Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-205
406 Az országgyűlés képviselőházának í nyert szántóterület sem ér semmit, hiszen tavasszal minden évben elönti az árvíz, a többi terület pedig, amelyet nyertek, szikes terület, amelynek értéke nincs. Ezért mindjárt a csatorna elkészülte után képtelen volt az érdekeltség a 780.000 pengő évi annuitást fizetni. 1931-ben a kormányzat ezt egyharmadára szállította le, 1932-ben pedig a nyomasztó gazdasági viszonyokra való tekintettel évi 100-000 pengőre csökkentette le, az idén pedig a múlt évi hiány és az idei részlet fejében 120.000 pengőt kér a földmívelésügyi kormányzat a társulattól. A társulat közgyűlése azonban egyhangúlag megtagadta a fizetést. De lehetetlen a gazdáktól most bármit is követelni, hiszen idáig csak kárt, csak veszteséget okozott a csatorna. Ha a csatornát bírálom, meg kell állapítanom, hogy annak két kardinális hibája van. Elsősorban a csatorna elkészültekor n^m vultak tekintettel arra, hogy az északi vidékekről — Dabas, Öcsa, Ujhartyán, Tatárszentgyörgy felől — nagy víztömegeket kel felvennie a csatornának, amelyek az ottani kilométerenkint másfél méter esésű csatornából gyors tempóban szaladnak le, míg a csatorna következő alsó szakaszán az esés kilométerenkint csak centiméterekre tehető. Természetes tehát, hogy a felsőbb részekről lerohanó víztömegeket a csatorna alsó része képtelen levezetni és így a víz minden évben kiont. Minden éviben baj volt, de olyan nagy baj, mint az idén, eddig soha sem fordult elő. Jelenleg is a csatornaérdekeltséghez tartozó területek közül 150.000 katasztrális hold van víz alatt. 8000 katasztrális hold őszi vetés van víz alatt, tehát már egymagában véve ez is 1 millió pengő kárt okozott a gazdatársadalomnak, azonkívül 12.000 katasztrális hold szántóterület áll még ma is víz alatt, amelyről nem tudjuk, mikor fog a víz lefolyni, amelynek hasznosítása tehát szintén teljesen kétséges és a legjobb esetben rövid tenyészidejű kukoricát vagy kölest lehet hele vetni. Azt lehet tehát mondani, hogy ennek jövedelme is illuzórius. Még 30.000 katasztrális hold rét és legelő van víz alatt, aminek következtében a gazdák képtelenek a jószágot kihajtani. Szent György napja már régen elmúlt, még az a szerencse, hogy a múlt évi jó termés következtében a gazdák meglehetősen nagy takarmánykészletek felett rendelkeznek. Ez a csatorna az az idén a g-azdatársadalomnak már 3 millió pengő kárt okozott. Meg kívánom említeni még azt is, hogy a csatorna elkészültekor nem gondoltak az illetékesek arra, hogy a csatorna igen sok helyen futóhomokba van ágyazva, aminek következtében nagyobb záporesők alkalmával s tavasszal, a nagy víztömegek levezetésekor minden egyes alkalommal a csatorna beiszaposodik, minek következtében a csatornának amúgy is szűk medre nagymértékben összeszorul és képtelen a víztömegeket levezetni. Meg kell azonban még említenem azt is, hogy mióta a soroksári Dunaágban a tasi vízművek segítségével felduzzasztottak a víz szintjét, a talajvíz a Dunába nem fut ibele, hanem éppen az ellenkezője áll elő, tehát még ez is a csatornaérdekeltséget sújtja. Ennek következtében arra kérem a kormányt,, hogy az egész kérdést tanulmányozza át, nézze meg, hogyan lehetne segíteni. Elsősorban is véleményem szerint ezt a hétmilliót feltétlenül el kell engedni az érdekeltségnek; tisztában