfatkozott be, legutóbb Salgótarjánban is (Peyer Károly: Sztrájk után!) egy vita esetén és most is folyamatban van két középbányában, Borsod megyében pedig minden sztrájk nélkül sikerült megfelelő emelést elérni. Ami a képviselő úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy ezt a bányát be lehetne kapcsolni az ország energia-gazdálkodásába, hogy a villamosítás révén nagyobb foglalkoztatást találjon, megjegyzem, hogy itt nem lehet az angol példa után elindulni, mert Angliában a villamosáramszükséglet aránylagosan számítva is sokszorosa a magya,r szükségletnek. A ma; gyár villamosítás nem fogja tudni megoldani a magyar szénbányák helyzetét hosszú időn keresztül. Csoór képviselő úr említette azt, hogy a bányamunkások elbocsátásával a bánya megkeresi tulajdonképpen a munkások béremelésének egy részét. Errenézve már voltam bátor megemlíteni, hogy ez nem áll, mert a bányában lévő bérek tulajdonképpen akkordbérek. (Farkas István: Megkeresi az élelmiszereken, mert azok drágák!) Kérem, az élelmiszerekre mindig azt méltóztatik mondani, hogy az nulla. Amit a bánya megtehet, az egyedül a;z, hogy a szénjárandóságot nem kell majd természetben kiszolgáltatni, ez azonban csak filléreket jelent a bánya részére. Kétségtelen 'azonban, hogy azt a imainkamennyiséget, amelyet a bányáknak a rendelések biztosítanak, le kell dolgozni akkordrendszer alapján, a munkáselbocsátás tehát azt jelenti, hogy azok a munkások, akik megmaradnak, jobb keresethez jutnak (Zaj a Ézélsőbaloldalon.), ez tehá't; a bányának megtakarítást nem jelent. Meg kell még jegyeznem, hogy a mostani béremeléssel, a magyarországi bányaviszonyokat tekintve, Tatabánya után második helyen lesz a Dunagőzhajózási a bér nagysága tekintetében, ami — azt hiszem — teljes mértékben kielégítő. Az, hogy az állam és a kormány ilyen vitákban a gyengébb fél pártjára álljon, teljes mértékben bekövetkezett, mert a kormány mindaddig, amíg munkáskérdésről, tehát bérkérdésről volt szó, a legteljesebb mértékben támogatta a munkásság jogos törekvéseit és csak akkor nem állt a munkáság mellé, amikor az, vagy annak egy irésze, vagy annak a résznek vezetői Jaatalmi kérdést akartak csinálni a kérdésből, amit természetesen a jövőben sem fogunk semmi körülmények között sem támogatni. (Helyeslés jobb felől és a középen.) A magyar munkásság legyen meggyőződve arról, hogy a magyar királyi kormány mindig, minden alkalommal nemcsak a gyengébb fél támogatásának elve alapján, hanem becsületes magyar érzésből is támogatja a magyar munkásság jogos bérigényeit és törekvéseit, sohasem fogja azonban odaadni magát a szociáldemokrata vagy egyéb párt hatalmi törekvéseinek szolgálatába. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen-) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdezem előbb a t. Házat, méltóztatnak-e az iprügyi miniszter úrnak Matolesy Mátyás képviselő úr intarpellációjára adott válaszát