Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

418 Az országgyűlés képviselőházának 2 iparnak, a bőriparnak, az élelmiszeriparnak és a közbeeső vegyi iparok mellett sok más iparágnak is és meg vagyok győződve arról, hogy az iparügyi miniszter úr iniciativája rn.es fogja találni a módját annak, hogy az ipari vidéken is megfelelő kedvezményekben részesülve, megfelelő tarifakedvezmények mellett, (Esztergályos János: Meg kell védeni a vidéki munkásságot a munkauzsorától!) a kellő mértékben terjeszkedhessek és akkor a vidéki munkásság is meg fogja találni tisztességes elhelyezkedést. (Esztergályos János: Nem szabad tűrni Bonyhádi P erezel Bélákat, akik végig uzsorázzák a munkásságot! Nincs senki, aki megállítja és meggátolja ezt. — Gr. Festetics Domonkos: Ki beszél? Esztergályos? — Derültség.) Az ipar prosperitása nemcsak a kiviteltől függ, hanem ebiben a tekintetben a legnagyobb szerepe a ibelső fogyasztás emelésének van, aminek egyedüli útja a belső életstandard emelése. Ha a legnagyobb fogyasztóknak, a fix fizetésű tisztviselőknek, az ipari munkásságnak és a nagy mezőgazdasági tömegeknek életstandardját emelni tudjuk, akkor biztosítjuk az ipar és a kereskedelem belső fogyasztását. Utalok itt néhány bérkimutatásra, amelyet előttem felszólalt igen t. képviselőtársam is megemlített. Tény, hogy 'bányáknál, a vasiparban, a gépiparban az átlagos órabérek 50—60 fillér között mozognak. Ez az 50^60 filléres órabér a mai viszonyok között — amennyiben minden munkanap biztosítható — a megélhetést fedezi. Sokkal' gyengébb kereseti lehetőségeket találunk a textiliparnál, ahol 25—40 filléres órabérek vannak. A minimális munkabérek megállapítása tehát itt is feltétlenül szükséges. Mivel látom azt is, hogy az iparügyi miniszter úr a 8 órás munkaidő behozatala és a minimális bérek megállapítása terén mindent megtett s ezért 'bizalommal nézem ennek a munkának következményeit. De előttünk áll még az ifjúság problémája. Nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a felnövő és feltörekvő ifjúság az államnál találjon^ elhelyezkedést, de az ipari, a kereskedelmi és a gazdasági pályák egészen széles területén el kell helyezkednie. A kormány a munkát ebben az ügyben megindította és remélem, hogy az ipari és kereskedelmi érdekeltségek meg fogják találni a módját annak, hogy a feltörekvő és utat kereső ifjúság megtalálja helyét a gazdasági életben. A kormány költségvetése teljesen reális. A költségvetés mutatja, hogy a kormány főtörekvése az ország teherbíróklépességének emelése, törekszik hogy a nagy tömegek fogyasztóképességét emelje. A nagytömegek fogyasztóképességének emelésénél tudja, hogy nem a kevés hatalmas elem alkotja az ország erejét, hanem a^ nagytömegű, megelégedett és jólkereső népesség, amelynek prosperitása biztosítja egyedül nemzetünk közgazdaságának biztonságát. Ebben a tudatban a költségvetést elfogadom. (Elénk Helyeslés a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik). Elnök: Tauffer Gábor képviselő urat illeti a szó! Tauffer Gábor: T. Képviselőház! Nem tudok egyetérteni előttem szólott t. képviselőtársamnak azzal a véleményével, hogy az ország gazdasági helyzetének javulását és fejlődését az iparosodásban látja. Ez az elgondolás tulajdonképpen az autarchia alapján áll és ha hiszünk és remélünk abban, hogy a külpoliti05. ülése 1937 április 30-án, pénteken. [ kai viszonyok meg fognak változni és a szomszédos országokkal jobb viszonyba fogunk kerülni, akkor szembe kell néznünk azzal a lehetőséggel, hogy az iparosodás, amely most folyamatban van, meg fog akadni, mert hiszen a környező államokkal való gazdasági megegyezésünknek mindenesetre az is ára lesz, hogy a mi iparosodásunkat bizonyos korlátok közé kell majd szorítani. Sokkal inkább hiszem és vallom azt. hogy egy agrárállamnak a maga gazdasági jövőjét agrárirányban kell keresnie és megtalálnia, mert a termőföld, az agrárlakosság, annak ezeréves beállítottsága arra predesztinálja Magyarországot, hogy az agrártermelés fejlesztésében keresse gazdasági jövőjét. A költségvetés számoszlöpaiba tekintve, láthatjuk azokból egyrészt az állam pénzügyi helyzetét, másrészt az ország gazdasági képébe is betekintést nyerünk, végül megállapíthatjuk belőle nagy körvonalakban a kormány politikai elgondolásait és célkitűzéseit. Ebből a három szempontból kívánom a költségvetést bírálat tárgyává tenni. Költségvetésünk a múlt esztendő óta egy örvendetes ténnyel gazdagodott, amennyiben a tavalyi deficit 10 százalékkal redukálódott. Minden ok megvan arra, hogy ennek a ténynek örvendjünk, de ha beletekintünk ennek titkaiba, látjuk, hogy nem zavartalan ez az örömünk, mert hiszen azok a tényezők és eszközök, amelyek folytán a deficit csökkent, tulajdonképpen azt jelentik, hogy az állam pénzügyi viszonyainak bajai átháríttattak a közgazdasági életre. Eddig az állami költségvetés volt beteg, most pedig átháríttatott ez a betegség a közgazdasági életre. Előttem szólott képviselőtársam azt mondotta, hogy a költségvetés reális. Elhiszem, hogy reális abból a szempontból, hogy az előirányzott bevételek és kiadások az előírásnak megfelelően fognak körülbelül jelentkezni a zárszámadásokban. Sőt tovább megyek, a Tyler-jelentésből azt is megállapíthatjuk, hogy a költségvetésnek a deficitje ennek az esztendőnek a háromnegyedében teljesen elmarad, amennyiben a bevételek meghaladják a kiadásokat. Ha azonban ez így is van, végső okon ezt az eredményt a kormány 1931 óta azáltal érte el, hogy a deficitet azzal igyekezett lefaragni, hogy egyrészt a tisztviselőtársadalom megterhelésével a tisztviselőfizetést komoly arányban redukálta s ezzel a tisztviselőtársadalom megélhetését megnehezítette, legfőképpen annak a rétegnek a megélhetését, amely a legszélesebb körben és a legkisebb fizetést húzza, ugyanakkor a másik vonatkozásban új adókat hozott be a pótlékolások útján és ezeket a mai napig is fenntartotta. Ilyen módon a gazdasági életre hárította át a költségvetés baját és most az a helyzet, hogy az a gazdasági élet, amely a nagy adókon kívül még a társadalombiztosítás terhei alatt is nyög, az a gazdasági élet, amely a dekonjunktúra idején a hitelezők részéről történt hitelfelmondásokkal igen súlyos helyzetbe került, mert nagy tételeket kellett visszafizetnie, ez a gazdasági élet ma is változatlanul szenvedi a nagy adók terheit. A pénzügyminiszter úr expozéjában sokszor hallottunk a konjunktúráról. A pénzügyminiszter úr megá'3 lapította, hogy konjunktúra van az egész világon mindenfelé; az ipari termelés a nyugati államokban körülbelül 60 százalékkal emelkedett s megállapította azt is»