kell lenni azzal, hogy az érdekeltség )5. ülése 1937 április 30-án, pénteken. ennek megfizetésére képtelen. Tovább kell azonban menni, (Felkiáltások jobbfelől: A tervezőket felelősségre vonni!) meg kell szabadítani a Duna-Tisza közének százezer derék magyar kisgazdáját attól, hogy minden évben az özönvíz veszélyének legyenek kitéve. A hiba konzekvenciáját le kell vonni. Szakértőkkel kell megvizsgáltatni a kérdést (Meizler Károly: Nagyon helyes.) és ha a szakértők, — mint nekem mondták — egy övcsatorna létesítésével, amellyel a felső, nagyobb eséssel jövő víztömegeket a Dunába vezeük, ; az alsó területeket meg tudják menteni az Özönvíztől, akkor arra kérném a kormányt, hogy az idei beruházási programm terhére ezt a circa 1,300.000 pengős közmunkát, ezt a csatornázást és az azzal kapcsolatos szivattyútelepet, — mert a Dunába most már be kell szivattyúzni a vizet, mert ott magasabb a vízállás, mint a csatornában — megvalósítani méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Mielőtt befejezném beszédemet, mint tanyán lakó gazda, mint egy nagy tanyai határral rendelkező város képviselője, rá kívánok mutatni a tanyakérdés fontosságára. Több, mint 1,800.000 magyar lakik az Alföld tanyavilágában szétszórva. Ezek éppúgy fizetnek adót, mint a falusi és a városi lakosok, de adóíiHeréikből vajmi kevés jut helyzetük javítására. A tanya, a külterület adóját teljes egészében elnyeli a belterület és ha a tanyai lakosság valamit meg akar valósítani, azt közszolgáltatásaikon felül álló adakozással, önkéntes megajánlással kénytelen megvalósítani. Ha tanya kérdéseivel foglalkozom, akkor elsősorban is az útügy fontosságát kívánom megemlíteni. Hiába építünk mi iskolákat, m ha nincsenek megfelelő utak, hogy a gyermekek télvíz idején odajuthassanak. Utak nélkül azonban a tanya egészségügyi szolgálatát sem lehet ellátni és a közigazgatás sem valósítható meg. Elsősorban tehát a tanyakérdés megoldásánál az utak rendezése, a tanyai gócpontok a tanyai bokrok bekapcsolása, utakkal való ellátása bír a legnagyobb fontossággal. Természetesen emellett közigazgatási kérdések is vannak. A legolcsóbban, a legracionálisabban a tanya közigazgatását kirendeltségekkel lehet megoldani. A város egy-egy tisztviselője éljen kint a tanyán,^ hogy a tanyavilág egyes közigazgatási kérdéseit elintézze. Feltétlenül szükségesnek tartom azonban azt, hogy a tanyán, a pusztán élő tanítóságot is bekapcsolják ebbe a munkába és éppen azért, mivel a tanyai tanítóság " sokkal több munkát végez* mint városban lévő kollégái, (Meizler Károly: Mennyi írásbeli munkát kell végezniök!) nagyon szeretném, ha ezek a tanítók valami előmeneteli előnyben részesülnének, esetleg valami tanyai pótlékot lehetne nekik adni különmunkájuk elismerése gyanánt. (Helyeslés a jobboldalon.) Igen fontosnak tartom még a tanyai tanítóság szempontjából annak intézményes biztosítását is, hogy amidőn a tanító gyermekei felnőnek és polgári iskolába vagy gimnáziumba akarja adni őket, akkor az a tanító a városba kerülhessen, hogy így gyermekeit felnevelhesse. (Helyeslés.) A tanyai tanítóság sokkal nehezebb helyzetben van, sokkal több gyermeket kell tanítania. Engedje meg a t. Ház, hogy saját ikerületernből hozzak fel pár adatot. Ha a tanítók normálstátusa be lenne töltve, akkor Kiskunhalas városában egy tanítóra 44 gyermek
