Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

Az országgyűlés képviselőházának 205 A kiadási oldalon egy tétel van, amelyről szólani akarok, ez pedig a főispánok fizetése, ami 500.000 pengőt tesz ki. Az 1886. évi törvény 60. §-a, valamint \ a 2208. számú miniszterelnöki rendelet kimondja, hogy a főispán is köztisztviselő, aki hivatali esküt tesz, közjogokat gyakorol és fegyelmi alá vonható. Tisztelettel kérdem, hogyan lehet megengedni és szó nélkül eltűrni azt, hogy a főispánok vármegyei pártelnökök legyenek? (Griger Miklós: Ügy van!) Kérdem, nem flagráns megsértése-e a törvénynek az, amikor egy főispán, aki vindikálja magának a főispáni tekintéllyel járó nimbuszt, lealacsonyodik egy kortes nívójára 1 (Griger Miklós: Ügy vaní) Én perhorreszkálom ezt, és ha a főispán elsején éppen úgy odamegy a fizetéséért,, mint a vármegyei hajdú, vagy a vármegyének bármelyik tisztviselője, akkor ne csináljon semmiféle politkát; legyen a kormány exponense, de ne legyen élharcos tkuvasz. (Ellenmondások a jobboldalon) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésóért rendreutasítom. (Griger Miklós: Azonosítom magamat veled!) A képviselő urat is rendreutasítom. (Egy hang a jobboldalon: Hogy lehet kuvasznak nevezni a főispánt?) Dinnyés Lajos: A múltkor meglepetéssel olvastam a miniszterelnök úrnak sokat emlegetett szegedi beszéde kapcsán, hogy a főispán a miniszterelnök urat a vármegyei Nep. nevében üdvözölte. Az 1925-ik évi törvény azt mondja, hogy állami tisztviselő nem vehet részt pártünnepély rendezésében. Szegeden láttuk, hogy a szegedi ifőispán, mint vármegyei pártelnök üdvözölte a miniszterelnök urat. A képviselőjelölt körutazásában se vegyen részt a főispán. Én most a hajdúnánási választáson magam is tapasztaltam, hogy Debrecen főispánja, Fáy István, résztvett a választási körúton, sőt Hajdúnánáson felállott a hordóra és megerősítette a jelölt által beígért két állami ménnek idejében való leszállítását. (Fábián Béla: Csődöröket ígértek? Elég szép dolog, mondhatom!) Ha a főispán vindikálja magának azt a jogot és azt a neki kijáró tiszteletet, amely a régi főispánoknak kijárt, akkor elsején ne menjen felvenni a fizetését és ne lebegjen a szeme előtt, (hogy minél több kormányt szolgáljon ki és minél magasabb nyugdíjjal mehessen nyugalomba,

r hanem akkor tessék a régi főispánok mintájára eszmei fizetésként egy aranyat felvenni az állampénztárból, járjon a saját négyesfogatán, ne pedig a vármegye által fizetett autóval, vagy pedig, ha ezt nem akarja, vagy nem teheti, akkor maradjon főispán adminisztráljon, mint köztisztviselő, de ilyen korteskörutazásokban, kortestrükkökben ne vegyen részt, elsősorban pedig ne legyen egy pártnak elnöke. (Br. Berg Miksa: Ferenc József idejében öt óra alatt elküldték volna!) Mindez az államnak egy félmilliónál többe kerül, mert a főispán kiszolgálására ott van egy csomó gépíró, egy csomó titkár, sőt volt idő, amikor a vármegyei Nep.-szervezet helyisége is a főispán előszobájában volt az élharcos-testvérek oda jártak be és ott hirdették a totalitást, a szükséges nagy, nemzeti egységet. (Br. Berg Miksa: Ma is így van!) Meg kell állapítani, hogy ebben javulás van; de hogy a javulás még nagyobb legyen, remélem, hogy a Darányi-kormány, amely ezeket a főispánokat, akik végigszolgáltak ... (Br. Berg Miksa: Fújja el a szél.) fújja el a szél, ehhez hozzájárulok — ... minden kormányzatot és még azt sem tartották he, ami régen divat és köte. ülése 1987 április SO-án, pénteken. 427 lesséig volt, ihogy a kormány változáskor idejében lemondjanak, mert most úgy gondolkoznak, »most nem mondok le, mert hátha elfogadják« (Derültség.) — elmozdítja. A mai körülmények között a félmillió pengőből egy fillért sem vagyok hajlandó az ilyen főispánok részére megszavazni. A főispánok működésével kapcsolatban szólni akarok még pár szót, a kónyszernyugdíjazások esetéről. Hagy mennyire köztisztviselő a főispán, azt bizonyítják a Borsod és Bihar megyében lezajlott ©seték, .amikor nem szolgálati mulasztás, (hanem más személyes súrlódások miatt küldöttek el nyugdíjba nem egy tisztviselőt és ezáltal megterhelték azt a nyuglij terhet, amely ólomsúllyal nehezedik most valamennyiünkre, mert a. teherviselésben egyek vagyunk, akár ott ülnek képviselőtársaim^ akár itt is ül az illető., T. Ház! Éppen ezért én a költségvetést nem tartom reálistnak és mert nem tartom reálisnak, azt nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, 'hogy legközelebbi ülésünket május hó 3-án, 'hétfőn délelőtt 10 órakor tartsuk és ennek napirendjére tűzzük ki az 1937/38. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak az elnök napirendi javaslatát elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadta. A napirendi indítvány után Griger Miklós képviselő úr személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. A szót a képviselő úrnak megadtam. Griger Miklós: T. Ház! Délelőtti beszédemben, mielőtt rátértem a Gömbös-kormánynak választójogi politikáj következőket mondtam, ezt bátor leszek felolvasni: (Felolvassa): »Azután jött a Gömbös-kormány — ós mikor e helyen nagy politikai ellenfelemnek, a néhai miniszterelnök úrnak a nevét kiejtem, nézem a bársonyszéket, melyet még nemrégen ő foglalt el s amikocr megrendült lélekkel gondolok az ő egyéni tragédiájára és amikor bírálatot kívánok mondani az ő kormányrendszeréről és főleg választójogi politikájáról, akkor méltóztassanak elhinni, igen nehéz feladat előtt állok, egyrészt azért, mert nem kívánok, véteni a köteles kegyelet ellen, másrészt r nem akarok véteni meggyőződésem, a történelmi hűség ós igazság ellen. Szerény véleményem szerint, ha egy államférfiú éveken át az ország élén áll s a nemzet .sorsának irányításában perdöntő szerepet játszik, egy korszak arculatára rányomja a maga egyéniségének bélyegét és aki egy olyan politikai rendszert tetemt meig és testesít meg, amely vagy a maga egészében, vagy pedig csökevényeiben halála után is él, ha ilyen államférfi sírbaszáll, akkor az emlékével kapcsolatosan csak az a jogos kívánság merühet fel, hogy annak, aki : róla, bírálatot mond, hatványozott •. gondossággal, szinte aggályos lelkiismeretességgel tárgyilagosságra kell törekedni. En, aki a boldogult miniszterelnök úrnak abszolút jóhiszeműségét és anyagi öinzctlenségét mindig eismertem, de politikáját elhibázottnak, károsnak, veszedelmesnek tartottam, most ebbe a nehéz helyzetbe erre az objektivitásra törekszem, legalább is olyan lelkiismeretességgel, mint azok, akik aib59*