Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

404 Az országgyűlés képviselőházának i kiesés van, tehát a mezőgazdaság jövedelme a gabonatermelésből sokkal kisebb lesz, mint más évben. Ezt a hiányt, ezt a kiesést nem lehet mással pótolni, mint az állati produktumok jövedelmezőségének fokozásával. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Évi tejtermelésünk momentán körülbelül egymilliárd 660 millió litert tesz ki. Ez, átlagos áron kalkulálva, körülbelül 200 millió pengős nemzeti jövedelmet jelent. Ha most ezzel szemben összehasonlításképpen a búzát veszem, mint legfőbb mezőgazdasági produktumot, — az idén csak 20 millió mázsás termést számítva, minthogy vetésterületesökkenés állott elő — megállapítható, hogy y

a most már 18 pengőre emelkedett búzaár ellenére, a búzából .származó jövedelem körülbelül csak 360 millió pengő lesz, tehát annak ellenére, hogy a búzaár emelkedett ós a tejár változatlan magasságban maradt, a tejtermelés értéke, a búzatermelés értéke felénél jóval tölbb. De tekintetbe kell venni a tejtermelés kérdése fontosságának megítélésénél azt is, hogy a tejtermelésben állandó emelkedés van. Míg az 1935/36. gazdasági évben 272 vágón vajat vittünk ki, addig vajkivitelünk az idei gazdasági évben körülbelül 580 vagonra fog emelkedni, amit láthatunk abból, hogy az idei év első három hónapjában már 153 vágón vajat vittünk ki, a múlt év ugyanezen időszakának 70.3 vagónos kivitelével szemben. Mindezeket tekintetbe véve feltétlenül szükség van arra, hogy a tej termelői ára a mai szinten tartassák. Minthogy eddig egy olyan rendszer volt ebben a tekintetben életben, amely .mindenképen bevált, mert ezzel ia rendszerrel, néhány millióval több mint másfél milliárd liter tej árát lehetett befolyásolni, arra kérném a kormányt, hogy éppen szociális szempontból, a kis tejtermelők érdekében ezt a rendszert továbbra is tartsa meg és amennyiben tejtermelésünk tovább emelkednék, az erre a célra szánt összeget toldja meg. Erre, véleményem szerint, annál inkább megvan a lehetőség, mivel — mint mondottam — a búzaár alátámasztására a világpiacon észlelhető kedvező áralakulásra való tekintettel nem lesz nagy szükség. T. Ház! Kátérek most egy másik problémára. A költségvetés a fogyasztási adók terén meglehetős emelkedést mutat. Sajnos, ez a legantiszociálisabb adónem és ennek ellenére pénzügyi szempontból szükséges a fenntartása. Bizonyos mérséklés lehetőség azonban megvan és itt rá kívánok mutatni a cukorkérdésre. A mai magas cukorárak teljesen lehetetlenné teszik, hogy a falusi szegénység cukrot vásároljon, lehetetlenné teszik, hogy ez a gyermekek fejlődésére olyan rendkívül fontos élelmicikk a falusi lakosság és egyáltalában az ország lakossága körében megfelelő fogyasztásra találjon. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nálunk a fejenkinti cukorfogyasztás csak 95 kilogrammot tesz ki s ezzel szemben az európai átlag 23 kilogramm, á magyar cukorfogyasztás fejkvótája tehát 57%-kai van az európai átlag alatt. Szomorúan kell megállapítanom azt is, hogy csak két európai államban rosszabb a helyzet e tekintetben, mint nálunk. De ha e minimális fejkvóta mellett még azt nézzük, hogy hol fogy a cukor, akkor különös képet látunk. Az ország egész cukorfogyasztásának 50%-a Budapestre esik,, 30%-a a 5, ülése 1937 április 30-án, pénteken. vidéki városokra és csak 20%-a a mezőgazdasági lakosságra. Feltétlenül szükségesnek tartom tehát, hogy elsősorban a mezőgazdasági munkásság és a kisbirtokosság körében a cukorfogyasztás fejkvótáját minden úton-módon emeljük, hogy az a réteg, amelynek oroszlánrésze van a cukorrépatermelés révén a cukor clőálntásában, a cukorfogyasztásába is belekapcsolódhassák. Ma a cukorárak magasságát két komponens okozza. Az egyik az állam haszonrészesedése, a másik pedig a cukorgyárak előállítási költsége. Ha a cukorfogyasztást emelni akarjuk, akkor nagy mértékben le kell szállítanunk a cukor árát, a cukor árával kapcsolatban pedig le kell szállítanunk az állami haszonrészesedést, valamint revízió alá kell vennünk a gyárak előállítási költségét is és itt is nagyobb mértékű leszállításnak kell bekövetkeznie. Némi képet nyújt a falusi minimális cukorfogyasztásról Fellner Frigyes,, aki az 1932. évi adatokból megállapítja, hogy akkor az ország belföldi fogyasztása 842.000 métermázsa volt, mert ezután fizettek fogyasztási adót, ebből a fejenkinti cukoradó Budapesten 21 pengő 88 fillér volt, mutatván, hogy itt milyen nagy a fogyasztás, ezzel szemben a törvényhatósági joggal felruházott városokban 6 pengő 95 fillér, a megyei városokban 6 pengő 40 fillér, a kisés nagyközségekben pedig csak 1 pengő 57 fillér volt a cukorfogyasztás fejadója. Ha a foglalkozási ágak szerint akarom széjjelbontani a kérdést, akkor 'megállapítható, hogy a mezőgazdaságnál csak 2 pengő 24 fillér a cukorfogyasztás fejadója, szemben a kereskedelem 8 pengő 91 fillérjével és a szabad foglalkozásúak 9 pengő 21 fillérjével. Ha a mezőgazdasági munkásság és a mezőgazdasági törpebirtokosság 3 milliónyi tömegénél a cukorfogyasztást fejenként csak 2 kilóval tudnánk emelni, máris 60-000 métermázsával emelnők a belföldi cukorfogyasztást. Ha az árleszállítás tényleg bekövetkezik, ennek meg is van a lehetősége. De rá kívánok mutatni még arra is, hogy a cukorár leszállításával^ a háztartások cukorfogyasztása is emelkednék. Régebben az volt a szokás a háziaszonyok körében, és az volt a kedvenc foglalkozásuk, hogy befőztek, kompótot készítettek. Ma ez a szokás teljesen kiment a divatból a drága cukor miatt. De meg kívánom említeni azt is, hogy elsősorban a hazai készgyümölcsöt feldolgozó konzervipar szempontjából lenne rendkívüli jelentősége a cukorár mérséklésének, mert ezzel ennek az iparnak versenyképességét külföldön nagy mértékben emelnők. (Bornemisza Géza kereskedelem- és iparügyi miniszter: Kapnak visszatérítést!) Ennek ellenére még mindig drága a termelés. A hazai konzervipar hatalmas fejlődésének illusztrálására megemlítem a t- Háznak, hogy az 1931. és az 1935. évi adatokat öszehasonlítva, paradicsompürében, paradicsomlében exportunk 9.000 métermázsáról 48.000 métermázsára emelkedett, gyümölcslékivitelünk pedig 1540 métermázsáról 2200 métermázsára emelkedett, ugyanakkor, amikor készgyümöloskonzerv kivitelünk 200 mázsáról csak 700 mázsára emelkedett. A cukorár mérséklése feltétlenül szükséges azért, hogy a hazai gyümölcstermelés értékesítési lehetőségeit biztosítsuk. A gyümölcstermelést állandóan propagáljuk, de vala-