Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

386 Az országgyűlés képviselőházának 20 lalásokról. Kérdezem, miért kell ilyen nemle­ges zálogolási és foglalási jegyzőkönyveket beterjeszteni, miért kell ennyi felesleges mun­kával terhelni a községi jegyzőket? Itt van azután egy másik kérdés. Tavaly és tavaly előtt történt, hogy egy csomó kisem­ber, aki adóját sem bírta fizetni, bérbe adta a kicsiny házát, maga pedig elment szolgálni. Ezekre nem vonatkozik ez a rendelkezés! Pe­dig az ilyen kisember éppen azért adta bérbe a házát már tavaly, mert nem bírta fizetni az adót s a bérbeadásnak az volt a célja, hogy legalább az adóját fizethesse. Minthogy ezekre nem vonatkozik ez a rendelkezés, talán lehetne módot találni arra, hogy a pénzügyminiszter úr itt egy kiegészítő rendelkezést tegyen. Elvégre a pénzügyminiszter úr költségve­tési expozéjában mondott egy olyan súlyos po­litikai programmpontszámba menő mondatot, amelyért érdemes harcolni. Nevezetesen azt mondotta, hogy át akarja végre az erősebb vál­laira helyezni az adózási rendszer súlypont­ját. Ez. olyan súlyos és olyaa szép mondat, hogy ezért érdemes dolgozni. (Mózes Sándor: Mikor fog ez megvalósulni!) Ez nem megy már ól-holnapra, de boldog leszek, ha egypár esztendő múlva a nagyjövedelmek is ki lesz­nek munkálva. Mert ahogyan ki tudják mun­kálni a kisember adóját, — az ügyvéd, az orvos, a kistisztviselő, a magántisztviselő adója mind nagyon pontosan ki van munkálva — ugyanúgy ki kellene munkálni azt az adó­nemet is, amely azoknak a zsebébe nyúl, akik nagy jövedelmek fölött rendelkeznek. (Mózes Sándor: Krausz nincs eléggé megadóztatva! — Friedrich István: Milyen rossz volt ez a kormányzat! Hát mit csinált ez a kormányzat, ha minden rossz volt, ha aa emberek nem fi­zettek adót sem? — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Sokat csinált«) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tóth Pál: Méltóztassanak megengedni, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban a föld­munkás- és általában a munkáskérdés meg­oldásáról is szóljak néhány szót. Tudatában vagyok annak, hogy a földmunkáskérdésről beszélni a nélkül, hogy az ember megjelölné a gyógyítás módját, vagy legalább is reményt nyújtana a gyógyítással kapcsolatban, tulaj­donképpen izgatás. Tudom, hogy nagyon nehéz ehhez a kérdéshez hozzányúlni a nélkül, hogy az ember szavai ne izgassanak, de iparkodni fogok konkrét javaslatot tenni arra vonatko­zólag, hogy miképpen lehet a munkáskérdést megoldani. , , Itt (hivatkozni akarok vármegyémre, Békés vármegyére, amely köztudomás szerint egyike azoknak a vidékeknek, ahol a földmunkások nagy tömege él. Ezen vármegye közigazgatási bizottságában a mi alispánunk, vitéz Márky Barna, minden hónapban és minden negyedév­ben elő szokta terjeszteni ezeket a kérdéseket. Mi tehát meglehetősen tájékozva vagyunk e felől a kérdés felől és adataink felsorolásánál hivatkozni fogok éppen az ő elgondolására és jelentéseire is. Kétségtelen, hogy a munkáskérdés, az adó­zás kérdése mellett, ma az egyik legfontosabb probléma, amely az egész Alföld közvéleményét izgatja. Nem lehet azonban ezt az egész kérdést a munkások egyforma megítélésével elintézni, mert véleményem szerint a munkásokat osz­tályokba kell sorozni. Elsőosztályú földmunkás az, aki okos, ügyes, saját kezdeményezéséhői mindig keres munkát, szorgalmas, folyton dol­5. ülése 1937 április 30-án, pénteken. gozik, akit a gazda, a munkaadó nyilvántart és ha valami munkaalkalom van, mindig azt hívja és azt dolgoztatja. Van a munkásoknak egy második kategóriája, amely szellemileg már nem annyira ügyes, de megfelelő felügyelet mellett még mindig nagyszerűen elvégzi a rá­bízott munkákat. Ez már csak akkor kap mun­kát, amikor nagy munkaalkalmak vannak — aratás, vagy valami más nagy munka — s ak­kor még ő is elhelyeződik. Hátra van azonban még egy nagy kategória, azok, akik akár tes­tileg, akár szellemileg fogyatékosak, akiknek akár önhibájukhói, akár az Ázsiából még magukkal hozott lustaságból, vagy nem tudom miiből, de nem teljes értékű a munkaképessé­gük. Ezeknek az elhelyezkedése okozza a leg­nagyobb gondot, mert ezek, vagy hozzátarto­zóik járnak mindenféle fórumhoz, jegyzőhöz, főszolgabíróhoz, alispánhoz, képviselőkhöz, kor­mányzathoz a maguk megélhetéséért. Ezek első­sorban talán a segélyt szeretnék és csak ha segély nincs, akkor vállalkozik munkára ez a társadalmi réteg. A mi egész munkaadó- és munkáltató-rend­szerünkben a munkabérek 'beállítása olyan, 'hogy csak az első kategória keres annyit, amennyiből meg tud élni, tulajdonképpen tehát annak munkabírásához van szabva a munka­bér, nem pedig azoknak munkabírásához^ akik a legalacsonyabb kategóriában vannak. Az első­osztályú munkásnak nem annyit kellene ke­resnie, hogy máróliholnapra meg tudjon élni, hanem annyit, hogy tartalékolni tudjon egy ki­csit, hogy ruházni tudja a családját, a gyerekeket iskolába tudja adni, esetleg 10 év alatt egy hold földet tudjon venni, szóval valamikép gyarapodni tudjon. A második osztálybeli mun­kásnak pedig meg kellene keresnie annyit, hogy rendesen megélhessen és tulajdonképpen csak a harmadik kategóriával kellene foglal­koznunk, hogy azok megélhetését is 'biztosít­hassuk. Most méltóztassanak megengedni, hogy el­mondja, mi a helyzet annak a közmunkának a szempontjából, amely Békés megyében folyik­és amelyről annyi említés esett legutoljára Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr interpellá­ciójában, beszédében, aki ezt a kérdést a zár­számadások tárgyalása során is szóbahozta. A békeszentandrási duzzasztómű munkáit a kormány tavaly ősszel kezdte meg. Minden di­cséretem a Darányi-kormányzaté, hogy ezt a munkát a Körös partján megkezdte, mert ennek a munkának, ha befejezzük, nagyon nagy köz­gazdasági értéke lesz, nagyon szolgálja majd a gazdák érdekeit és az egész környékbeli lakos­ság exisztenciáját emeli. Amikor azonban ez a munka megindult, mi azt gondoltuk, hogy en­nek nemcsak az a szerepe lesz, hogy hajózha­tóvá teszi a Köröst, nemcsak öntözési lehetősé­geket ad az egész vidéknek, hanem munkaal­kalmat is fog teremteni. Sajnos, ebben a har­madik feltevésünkben csalódtunk. Amikor megindult a munka, arról volt szó, hogy ezer munkás fog egyszerre dolgozni, há­rom vármegye főispánjai összejöttek és meg­állapították az arányszámot, hogy hány mun­kást lehet alkalmazni Békésből, Csongrádból, Csanádból és Szolnok megyéből. A munka az­után üggyel-bajjal megindult. Azért üggyel­bajjal, mert az időjárás lehetetlenné tette a munkát. Annyi eső esett a múlt ősszel, hogy nem lehetett miatta dolgozni, januárban, feb­ruárban jött a fagy és most a nagy áradás, úgyhogy még pár héttel ezelőtt is a x meerlévő őszi munkákat kellett védgáttal védeni a Körös

Next

/
Oldalképek
Tartalom